Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

455 Az országgyűlés 73. ülése 19Í8. mindenféle úri dologgal traktálnak*, (Derültség a kormánypártokon.), »fáznak majd a kétkezi munkától, uraknak képzelik magukat, nagyobbaknak, semhogy annakidején elégedett munkások, boldog szolgák vagy szolgálóleányok legyenek ?« (Elénk derültség.) — ORTUTAY Gyula miniszter: Főként boldog szolgák! — FARKAS Mihály (d): Be miért nem hadijuk, hogy hol írták ezt? — VERES Péter miniszter: Miért nem halljuk, hogy miiyen lap írtai Me°: kell mondani! — ORTUTAY Gyula miniszter: A Katolikus Szemlében jelent meg Várdai Béla szerkesztésében.' — FARKAS Mihály (d): Áhá! Ez az! — Zaj. ^— Az elnök csenget.) Ez a Katolikus Szemle 1900-as évfolyamában a 683. oldalon dr, Stuttner János cikke. (BARANKÖVICS István (dn): Stupid, nem Stuttner! — ECKHARDT Sándor (dm): Ebben egyetértünk!) Sokan felvetik azonban azt a kérdést is, hogy az iskolák államosítása magában véve még nem olyan nagy dolog, ők inkább a tankönyvek és az iskola szellemétől félnek. Attól félnek, hogy az iskola olyan gondolkodásmódra fogja nevelni a gyermekeket amely ellentétes a felnőttekével, szembeállítja az apát ,

a fiúval és eltérést jelent a magyar történelem hagyományaitól, amelynek útján a szülők járni kívánnak és eltérést jelent a hitnek attól a formáitól és felfogásától, amelyhez ők ragaszkodnak. Mi természetesen nem akarjuk szembeállítani az apát a fiúval- a nemzeti hagyományokat a haladással, ,

a hitet a demokráciával, és nem akarunk olyan ismereteket adni az iskolán belül, amely ilyen szembeállításra alkalmas lenne. Viszont viláigoísian és : félreérthetetlenül megmondjuk, nem alkarjuk, hogy a mi iskolakoiyvemkuek a jövőben az legyein a tendenciájuk, hogy a magyar alapjában véve konzervatív nép, tiszteli urait, parasztsága a szó nemes értelmében vett arisztokratikus hajlar mokait mutat, nem volt sohasem lázadó és) mint keleti nép mindig szerette a. pompát és- a társadalmi tekintélyeket. Nem! Mi olyan iskolakönyveket és olyan tanítási szellemet kívánunk, amely a magyarságnak legtisztább, legnemzetibb, tehát legforradalmibb hagyomá^ nyaira épít és ameíybe

