Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
505 Az országgyűlés 73. ülése 1948 ós a pedagágnsi -szakszervezetet hogy vegye át őket és iskolájukat a magyar köztársaság. Mert nemcsak szükséges, hanem előnyös ifi az egész dolgozó társadalomra nézve a közoktatásügy egységesítése. A falu és a tanya népének elmaradott kultúrája esek ettől remélheti felemelkedését, mert csatornázhatjuk szikeseinket és elvihetjük a villanyfényt minden eldugott ;s:zórványteiiepülésre, ha a termővé alakított földön rosszul képzett földinunkiások kontár kísérletezése folyik tsi ha, a villanyfény hideg fehérje csak a kocsmai pálinkába csillan bele s nem könyvek tanító lapjára világít. (Elénk taps a kormánypártokon.) Az államosítás iaizt jelenti, hogy minden magyar gyereket, aki iskolaköteles korba érkeziett el, az egységes- tanügyigazgatási apparátus fel fog kutatni ós az oktatásügy újjászervezésével, a népi kollégiumi rendszer kiterjesztésével lehetővé fogja tenni, hogy részese lehessen aiz általános iskola egységes alapműveltségének, (MAROSAM György (d): Ettől félnek ők!) és tovább juthasson szakiskolába, középiskolába, főiskolára* egyetemekre, oda, ahovfái képessége és a közösség szükséglete parancsolja. (MAROSÁN György (d): Attól félnek, hogy a, parasztból doktor lesz!) Az államosítás azzal az előnnyel jár, hogy minden magyar gyerek részesül a ma még csak olcsó, de hamarosan már ingyenes állami tankönyvek áldásában, olyan tankönyvet adunk minden magyar gyerek kezébe, mely nem lázítja többé egymás ellen a felekezeteket és a dolgozó osztályokat, mert a szabad népek békés együttélésére és nem soviniszta, gyülölségre levei. Az államosítás azt jelenti, hogy az egységes neveiésas; v tervgazdálkodása la^stiu, de Löveíliezeteseii az egész országot az ingyenes oktatás terén tudja vezetni. A felekezeti tanítót nemcsak részelteti azokban az előnyökben, melyek aa állami tanítók régi javai — gondolóK itt például a féláru arcképes igazolványnaj, — de a legszerényebb számítás szerint is lehetővé teszi, hogy 10—20 százalókkal emelkedjék jövedelmiik különféle túlóradíjak, tanyai pótdíjak révén, függetlenül alttól a fizetésemeléstől, amelyet a kormányzat az egész tanítóság részére kilátásba helyezett. De az államosítás azzai az előnnyel isjár> hogy a korszerűtlen, elmaradott tanítóképzők helyett megnyitja az égése tanítóság előtt, a nevelőképző főiskolákat és annak a magas képesítésnek során lerombolja azt a társadalmi képletet, amit a néptanító alakjai jelentett, áthidalja azt a társaidialmi stzakadékot, amely tanár és tanító között, úri nevelők ós proletár nevelők között tátongott e a magyar nevelőt a társadalmi fejlődés élmuúkásává, a társadalom tisztelt alakjává, iáJ falu vezetőegyénisógévé teszi.. Az államosítás azizal az előnnyel jár, hogy megszünteti azt a lehetetlen színvonalbeli különbséget, ami a mi állaimi iskoláink és a: felekezeti iskolák közöt yan. T. Országgyűlési! Az én vidéki utaini során az egyik legtekintélyesebb magyar felekezeti iskolába látogattam el, ahol az irodalomórán Juhász Gyuláról tanítottak. A felelő gyermek elmondotta-, hogy Juhász Gyula hol született, azután, hogy papi pályáira készült, tanári pályára ment, majd 1919-ben megrendült egészsége következtében megvált a. tanári állásától. Felemeltem a kezemet ós azt kérdeztem, hogy: »Gyerefcek, mindenki így tudja az osztályban 1« Pillanatnyi néma csend után egyetlen gyermek hátul felemelte a, kezét és azt mondta, hogy ő Juhász Gyula eddig isnUertetett versiéi alapján évi június hó 16-án, szerdán. 