Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-73

451 Az országgyűlés 73. ülése 1948. forradalom éa szabadságharc is foglalkozott ezzel a kérdéssel, ami természetes is, hiszem a demokratikus gondolat elterjedése mindenkor szoros összefüggésben állt a nemzeteik és a tömegek jnűveltségéveiL Eötvös József ebben az időszsakban kezdett foglalkozni az iskolázás és az iskolareform problémájával és 1848 nyarán benyújtott egy törvényjavaslatot, amelynek vitájában élénken tárgyalták a felekezeti iskolák államosításának kérdését. Ő maga a törvénytervezetben, taktikai meggondolásokból, meghagyta a felekezetek isfcolaállítási jogát, de hogy meggyőződése ellentétben állt a törvényjavaslattal, azt a törvényjavaslat vitája során maga is kifejtette. amikor azt mondotta: »Ha tisztán elveinkből indultam volna ki, más törvénytervezetet terjesztenék a Ház elé, de annyira meg vagyok győződve a népnevelés eilhaliaszthatatlan szükségességétől, hogy fcötelességemnelk tartok elhárítani minden akadályt.« Ezt mondotta, de azt is szem előtt tartotta, laimit nem mondott: az akkor (kialakulófélben levő és a szabadságharc küszöbén megvalósuló nemzeti egységet nem akaritia

1 veszélyeztetni ennek a problémának feldobásával. Hogy az akkori országgyűlés Véleménye mi voilt ebben a kérdésben, azt szinte valamenynyi felszólaló kifejezte, így például Irányi Dániel, aki a gyökeres reform hívének vallja magát és kifogásolja, hogy Eötvös javaslata esetleg útját állja) későbbi javaslatoknak, igen éles formában leszögezi, hogy a nevelés a státus ügye és — ahogyan ő mondja — ahhoz a vallásinak és az, egyháznak semmi köze. Kazinczy Gábor is igen élénken rajzolja meg a felekezetiek szerint szétszabdalt magyar közoktatás problémáit és azt javasolja, hogy inkább vegyiek le a törvényjavaslatot a napirendről, mint hogy ebben a kérdésben engedményeket tegyenek ,a felekezeteknek. Ezt az indítványt többen pártolták, majd végül az öreg borsodi követ. Pálóczy László intéz dráimai felszólítást az, országgyűlés tagjaihoz, felszólítván őke,b a közös iskola elfogadására. (10.30.) Beszél arról, hogy »:a felekezeti iskolák megvalósítása esetéin talán egy-két pietista katolikusban; vagy _ cromwelliáinusban nyugtalanság lesz, — de mint mondja — csak az első esztendőben lesz nagy a zúgás, a másodikban feleannyi, a harmadikban pedig már alig beszélnek róla, a negyedikben meg jóformán semmit.« A többség végül politikai meggondolásokból elfogadja Eötvös javas tatát, de elvileg a felszólalók nagyrósze a vita során — mint mondottam — a felekezeti iskolák államosítása mellett foglalt állásit Ugyanilyen nézeteket vallott — mint is" méretes — Kossuth Lajos is> aki 1848;ban egyaránt leszögezte a maga nézeteit, amikor azt mondotta, hogy az államnak magának kelti mindem vallástfelekezeti színezet mellőzésével a közös nemzeti tanodákat felállítani és fenntartani! Ugyanezek a gondolatok szólalnak . meg az 1848-as egyetemes tanügyi kongresszus határozataiban is, amelynek elnöke Kifejezést ad azon meggyőződésének, hogy a hazára nézve nincs üdv, csak az egységes nevelésben; más felszólalók pedig arról szólnak, hogy a haza jelen veszedelmes bomladozásának egyik és alighanem fő oka az elkülönülő neveié-i és< oktatási rendszer. Aki szereti az egységet — mondják — ne neveljen különibévi június hó 16-án, szerdán. 4Ö2 séget a gyermekbe. Szakadozottságunknak és pártoekodásunfcnak, amelyeknek magvai az e küiönzött nevelésben rejlenek, meg kell szünniök ós^ erre az egyedül üdvözítő út a közös nevelés. Akié a nevelés, azé a nép! Az a kifejezés, hogy a tanoda az államé', annyit jelent, hogy a tanoda mindnyájunké! Csupa olyan gondolat, amely m,

a is elevenen és modern erővel hat. Eötvös azonban nemcsak 1848-ban, hanem 1868"ban is kényteien voUt koncessziókat tenni ós kompromisszumot kötni közoktatásügyünk 1868as rendezése &orán, ahol a törvényhozás kimondja ugyan Simor hercegprímás többszöri tiltalkozásia ellenére az áiiam iskolaíeinmtartáfei jogát és azt a tényt, hogy az állam erősíteni fogja, programijába veszi a minél több ál-ami iskola felállítását!, de ugyanakkor érvényben hagyja a felekezetek iskolaállítási jogát. Ezzel a törvénnyel párhuzamosan az ország különféle területein moz gaiimiak indultak meg és' így Pest szabad királyi város akkori képviselete 1868 december 17-én tartott; közgyűlésében kimondotta, hogy a város iskolái a mai naptól fogva nem római katolikus felekezetiek, hanem községiek. Végrehajtotta a felekezeti iskoláknak ezt a. községesílését az egyház tiltakozása nélkül abban az időszakban egyik napról a másikra. De a törvénynek azok a részei, amelyek a felekezeti iskolák jogviszonyaival foglalkoznak, meglehetősen nagy teret engednek a továbbiakban is az állam számára és nyíltan kimondják azt a tényt t'., hogy amennyiben az egyházi iskolák működése a törvényes köve" teuményekne'k nem felelne meg, akkor a felekezeti iskolák megíszüntetése iköveUkezhetik ebből és az 1868 :XXXVIII. te. 15. §"

a ezt a jogot az állam 'számára teljes miérltékben fenn is tartja. Természetesen ebből ai tényből, hogy vegyesen működtek egymás mellett állami étí felekezeti iskolák, bizonyos mértékben felemás állapotok keletkeztek, híiiszen a köznevelés bizonyos területein már túlsúlyba került az átlamhatallom befolyása, más területeken ezzel szemben megmaradt a felekezetek partikuláris érdekeit képviselő egyházi oktatás. Ez a tény természetesem sok nehézségnejk ós bajnak lett a forrása. Lehetetlenné tette először is az. egységes magyar iskolapolitika kia«ákulását, mert a felekezetek nem annyira bizonyos területek szükségleteihez, mint inkább az egymással való versengés' szempontjaihoz mérték mindenütt iskolafelállító ténykedésüket. Erre a tényre egyébként az 1892-es egyházpolitikai törvényjavaslat tárgyalása során Győrffy Gyula függetlenségi képviselő rá is mutatott. De nemcsak az iskolák területi elosztására, hanem a magyarság, népünk nemzeti művelő détsé re is kétségkívül hatással volt az a tény, hogy a felekezeti oktatási hazánkban változatlanul megmaradt. Hiszen ki ne tudná azt, hogy milyen más szellemű történelmet, vagy irodalomtörténetet plántáltak az iskolák növendékeibe a tiszántúli református .iskolákban, mint — mondjuk — a dunántúli ka" tolükus iskolákban; ki ne látta volna a ^ tij szántúli protestáns, függeienségi alapon álló történelemíszemló-ét-mód ós a dunántúli katolikus iskolákban tanított barokk habsburgianuSí történelmi szemlélet-mód közötti mérhetetlen különbségeket? Ki ne vette volna észre