Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
535 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. 536 vájjon a valláisfelekezeti oktatás, & vallásos képzés a világi, a közös iskolákban biztosítva van-e vagy sem? Ezzel kapcsolatban a következőket mondja (olvassa.-) »Épp oly kevésbé bizonyítja a tapasztalás azon másik állítási hogy a közös iskolák — ezt érti ő állami iskolák ^alatt — a vallásos érzületet gyengítik. Mert éppen azon községekben, amelyeikben közös iskola létezik, a vallásos érzület nemcsak nem gyengébb, hanem erősebb, mint ott, ahol kizárólag felekezeti iskolák léteznek. Én ezt nem tulajdoni tömj a közös iskolának, sőt korántsem állítom, hogy a közös iskolák a vallásos érzület szilárdításaira kedvezőbbek, mint a felekezeti iskolák, csak azt mondom, hogy a nép érzelme és vallásos kérdésekben való buzgósága nem; a felekezeti, vagy nem felekezeti iskoláktól függ, hanem függ egészen más okoktól és főképpen azon neveléstől, amelyet az egyesek nem az iskolában, hanem az élettől nyernek.« Eötvös így felelt azokra az aggodalmakra, amelyeket a túloldalról képviselőtársaim felvetettek. Eötvös azonban rámutat más tényezőkre, rámutat a vallásj élet bonyolódottságára és a vallási élet által keltett köznyugtalanságra akkor, amikor a köz üdvét előre akarjuk vin; ni, Eötvösnek nagyon súlyos elitélő szavai vannak az efféle egyházpolitikával kapcsolatban. (Olvassa): »Mi nem hagyhatjuk tovább — mondja a vallásszabadságról szólva a mélyen katolikus Eötvös — e kérdést függőbem Nem engedhetjük, hogy valahányszor valamely új javítást akarunk az országban behozni, mindig mint rémkép a vallás egyre bonyolódottabb állapota lépjen élőnkbe és lehetetlenné tegye legnemesebb Igyekezeteinket* legszentebb célzatainkat.* . (MAROSAN György (d): Eötvösnek igaza volt') Eötvös a maga részéről — aizit hiszem — elég világosan, az előhozott bizonyító dokumentumokból is kitűnően, egyértelműen foglalt állást az, iskolaállamosítás, m iskolaszer; vezesd, vagy ha úgy tetszik, az iskolahatalma kérdésekben. De hogy ez volt az, álláspontja Kos»suthnak is, ezzel kapcsolatban több idézetet hallottunk. Engedj© nieig a t. Háa hogy ne idézzek tovább, az el'őtfte/m! szólók idézeteihez csupán Kossuthnak csodálatosképpen kifelejtett néhány mondatát szeretném még- hozzáfűzni. 1868-ban Kossuth ezt mondotta. (Olvassa): »Hiszen hazáinkban a népnevelés, a közoktatás ügye mindekkőrig majdnem kárektesztőleg az oly gazdagon dotált katolikus egyház és- a magukat dicséretes áldozatkészséggel fenntartó többi vallásfelekezetek kezében volt. És mi az eredmény ennyi századok után? Ott van a lesújtó felelet.« íme. ez Kossuth Lajos véleménye a „felekezeti iskolázta is eredményeiről 1868-ban. Ő nem különböztetett ebben a tekintetben, amint hallottuk, sem QI katolikus, sem a protestáns felekezeti iskolák eredményei között: lesújtónak találta iazt az eredményt, amelyet a felekezeti iskolák teremtettek. ' Nem kívánom most különlegesen megvédeni az állami iskolákat sem, de annyit mondhatok, hogy ha 1944-ben a. bécsi országúton vaer a Duna partján tekinthetett volna végig Kossuth tragikus tekintete, amikor 14—16 éves fiatal gyermekek gyilkoltak, gyilkosokként ott