Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-77
683 Az országgyűlés 77. ülése 1948 nak az erőnek* amely ,a pénz- és anyaggazdálkodás terén is harmóniát teremt. A törvényjavaslatnak van egy érdekessége, és ez az, hogy statuálja s> »demokratikus gondossága fogalmát. Eddig ismertük a rendes családapa» a rendes kereskedő gondosságát és ismerfbük azt a gondosságot, amelyet az egyén saját ügyeiben szokott kifejteni. Ezzel ezt a fogalmat ki is merítettük. Most megteremtjük a demokratikus gondosság, sőt — úgy emlék" szemű e törvényjavaslatban ez is benne van — a fokozott demokratikus gondosság fogalmát. A törvényjavaslat megalkotói ezizel nyilván a gondosságnak még fokozottabb mértékét kívánják biztosítani, min* amilyent az; előbbi három fogalommal felsoroltam. (Mos" gás a dolgozók pártján') Én mégsem tartom helyesnek a gondosság megjelölésére a politikai irányok jelszaváC Egészen távol áll %lem a malicia, de méltóztassék például az Elhagyott Javak Kormánybiztosságára gondol" ni: hogyan gazdálkodtak, mennyi kárt okozlak ez állami hivatalok azoknak az embereknek akik távol voltak. És mi lett a vége? Az, hogy a kormány kénytelen volt kiadni esrv rendeletet es kimondani, hogy ennek a kormánybiztosságnafc kártokozó cselekményeiből kifolyólag az állammal szemben kártérítési igényt nem lehet érvényesíteni. Én tehát szívesen törölném ebből a törvényjavaslatból a »demokratikus gondosság« szavakat és kicserélném eze" ket akár; a »rendes családapa, gondossága*, akar a »jó kereskedő gondos s ága« szavakkal. Ezzel a gondossággal kapcsolatban a törvén yjavasílat 17. §"ában egy — hogy úgy mondjam — olyan eltévelyedést látok, amelyet legcélszerűbb volna a javaslatiból törölni. Mi vani ebben a szakaszban? Az van benne, hogy az üzletvezető-igazgató abban az esetben, ha a vállalat tartósan, tethát nyilván; több üzleti evén keresztül veszteséggel dolgozik, vagy a vagyonát elvesztette, tehát több a tartozása, mint amennyi a követelése, vagy ha fizetésképtelenségbe kerül, akkor ezt a' miniszternek jelenteni köteles. r Az ember önkéntelenül felteszi a kérdést: hat hamarább nem köteltessége jelenteni? Csak akkor köteles jelenteni, amikor már nyakán van a hurok, amikor bekövetkezett a fizetésképtelenség, vagy amikor már — maga a tör" vényjavasliat mondja így — sokkal több a tartozás, miiint a vagyona, vagy amikor az üzem már éveken keresztül veszteséggel dolgozott? Ugyebár, ez teljes lehetetlenség. Ha ez így megmarad a törvényben, akkor azt kell mondanom: be van eikkelyezve a törvénybe az állam vagyonával valló felelőtlen gazdálkodás joga. (Gúnyos derülfoéq és ellentmondások a dolgozók pártján. — MÓNUS Ulésné (d): Nana! Ezt nem hü-zik el!) Ezzeffi szemben véleményem szerint arra van szűk" ség, hogy egy üzemiben az az üzemvezetőigazgató még azt is előre lássa, hogy nem fogja-e valamely gazdasági irányzat hátrányosan befolyásolni az üzemet és nagyvonalú állami gazdálkodás esetén ezt már jelenteni kelíl! az illetékes központnak azzal, hogy: vigyázzunk, mert ebből az irányból veszélyek származhatnak reánk. Tehát ha annak a nagy gazdásági orché'zternek, amit a z államosításokkal életre hívtunk, a vezetője úgy találtja, hogy az a vezérigazgató helvesen íiJél. akkor már jó előre kell gondoskodnia és .elhárítani a veszélyt, mint ahogyan például a Nemzeti Bank az elmúlt időben ilyen esetekben sok* évi július hó 9~én, pénteken. 