Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
561 Az országgyűlés 73. ülése 1948. BARKÓCZY JÓZSEF (pk): T. Országgyűlés! Engem, mint egyszerű parasztembert, (Egy hang a parasztpárton: Na, na, vigyázzon azz 1 a paraszt szóval. •— Zaj.) ELNÖK: Csendet kérek! BARKÓCZY JÓZSEF (pk): ... mint parasztkép viselőt elsősorban az érdekel, hogy milyen a paraszt-ág sorsa, életszínvonala, kiegyensúlyozott-e gazdasági helyzete, milyenek a mezőgazdasági és ipari árak, mekkora a parasztság közterhe, továbbá mennyi a parasztság közvetlen és közvetett adója. Bámulattal adózom adókivető hatóságaink zsenialitásánaík. Senki se higyje ugyanis, hogy adókigondoló hatóságaink fantáziaszegény teremtések, mert ők igazán hivatásuk magaslatán álló, osűesteljesítménvt nyújtó, zseniális államférfiak ha egy újabb tadió kigondolásáról és bevezetéséről van szó. A parasztságot terhelő adók — mondjuk úgy — komplexusa, zseniálisan felépített adózási rendszer, aniely a parasztnak szűkös megélhetését is érintő részén kívül összes bevételét elviszi az adóba vagy más szolgáltatiásba az állam részére. Ami a paraszt termelé c éből vagv keresményébői a természetben, terményben fizetett földadóból vagy a beszolgáltatásra kötelezett paraszt 60 forintos búzájából még megmarad, amit tehát az állam természetben nem visz el adóba, azt elviszi pénzben- Rendkívül igazságtalannak ós méltánytalannak tartom azt a kettős árrendszert, amely a beszolgáltatásra kötelezett parasztoSkat sújtotta a be szolgáltatásira nem kötelezettekkel szemben. Elsősorban a 80 forintban megálllapított búzaár is mélyen a termelési költségek alatt van, tehát a ráfizetéssel termelt búza 80 forintban megállapított ára már maga egy burkolt adó, ami a parasztságot sújtja. Másodsorban ueryarplve-n burkolt adózási forma az,, hogy a beszolgáltatásra 'kötelezett paraszt a beszolgáltaitási kötelezettségre teljesített búzájáért még nem is az aműgyis alacsony 80 forintot, hányni a még kevesebb 60 forintot kapia. Ami csekélységet a paraszt természetben teljesített a földadón kívül beszolgáltatott terményeiért 60 forintjával kanntt, azt a különböző pénzbeli adók az utolsó fillérig mind elviszik. Én jól emlékszem arra, amikor még az ideiglenes nemzeti kormány 1945;ben a búzában kivetett földadót bevezette- Én magam is helyeseltem és a parasztság számára is megnyugtatónak tartottam mei't naivul azt hittem, hogy ha a paraszt természetben megfizeti a reá kivetett adót, a paraszt is jól jár, mert az állam nem egy értékcsökkenő valamilyen papírt kap, hanem olyan értékálló közszükségleti cikket, amire a bányák és gyárak dolgozóinak legelemibb szükségük van. Naivul azt hittem, hogy ha a paraszt természetben megfizeti adóját, akkor ezzel mentesül a pénzbeli adófizetéstől- Sajnos azonban, mi parasztok keservesen csalódtunk ebben a feltevésünkben. mert a paraszt bár nagyon szorgalmas, nagyon találékony, nagyon takarékos és nagvon tud koplalni, mégsem tud annvi pénzt előteremteni, amennyi a sokféle adójára és az egészszolgáltatásokra elég volna. A parasztság^ elérkezett az adófizetési képesség^ végső határáig:. Azt. hogy a parasztság mi*) még él és úsry, ahogy létezik és teljesíti a népére a dolgozókért, és a demokráciáért vállalt kötelességét ^esak határtalan igénytelenségével, nélkül özőképességével magyarázhatóA parasztságnak a szorosan értelmezett napi ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ IV. évi június hó 16-án, szerdán. 