Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-73
461 Az országgyűlés 73. ülése 1948. lyek mind azt bizonyítják, hogy az egyház a változott történelmi helyzetben mindemkor igyekezett megtalálni a maga helyét. És ezt a tényt bizonyos vonatkozásban természetesnek is kell tartanaink, hiszen az egyházi lényegéhez nem tartozott sem a világi hatalom, sem a nagybirtok és nem tartozik és nem. tartozhatik hozzá a kapitalizmus isem. Abban a nagy változásban, amely hazánkban történt, megváltozott azi állam viszonya az egyházhoz annyiban is, hogy bennünket nem iflJletmek meg! — <s soha nem vindikálnák ezeket magunknak — azok a jogok; amelyek a z apostoli királyság idejében fennállottak a püspökök kinevezésiétől kezdve a szemináriumok fölött gyafoorolt felügyeletig. De ugyanúgy az egyház helyzete is megváltozotb, hisizen püspökei már nem nagy latifundiumok urai, nem tagjai a főrendiházinak — amit érzésem szerint nem kéli sajnálnátok — és amely rendelkezések nem azért következtek be, mintha bárki az egyház tekintélyét akarta volna csökkenteni, hanem mert generális és a magyar élet egész területére kiható rendelkezések voltak. Nekünk meggyőződésünk, hogy a népi demokrácia minden lehetőséget megadott az egyházaknak arra, hogy a lelkekben levő birtokállományukati változatlanul megtartsák és a sízegóny papság és a szegény püspöki kar lelki tekintélyében, a hivek előtti hitelében bizonyára nyer a földbirtokreform ál^lal és nyerni fog azáltal is* ha magatartásra félreérthetetlenül bizonyítja azt, hogy semmi ösrazefonódotteága minősein az elmúlt /társadalmi berendezkedéssel. Ari szokás mondani természetesen — és különböző névtelen levelek, amelyeket különféle barátainkhoz intézinek. arról szóilnafo, — bogy miit akartok ti névtelen és törékeny emberek, miért üldözitek éis bántalmazzátok az egyházat, hiszen ! az túlélt minden politikust és politikai rendsziert. Megtisztelő hasonlattal mondják, hogy túlélte Nérót és Napóleont egyaránt és túli fog élni benneteket is. Leszámítva azt a tényt, hogy mi nem üldözzük ós nem támadjuk az egyházat, a kérdésmelk ilyen módon való beállítása nem helyes, mert mi ebben a küzdelemben, amely politikai jellegű- nem mint egyének állunk csak, hanem mint bizonyos ellvek ós társadalmi fejlődést hirdető progresszív gondolatok képviselői. (Helyeslés és lelkes taps a kormánypártok soraiban.) És amennyire meg vagyunk győződve arról, hogy az egyház túlél bennünket, mint egyénieket, annyira, meg vagyunk győződve arról is, hogy az általunk képviselt gondolatok túl fogják élni —• mondjuk — a mosdani hercegprímást. (Nagy tetszés és megújuló nagy taps a kormán imártokon.) Ha valaki például aizt mondja, hogy & földbirtokreformot a volt birtokososztály elkeni bosszúvágy szelleme sugallta, és arról ír, hogy annak végrehajtás 10 nélkülözött minden megfontoltságot és böleseséget, s annak áldatlan következményeit ki tudja milyen hosszú ideig fogja még sínylenii az egész magyar nép, elsősorban a városi dolgozók, akkor erre azt felelem: nem olyan tételekről van szó. amelyek iaz egyház lénveséhez- hit- és erkölcsi elveihez tartoznak. És ha valaki a köztársasággal kapcsolatban arról ír, hogy 1944 október 15. óta élés: sok történt már országunk ősi alkotmánya ellenében, kár magvar embernek tovább vinni a Szá^asiók által könnyedén és könyelműen megkezdett utat, és betetőzni ezzel évi június hó 16-án, szerdán. 462 a lépéssel az eddigi szomorú folyamatot, akkor mi még sem tudjuk azt mondani, hogy itt vallási kérdésekről van szó, hanem csak azt mondhatjuk, hogy súlyos elvi, politikai ellentétekről van szó. (Ügy van! Űgy van! •— Taps a kormánypártokon.) Talán igaza lehet annak, aki azt írja, hogy a földbirtokreformot szebbem organikusabbanegy hosszabb történelmi folyamat eredményeképpen lehetett volna megvalósítani, de erre akkor kellett volna gondolni, amikor egymillió hold állott még a magvar egyházak kezén. (Helyeslés a kormánypártokon. — BENCSIK Gyula fkg) államtitkár: Ezt mi mondottuk kisgazdák!) , De azt mondhatná valaki, hogy itt nincs másról szó- mint csak arról, hogy a magyarországi katolikus egyház egyes vezetői kilencszáz esztendős öröklött jogukon bizonyos kritikával kísérik az eseményeket és időről-időre felhívják figyelmünket hibáinkra és tévedéseinkre. Ha azonban ez így áll, akkor meg kell állapítanunk, hogy iá kritikát kissé egyenlőtlenül adagolják, mert lehetséges, hoerv a földbirtokreform végrehajtása során 20—30 vagy 50 emberrel szemben történtek igazságtalanságok* az azonban biztos, hogy 750.000 ember számára jelentette a földbirtokreform a? új életet és az emberi méltóságba való lépés kezdeteit (Ügy van! Ügy v r m! — Hosszantartó nagy taps a. kormánypártokon.) jelentette egv új társadalmi és Politikai korszak tne o-születését. Annak idején nem kifogásolták — vagy legalább is ennek semmi nyoma — a tulajdonviszonyoknak azt a megoszlását, amely másfélmillió mae-yar paraszt kezébe adott vándorbotot, akiknek szomorú sorsáról anníak ideién sokkal kevesebbet hallottunk, mint most néhány ezer vagv tízezer kitelepített svábéról, akiket annak idején mint hazafiatian &s a ha-?a határai között korgó p-yomorral élni nem akaró embereket könweHek el álszent ^ na^ion&Msta frázisok kíséretében a tízezer és százezer holdas latifundiumok tulaidonosiai. Lehet, hogy az élet egyéb területein is követtünk el tévedéseket és hibákat- de annyit biztosm nem. hegy az megindokolná, a tárnadátsoknak a demokráciaellenes kijelentéseknek, a néptömegek békétlenségre való uszításának azt a mérhetetlen áradatát és folyamatai, amely ÍHIZ elmuH három esztendőben megindult. Tömegeket gyűjtött maga köré- 1945-ben a kisgazdapárt s" ezek a tömegek pillanatok alatt felsorakoztak Sulyok Dezső mellett, vagy hetek alatt összetoborzódtak újra Pfeiffer Zoltán mellett. őszintén meg kell mondanom, hogy kétes dicsőségnek tartom, ha valaki ezekre a tömegekre, mint 1 hátvédre hivatkozik és nem tndok el" kérozelni nagyobb veszélyt az egyházira nézve, mintha bárki is annak létét_ és* felfogását egy letűnt társadalmi osztály ideáljaira akarná bazirozni. (ügy van! Ugy Vian! a magyar demokratapárton. — Élénk taps a kormány patt ok soraiban és a magyar demokratapárt egy ré~ szén.) Ennek az áldatlan helyzetnek volt természetes következménye, hogy a magyar reakció amelv az elmúlt három év alatt sokszor volt kénytelen változtatni a maga hadállásain, most az egyház egyes vezetői mögé sorakozott- fel és a Z a + ömegindulat sokakat magával ragadottEz a ténv természetesen csak sürgeti a magyar köznevelés egységesítésének megoldását, mert