n nem sikkasztúdnak el valami vizenyős felfogás altató mákonyában a magyar történelem legtisztább hagyományai. Olyan történelmet akarunk, amelyben nemcsak királyokról, hercegekről, grófokról, bárókról, szóval a történelmi osztályokról lehet hallani, hanem arról is, hogyan élt az elmúlt évszázadok során a magyar nép, (Ugy van! a dolgozók vártján.) a magyar parasztság, hogyan fejlődtek munkaeszközei, hogyan fejlesztette földművelését, milyen viszonyban állt földesuraival, papjaival vagy egyéb hatalmasságokkal, milyen terhek nyomták a vállát a német rablók és török martatócok tevékenységén túl, és hogyan ébredt fel benne &, társadalmi és gazdasági elrnvomottság érzése, és hogyan indult meg legjobbjaiban, a Budai Nagy Antalokban és Dózsa , Györgyökben a vágy egy jobb élet felé. (Élénk és hosszantartó topw a kormánypártokon.) Azt ^akarjuk, hogy eze&rő] a történelem ne úgy emlékezzék meg, mint lázadókról, akik a társadalom természetes rendje ellen botor ake'ókat szőttek, hanem mint olyan emberekről, akik valahol mélyen a szociális feszítőévi június hó 16-án, szerdán. 456 erők hatása alatt egy új és jobb kort akartak teremteni. Meg vagyunk _ győződve arról, hogy az ilyen történelem biztosan más szemléletmódot ad az ifjúságnak, mint amelyben bennünket ainnak idején igyekeztek^ nevelni, amely meg fogja, érteni, hogy a történelem nem egymásra véletlenül következő összefüggéstelen események láncolata, hanem egy nagy folyamat beteljesedése, és meg fogjuk tanulni, hogy mi is egy láncszem vagyunk ebben a végeláthatatlan folyamatban, kis katonák a történelmi fejlődés országútján, akik egynek ^tudjuk magunkat a múlttal és építjük a jövőt. Olyan irodalomtörténetet akarunk, amelyben nem Herczeg Ferenc lesz a legnagyobb magyar író, aki a világot emberekre, urakra és nagyurakra osztja, sí ahol Adyról majd nem azt tanuljuk, hogy bűnbe és mocsokba^hullt szegény, szerencsétlen ember, aki tehetségével többre is vihette volna, ha hallgatott volna bizonyos kiadóvállalatok intelmeire. (Derültség a kormánypártokon.) Nem! Mi olyan irodaíliom

: történetet akarunk, amely nem fog hallgatni majd Petőfi forradalmi verseiről, amely megemlékezik Móricz Zsigmondról és József Attiláról egyaránt, nem úgy, mint most még' egyes tankönyvek, amelyekben Herczeg Ferencről huszonnégy, József Attiláról pedig négy sor van. i Es olyan tankönyveket és olyan ' iskolai szellemet kívánunk, amelyek visszatükrözik azt a változást, amely a magyar nép életében végbement és ahol nem az úri sznobság és a társadalmi egyenlőtlenség ideáljaiban nő fel a magyar ifjúság, hanem a dolgozó társadalom ideáljainak megfelelő tételekben és tanokban. Ezzel az utóbbi tétellel szemben. természetesen aggályok mutatkoznak. Egy képviselőtársnőnk leveleket külcjött szét (Gúnyos derültség a kormánypártokon.), amely levelében ezzel kapcsolatban bizonyos aggályokát hangoztatott. Ezeket az aggályokat nemcsak tőle lehet hallani, hanem sokszor másoktól is, akik azt mondják: igen, lehet, hogy demokráciánk előbbre jutott az elmúlt három évben aiz újjáépítés térén, talán több textilt és több alumíniumot termelünk, mint 1938-ban, lehet, hogy a eukorrépa'erme^s a kisbirtiokrendszer mellett nagyobb, mint amekkora a nagybirtokrendszer mellett volt, de mégsem ez a lényeg, mert az ember nemcsak csavarja egy nagy gépezetnek amelynek feladata termelni, termelni ée termelni állandóan, hanem lélek is, nemcsak többtermelés. Más ideálok, más értékek isi vannak s nekünk; ezeket az értékeket is szolgálnunk' kell. (PARRAGI György (md): így is van!) Valóban, mi is azt valljuk, hogy az ember nem gép; hogy feladata nemcsak az, hogy egy nagy gépezetnek egyik csavarjaként termeljen, hanem vannak más értékek is. De ha annyira szilárd a meggyőződésünk, hogy az anyagi javak önmagukban nem teszilki •—• imint ahogyan nem teszik — ara embert, a mi véleményünk szerint ez, sokkal meggyőzőbb lett volna egy olyan időszakban, amikor aiz, anyagi javaktól való elvonatkoztatottságot nem a földbirtokreform törvény szabályozta bizonyos rétegek számára, hanem önként lehetett volna gesztusokat tenni! (Ugy van! Ugy van! Nagy taps a kormánypártakon. — Parragi György (md) szintén tapsol.) Nem azoknak kell csak beszélni arról, hogy az élet anyagi