Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

49 3 Az országgyűlés 73. ülése 1948.évi június hó 16-án, szerdán. 494 fővel állíthatjuk, hogy .azt, amit tettünk és amit a jövőben tenni szándékozunk, minden becsületes, demokratikus, hazáját szerető magyar ember vallhatja és .aláírhatja. Különben is, ha egyébként nem tudtuk volna, megtudhattuk Révai képviselőtársunk előadásából az elmúlt hetekben, hogy a vall'ástefllemesség nem a kommunisták, hanem azok tulajdona, akik — mint egyidoben^ a francia radikálszocialisták, — a Combes-féle törvények idején szívesen elővették ezt a kérdéist, hogy vele a gazdasági, szociális kérdést elsikkasszák. A magyar demokrácia nem engedi meg ezeket elsikkasztani, s nem engedi a magyar iskolák egységesítését, államosítását s vele a magyar nép szellemi felszabadulását, felemelkedését sem elsikkasztani. Ezek ®m iskolák az új ember — nem Mihalovits kanonok úr lapja, hanem — valóban »az új ember kovácaai« lesznek. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) »A beteg megasibbadt gondolat« — ahogy a bizonyára nem rossz magyar, Vörösmarty írta egy csodálatos verséhen, amelyben a francia forradalom nagy emberi előrelépését a magyarsággal találkoztatja és a távolabbi jövő felé mutat — »felkel rabágya kőpárnár ról, kifárad az éj s a kitörő napfény nem terem áltudományt, kihull a kard az erőszak durva, kezéből és szent béke porát nem cudai'ítja. gyilok. Baromból g ördögből a népzsaroló dús s a nyomorú pórnép emberiségre javul, áldozni tudó szív nemesíti a'zt észt s tgnáesot tart a föld népessége magával és eget ostromló hangon összekiált, s a zajból egy szó válik ki dörögve: igazság!« Mindezt várjuk mi az iskolák államosításától, amelynek gondolatkörével foglalkozva, e~ napokban minduntalan visszajár emlékezetembe f Vörösmartynak egy másik forró felvi Rámáig a is Pázmányról, a megtért térítőről, aki ott áll az Isten előtt s szél: »S

: hirdetek új tudományt, halld s vedd szívre magyar nép. Legszentebb vallás a haza s emberiség.« E gondolatok jegyében magam és pártom nevében a törvényjavaslatot elfogadom. (Hosszantartó lelkes taps a kormánypártok soraiban. — A szónokot sokam' üdvözlik. — KUNSZERI Gyula, (fd): Ez Volt a »Korunk Szavai. — CSALA István (kg): Ez volt az igazság! — PETE Ferenc (dn): A kisgazdapárt nem cazel bizta meg Katonát! — BENCSUK Gyula: (fog) államtitkár: Nem magától tanult meg kisgazda lenni!) ELNÖK: Pete képviselő úr ne szóljon közbe! Szólásra következik Parragi György képviselő úr. PARRAGI GYÖRGY (fd): T- Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy pártom, a Független. Magyar Demokrata Párt nevében a következő deklarációt olvassam fel (olvüssü): vMidőn a Független Magyar Demokrata Párt ÜZ 1947-es választásokon felvette a küzdelmet, a demokrácia alapelveit és céljait magára nézve ép oly kötelezőknek ismerte el. mint a •koalícióban résztvevő kormánypártok. Programjául tűzte ki mindazt, ami a haladás, a nemzeti és emberi szabadság, az egyéni egyenlőség, a testvéri kiengesztelődés és megértés, a szellemi, anyagi és szociális fejlődés, boldogulás útjára vezeti a nemzetet. Pártunk tisztában van aszal, hogy a modern világi állam fejlődése során szükségszerűen vetődik fel az egyház és az állam kérdésének rendezése s ezen belül az iskolaügy rendezése is. A modern állam mindenütt ig'ényt, emel, az állampolg nevelésébe és oktatásába való beleszólás vagy ellenőrzés jogára. Békés fejlődés vagy súlyos politikai harcok után úgyszólván minden modern állam részben vagy teljesen átvette az egyháziaktól az iskolai nevelést és oktatást. Az általános fejlődésnek a nagy francia forradalom által elindított hulláma Magyarországra is elérkezett már 1848-ban. amikor az iskolák államosításának kérdése nálunk elsői/ben merült fel. Az államosítás kérdését most nálunk is ugyanazok az erők dobták felszínre, amelyek annakidején az Egyesült Államokban, Nagybritanniában, Franciaországban, Svájcban és a többi demokratikus berendezkedésű államokban isi megérlelték ennek a kérdésnek a rendezését. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy e fejlődés alól éppen úgy nem. maradhattunk ki, mint a földreform és más szociális kérdések politikai reformjainak megvalósítása elől sem térhettünk ki. (13-30.) Ezt előre kellett látnunk és ezért pártunknak megalakulása óta: minden erőfeszítése oda irányult, hogy a magyar demokrácia és az egyházak között olyan kedvező légkör alakuljon ki, amelyben az iskolák érd és rendezését mindkét fél javára, a magyar nép mélység ges vallásos hitének megbolygatásia ós lelki békéjének megzavarása nélkül lehet megoldani. Ezért fordultunk szemben bármely oldalról jelentkező türelmetlenséggel vagy elfogultsággal, Ha az illetékes tényezők pártunk e nemes törekvéseit méltányolták és> figyelembe vették volna, elkerülhető lett volna az a politikai és társadalmi feszültség^ és az a sok félreértés, amely a nemzet belső nyugalmát most olyan mélyen befolyásolja. Nem vonjuk kétségbe a kormány törekvéseinek jóhiszeműségét, hogy az iskolák államosításával a demokráciát és így a nép szellemi és anyagi előrehaladását akarja megerősíteni és fokozni. Ezt bizonyítja a ^ törvényjavaslatnak az a része, amely törvénybe iktatja s az egyházak iskolafenntartási jogát elvben és gyakorlatban elismeri ós biztosítja, A törvényjavaslat indokolása is megállapítja, hogy ez a törvényjavaslat semmiben nem érinti a hit ó& erkölcstan kötelező oktatásának iskoláinkban jelenleg érvényben lévő rendjét, hanem kizárólag köznevelésünk egységének megteremtésére irányul. Az iskolakérdésnél a mi pártunk két alapvetően fontos elvnek érvényesítését tartja kívánatosnak ós döntőnek: a, lelkiismereti szabadságét és a tanszabadságét. Az első azt jelenti, hogy senkinek sem származhatik semmiféle hátránya abból, hogy az iskolák államosításának kérdésében milyen felfogást vall, a másik elv megköveteli, hogy sem az államnak, sem az egyházaknak nem lehet monopóliumuk iskolák fenntartására. Aa iskolák nem lehetnek politikai harcok színhelyei, a tanári katedra nem lehet politikai szószék, de nem lehet a demokráciáéi lenes uszításnak exterritoriális helye sem. (Helyeslés a kormánypártokon-)

r Az állami és egyházi iskolák megférnek tehát egymás mellett. Az egyházak iskolafenntartó jogát az államnak el kell ismernie. Mély értelmű és nem lejárt igazság az, hogy aa apostoli kettőskereszt tette lehetővé a magyarságnak Európa e helyén v~Ió