684 szór nagyon helyesen rendelkezett. (MÓNUS Illésné (d)t Milyen rabulisztika ez, képviselő úr?) Teljes lehetetlenség az, hogy egy igazgató akkor jelentse a miniszternek a bajt, amikor az már szinte reparálhatatlan —. (Zaj és ellentmondások a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésníé (d): Ezt bízza ránk!) mert ets körülibelül olyan volna, mint ha a vezérigazgató már csak a vállalat temetésére hívnia meg a miniszter urat, vagy pedig — hiszen ezeknek a vállalatoknak mindig voltak nagy protektorai — azért hívná meg, hogy óriási összegekkel szanálja. Éppen ezért ezt a rendelkezést én a törvényjavaslatból mellőzném. (MÓNUS Illíesné (d): Az .egész törvényt szívesen mellőzné a képviselő úr!) Semmieisetre sem osztozhatom abban, hogy az igazgató csak akkor legyen •köteles jelentést tenni, amikor a vállalat már fizetésképtelen, amikor évek óta veszteséggel dolgozik, vagy amikor már több az adósság' mint a vagyon. Eiz teljes lehetetlenség. Minden egyes üzemnek centrális forrásból állandó ellenőrzés alatt kell, állania és lehe" tétlenség volna az, hogy például amikor a vezérigazgató azt jelenti a minisizternek, hogy elvettettük a vállalat vagyonának negyedrészét, (MÓNUS Illésné (d): Nana! Honnian veszi? — VAJDA Imre (d) államtitkár: Még viccnek is rossz!) akkor a miniszter azt mondd a, hogy a törvény szerint a jelentéstétel csak akkor kötelessége, ha már asz egész vagyon elveszett. (Ellentmondások és felkiáltások a dolgozók pártján: Rémhíreket terjeszt!) T- Ház! Én azt gondolom, hogy ezt a bekezdést ebből a törvényjavaslatból egészen nyugodtan elhagyhatjuk, ez ott helyet nem foglalhat. (MÓNUS Illésné (d): Hagyjuk ki a vezérigazgatókat és az egész törvényt!) mert hiszen az üzemvezetők gondossága meszszemenően sokkal több kell hogy legyen, mintsemhogy csak akkor érvényesüljön, amikor a kár és veszteség már beállott (Egy hang a dolgozók pártján: Nem leszünk ilyen jó szófogadó gyerekek! — Gúnyos közbeszólások a dolgozók pártján: Halljuk! — Derültség a dolgozók pártján. — MÓNUS Illésné (d): Mi" csoda rabulisztika! — REISINGER FERENC (d): Szóval a törvényjavaslatot elfogadja? T. Országgyűlés! Magától értetődő, hogy amikor az ellenőrzés az üzletvitelnek rendkívül lényeges része, akkor ebben a vonatkozásban én a dolgok ellenőrét nem a miniszter ben látom, akinek sok más egyéb dolga van. semhogy evvel foglalkozzék, (VAJDA Imre (d) államtitkár: Ne sajnálja!) hanem alkotmányos törvények szerint egyedül és kizárólag az állami főszámszék tevékenysége lehet ez. (MÓNUS Illésné (d): Az állami számszék?) őszintén megmondom, alkotmányellenesnek és meglepőnek találom a tíz perccel ezelőtt olvasott hivatalos lapnak azt a rendelkezését, hogy az ellenőrzésre önálló központot állítanak fel és ez az önálló központ nem dolgozik az állami számszék keretében, mint ennek egy különít : menye, holott alkotmányosan minden állami vagyon ellenőrzébe a főszámszék hatáskörébe tartozik, (ügy van! Ugy van! a néppárton.) Amíg tehát egyrészről múlhatatlanul szükségesnek tartom annak a közjogi elvnek érvényesítését, hogy az államvagyon ellenőrzésére hivatott egész apparátus integráns része, legyen az állami főszámszéknek és minden vonatkozásban azzal a közjogi felelősséggel
