Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

509 Az országgyűlés 73. ülése 1948. évi június hó 16-án, szerdán. blÖ magukat dicséretes áldozatos készséggel fenntartó többi vallásfelekezetek kezében volt és mii az eredmény annyi századok után? Ott van © lesnjtó fedelet...« Ml éppenséggel Kossuthtól tanultuk, hogy »nagyon tág köpenyeg a vallási ügy«S Idehozhatok tanulni az egyházzal szemben olj^ messzemenően, a habozásig, a megtorpanásig konciliáns Eötvös nézeteit, aki annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy »kétsógikívül e;l fog jönni az idő, amikor a népnevelésben, mint ta felső nevelésben isi a vallások szerinti elkülönítés nem leend szükséges.* T. Országgyűlés! Lehetséges, hogy száz esztendő elteltével még mindig nem jött el ez az idő? De idézhetném végevárhatatlanul a magyar szabadságharcosi nemzedék legnagyobbjait nemcsak szószerint, hanem tetteik félreismerhetetlen tükörét villantva a sunyin hunyorgó méltatlan utódok szemében. A törvényalkotókat tehát megkérjük arra. hogy ne egyházpolitikai problémákon töprengjenek; de a cselekvő diplomáciai megoldásokon se törjék fejüket. Nem az ón feladatom elmondani azt, hogy nálunk sincs akadálva annak, hogy a római egyház elismerje eljárásunk jogosságát, ha másntt elismerte. Nem feladatom felvilágosítani az ellenzéfoet arróll, hogy Róma olyankor is meglelte a modus vivendit, amikor az egyház és az állam között valóban dogmatikus kérdésekig, világszemléleti kérdésekig hatolt a harc. A törvényhozók előtt, a magyar faluk világa, a tanyai szegény parasztság sorsa lebegjen, azoké, akik most jutottak először földhöz, politikai jogokhoz, emberi megbecsülés: hez és akik nyiladozó lélekkel, a némaságbói megoldott nyelvvel ujjongják a szabadságot Ennek a megújhodott falunak — tanyának nemcsak az aszálykártól kell megszabadulnia hanem az ugaron maradt képességeiről is gondolkodnunk kell, szomjú lelkét is meg kell öntöznünk a kultúra élő vizeivel. A törvényhozók előtt, a magyar tanító tiszteletreméltó alakja képezzen fel ezen a szépséges napon és ne felemelkedése ellen harangozzanak, hanem ujjongó örömmel harangozzanak elébe annak, aki elviszi a haladó világ tudását, a munkásember erkölcsét, az emberiség még mindig sötétben maradt zugolyaiba, Következményeiben mérje fel a t._ Országgyűlés ezt a 'törvényjavaslatot ós mint igazi kodifikátorhoz illő, vesse szemét abba a jövendőbe, mikor a szellemi élet fórumain, f a közélet minden vezető poziciójában olyan értelmiség ül, mely népével teljes egyetértésben maradt tudása emelkedő grádicsait járva s azt a falut lássa, hol művelt mezőgazdasági szakmunkás győzi le könnyedén tudása fegyverével a természet erőit, arra az üzemre gondoljon, hol művelt ós szakértő dolgozók szakértelme szabály oziza úgy a munkát, hogy a •munkás jóléte és a társadalom szükségletei ne ellentétei érdekként feszüljenek egymásnak. Vonzó perspektíva ez t. Országgyűlés, érdemes ennek távlatát köróteni feladatunk köré. Végül el kell mondanom valamit arról, hogy ez a szükséges* előnyös, hagyományainkkal és céljainkkal egyező és kellő időben érkezett törvényjavaslat nem elszigetelt, kiütköző jelensége demokráciánknak, hanem benne áll a fejlődés egyenesé ben. Két jelentős esemény között került ez a törvényjavaslat a t. Országgyűlés elé, a munkáspártok egyesülése után és a Függetlenségi Front megújhodása és megerősödése előtt. (Ügy van! Úgy van! a kormánypárt okon.) Pontosabban azt kell mondanom: ezt a törvényjavaslatot az a légkör teremtette megamelyet a két munkáspárt egyesülése hozott létre és ez a törvényjavaslat előfeltétele annak, hogy a Függetlenségi Front valóban a népi erők összefogása lehessen nagy nemzeti céljaink megvalósítása érdekében. Arccal a Függetlenségi Front felé valljuk azt, hogy a nevelés egységesítése nélkül nem tud ez a nép teljesen egybeforrni, hogy a munkás-pára sategységnek s a haladó értelmiség bekapcsolásának a nagy nemzeti munkába az az előfeltétele, hogy felnőjjön egy olyan nemzedék, amely immár semmit sem tud a régi rosszról, egy o^yan nemzedék, amelyet nem fertőzött meg a szégyenletes fasiszta íertőzet, egy oiyan nemzedék, amely a múltból csak azt tudja, ami eleven érték, egy olyan nemzedék* amely szabadságszerető szellemben, >a munkaérték fogalm4val szívóben igazságot ós bókét keres ebben a világban, mely teljes perspektivájat nyitva meg előtte, tárul a szemébe. Az egységes nemzeti közszellem érdekében, a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség egysége céljából, a magyar falusi parasztság és a magyar nevelők közös kívánságát betöltve, a törvényjavaslatot a Magyar Dolgozók Pártja és a magam nevében eJ-íogadom. (Hosszantartó élénk tarts a kormánypártokon, —

: Dénes István (md) is tapsol. — A szónokot üdvözlik.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZEH JÓZSEF jegyző: Slacht

a Margit! (Zaj és gúnyos derültség a dolgozók pártján és a parasztpárton. — Halljuk! Halljuk! — Az elnök csenget.) SLACHTA MAEGIT (nt): T. Nemzetgyűlés! (Felkiáltások a dolgozók pártján: Országgyűlés! Rosszul kezdü) Lényegében mindegy. {Derültség. — MAROSÁN György (d): Nagyon helyes: mi vagyunk a nemzet! — Zaj a dolgozók pártján. — VÉRTES' István (fd): Mi is meghallgattuk önöket!) Ha nem lenne sürgősség kimondva, akkor válaszolnék Katona Jenő képviselőtársunk beszédére; így is meíg fogom ezt tenni alkalomadtán. (Egy hány a parasztpárion: Hangosabban kérjük!) Most csak annyit felelek a mondottakra- hogy lehet neki bármiféle politikai meggyőződése, de a katolikus egyházról, főképpen a megboldogult Serédi hercegprímásról nem lehet azokat állítani, amiket ő mondott (BOGNÁR József (kg) előadó: Egy szót sem szólít róla!) Nem nevén nevezve, de reá kellett érteni, mert 1944-ben, abban az időben* amelyre képviselőtársam utalt. Serédi hercegprímás ült az esztergomi érsek] székben. Örá azokat nem lehet mondani. Serédi hercegprímás, igaz. hogy nem köztudomásszerűen, nem a nyilvánosság előtt, de szakadatlanul küzdött a zsidóság megmentéséért a kormánnyal, (ügy van! Ugy van! a női tábor és ct néppárt oldaT Ián. — Egy gúnyos hang a parasztpártról: Körlevelet is adott ki akkor? — VÉRTES István (fd): Adott!) és az ő szakadatlan küzdel-