562 betevő kenyerén kívül nincs egyebe. Nem azért, mintha nem dolgozott volna, és nem azért, mintha szabotált volna, hanem azért, mert a szűkös napi kenyóradagján kívül minden nélkü özhető termését és keresményét elviszi az állam adóban vagy beszolgáltatásban. Azt a kis pénzt, amit beszolgáltatott terményeiért kapott, nem fordíthatta r a legszükségesebb ruházati cikkek beszerzésére. Arról nem is beszélve, hogy háborús kárt szenvedett épületei helyreállítására vagy tönkrement gazdasági felszerelése, szekere. ekéje> boronája rendbehozatalára, illetőeg felújítására, gondolhatott volna, mert jövedelme még a sokféle adóra sem elég. A falu parasztsága — akár az új, akár a régi gazdákról beszélünk: — általánosságban véve lerongyolódott. A parasztság nem tudja megvenni még a legszükségesebb ruházati cikkeket, sem, sem lábbelijét, még tipusáruban sem. Nem tudja megvenni még a nyolc forintos tipusingnek valót és a 120 forintos bakancsot sem, mert ezek ára igen messze van az egypár csizma, egymázsa búza teóriájátólSzó sem lehet arról, hogy egy átlag paraszt még a 12—14 forintos textil mellett 20 százalékos anyaghozzájárulási adót is tudjon fizetni. A parasztság szemszögéből nézve, ezt a 20 százalékot tartom egyik legantiszociálisalbb tehernek, mert vájjon kap-e a paraszt a búzájáért anyagbeszerzési hozzájárulást ? De nem tudja megjavíttatni a föld megmunkálásához szükséges eszközeit sem. Az újgazda nem tudja megvenni a 466 forintos ekét, a 447 forintos boronát, a 2550 forintos vetőgópet, amely a föld megmunkálásához a legszükségesebb. A föld rentabilitása csak a meehanazáláson keresztül közelíthető meg. Hiába szerkesztenek újtípusú kistraktort. ha nem te : remtenek olyan kiegvcusu'vozott gazdasági helyzetet, hogy a pvasz-gawli meg is tudja venni. Ac'idig, míg a mai gazdasági lehetetlenülés szorongatja ai parasztságot, a mezőgazdaság mechanizálása csak vágyálom. A helytelen és a parasztság életfontosságú érdekeit figyelembe nem vevő parasztnyúzó árpolitika és adózási rendszer a magyar újjáépítés legnagyobb veszedelme és akadálya. Az a nagy nemzeti vagyon, amely a parasztság veleszületett, öröklött nagy munkakedvében, nagy akarásában ma még" valamennyire megvan: ez a nagy nemzeti kincs már megingott. Léptennyomon hallja az ember falun dolgos, látástól vaVu^ásifr dolgozó nqr sztok szálából, hogy miért dolgozzunk? Nekünk törvényhozóknak kötelességünk a parasztságot munkakedvében megerősíteni. Meg kell adnunk a parasztnak is azt. ami őt a fáradtságos munkája után megilleti. A parasztság jól tudja azt. hogy egy eszr telén és bűnös háború után vagyunk és a terbpk és nélkü özések is maiguktól értetőr'iőpk. Ezért a paraszt ma is megteszi a kötelességét. Bár ebben az esz'elen háborúbam a parasztság szenvedte a legtöbbet, mégis vállalja °z úüáépítés oroszlánrészét, amikor kenyérrel és élelemmel látja el a dolgozók millióit. Az újjáépítés hőse bányásztestvérünk tudná-e bámulatos munkáját végezni és nem hullana-e ki a csákány a kezéből, ha q paraszt letenné a kaszát meg a kapát (POTHORNIK József (d): Demagógia!) és nem termelne kenyeret és zsírt? A parasrtság vállalja a népnek félelemmel va^ ellátását de csak a lehetőség és a teI herviselés elviselhető határán belül. A régi 36