506 úgy gondolja, hogy Juhász Gyula annyira szerette a termeszetet, hogy nem is az egészsége miatt, hanem azért vált meg a tanári állásától, hogy elvonulhasson valahová vidékre és ott gyönyörködhessék a természetben. Igen t. Országgyűlés! Nekem kelllett elmondanom az irodalomórán ebben a nagytekintélyű, ősi, nagy hagyományokkal rendelkező ^(MAROSÁN György (d): Egyházi iskola!) és demokratikus szellemére olyan büszke iskolában azt, hogy Juhász Gyulát azerí', mert betegágyában elfogadta a proletárdiktatúra meghívását a Nemzeti Színház igazgatói székébe, bár ezjt ténylegesen sohasem foglalta el, ezért kiakolbólítottáik nyugdíj nélkül az állásából és nyomorult! élete során senki más ügyet sem vetett sorsára, csak a Szeged körüli tanyák régi szervezett munkássága és az a szegedi munkáaság, amely időnkéint — Papdi kópyiíselőtársiam bizonyíthatná — Gyulianapoíkon el-ellátogatortt aMalka alá ós kedélybetegségéből egy-egy induló elónekíésével próbálta felébreszteni. (MAROSÁN György (d): Az ellenforradiailom keresztényi szeretete!) T. Országgyűlés! Amíg a reakció azzal érvel, hogy az állami iskoláknál mennyivel különbek az egyházi iskolák, addig a vaílósághan az a helyzet, hogy közel 75 millió forintunkba fog kerülni az, hogy a z egyházi iskolákat legalább arra a színvonalra emeljük, amelyen a mi szegényes állami iskoláink állnak. Aki ebben a kérdésben még nem lát tiiszitíán, ugyan látogasson el Jászféinyszaru határába és nézze meg a vasi tanya római katolikus iskoláját, ahol száznyolc gyéreikkel küszködik az egy szál tanító. Tanulmányozza annak a titkát, hogy miért tani" Jászberény körül a borsóhalmi iskola tanítója 20 gyereket, mikor a Szelei-úti tanítónak 84 tanítvány fogyasztja az életétEzeken is segíti az államosítás. Persze, segített volna az egy helységben 'lévő állami és nem állami iskolák kooperációja is, ha ez el nem bukott volna megintcsak az egyházak ellenállásán. Sokhelyütt ma is három-négy egy tanítós népiskola zsúfoltságában tanulnak feliből, harmadából a gyerekek, csak azért, mert a bíboros-érsek úr fontosabbnaSk tartotta a maga korlátlan befolyását egy korszerűtlen, rossz iskolában, mint azt, hogy három-négy gyenge iskolából egyetlen kitűnő általános isko-á alakuljon Es mindezeken túl döntő előnye a köznevelés egységesítésének az a biztonságérzet, amit ez a törvényerőre emelkedő javaslat fog jelenteni a munkásságnak és a parasztságnak, mert a nevelésügy egysége előfeltétele a nevelésügy demokraitizálásának, magyarán annak, hogy az iisko'a ne legyen osztálymonopólium, hogy az iskola a parasztság és a munkásság fiai előtt megnyissa a magasművelitbég és a szakműveltség útját, hogy az iskola a munka fogalmát ne állítsa szembe a tudás fogalmával, hogy az iskola ne szakítsa el a munkásgyereket a munkásoszitáVtól, ne idegenítse el a paraszitigy ereket falujától, ne neveljen osztály talán osztályáruló, mindenre kapható jianiiicsárcr kat, hanem olyan szakmunkásokat, olyan értelmiséget, mely népének gyűjti tudását. Fel kéli vetni azt a kérdést is, hogy mi te'Jte lehetővé, hogy ezt a szükséges és előnyös reformot; megvalósíthassuk? Elsősorban az a felmérhetetlen és meghálálhatatlan munka, amit a felszabadulás boldog pillanata óta a