álltak, valóban felvethetné a kérdést, hogy ia természet jogban fundált feler kezefi oktatás segített-e — márpedig Magyarországon az oktatás jelentős része ebben a kézben volt — e borzalmak csökkentésében, vagy elhárításában? (MAROSAN György (d): Na, Barankovics, mit szól ehhez? — BARANKOVICS István(dn): Ilyen demogógia! Most már a gyilkosságért is az egyház felelős? Hallatlan! — Taps a dolgozók pártjén. — BARANKOVICS István (dn): Csak tapsoljanak.) Jobb, ha nem kiválnunk erre a kérdésre feleletet. (Zaj. — Az elnök csenget.) Attól tartok igen t. képviselőtársam, hogy a fények nem a demagógia körébe tartoznak. (BARANKOVICS István (dn): Kérem, a gvilkosságrokért nem az egyház felelős! — FARKAS Mih/ály (d): Felelősek! — BARNKOVICS István (dm): Az összefüggésben van <&•. demagógia! — Zaj. — Az elnök csengiet. — NONN György (d): A partizáinvadászokat ki nevelte? — BARANKOVICS István (dn): Nem az egyház,. — Felkiáltások a dolgozók pártján: Az iskolák! — SZABÓ Piroska (d): Hetven százaléka. — Viharcsengő. — 16.30. — BARANKOVICS István r (din): Összefüggésben van a hitvallásos iskolákkal? A gyilkolásokért nem taz egyház felel ős;. — Zaj a dolgozók pártján. — BARANKOVICS István (dn): Nem az egyház! — Közbekiáliú*ok a dolgozók pártján: Az iskola! — ZGYERKA Jánots (d): Ilyen iskolában nevelték őket. — ECKHARDT Sándor (d): Honnan tudja, hogy nem látHaani volt? — Nagy zaj. — Viharcsengő.) Képviselőtársam valószínűleg nem figyelte meg, hogy nem .az egyházról, hanem a 7 iskolákról szóltam, (BARANKOVICS István (dn): A hitvallásos aktról! — Zaj. — Viharcsengő. — MAROSÁN György (d): így fáj az igazság!) és megmondtam véleményemet. (ECKHARDT Sándor (dn): Állami iskola is volt!) Említettem állami iskolákat is. Méltóztassék majd a Ház naplójában megtekinteni., hogy azzal kezdtem, hogy az sillíami iskolák sem voltuk kivételek, amelyekben a hitoktatás kötelező volt. Ezti elmondottam a, napló számára. (Közbekiáltások a néppárton: Ugy van! Igaz!) Méltóztassék megnézni, az egyházról nem beszélteim és a tények, tömege nem demagógia. Ezért ezt a kifejezést visszautasítoim. (SZOBEK András (icP): Az ezer holdak^ fájnak! — Egy hang a néppárton: Hát az igazán nem fáj!) Szeretném a t. Ház figyelmét felhívni arra, hogy ebben sí kérdésben a nyugatén ró pai államokban a fejlődés. — bár ennek egy részét és a történeti fejlődés késői állapotát ismertette Barankovics i^en t. képviselőtársam, (Közbekiáltás a dolgozók pártján: Célzatosan!) — természetesen célzatosan. — -mindenütt az volt. hogy az egyháziak kezéből fokozatosan, — természetesen nem harc nélkül, hanem minden ponton komoly és kemény harcban — az állam átvette az oktatás ügyét. (KUNSZERI Gvula (fd): Nem sürgősen! — Derültség az ellenzéken. — MAROSÁN György (d): m De fáj a sürgős magának! Hány száz évvel késett/ el és magának most seni sürgős?! — Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Még níBio-y siereg anyagról kell beszámolnom a t. Ház előtt, ezért kérném szíves türelmüket. (Zaj, — Közbekiáltás a dolgozók pártján: Hát ráérünk!) A fejlődés, mondom, Nyugat-Európában mindenütt az volt. s abban^ az irányban haladt, — természetesen a ooigári forradalom idején 1 , a polgári demokrácia éfeő
