Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-70
387 Az országgyűlés 70. ülése 1948- évi május hó 13-án, csütörtökön. 388 pagálója a múlt században a Rerum novarum szelleme. Ezt a szövetkezeti mozgalmat, magát a szövetkezést a kisemberek számára tartja fontosának azért, hogy eamek segítségével a kisemberek a társadalom önálló, erős egzisztenciáivá válhassanak. Mindezekből kifolyólag: természetesnek tarthatjuk azt, hogy az angol kezdeményezés, Széchenyi tanítása és a Rerum novarum szelleme rányomta bélyegét azokra az időkre, amelyek a szövetkezeti élet első virágkorált jelentik. Ha ezek a kezdeményezések az idő multán hialványoídltaik is, ós eszközeikben bizonyos értelemben nem is időszerűek, de tartalmuk kell hogy a szövetkezeti gondolat és a szövetkezeti esizme harcosai számára iránymutató, példamutató legyen. Ha ezeket az erényeket, amelyeket Széchenyi István olyan szépen és határozottan papírra vetett ós a maga életében igyekezett megvalósítani, most sűtítena akarjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a szövetkezet főcélja az ember szolgálata. Nem több, de nem is kevesebb. Téved mindenki, laiki azt hiszi, hogy a szövetkezet öncél s hogy az embernek kell a szövetkezetet szolgálnia. Ezzel szemben a szövetkezet csak keret lehet arra, hogy az, emberek boldogulását előmozdítsa. Hangsúly ózni kívánom: a mi felfogásunk szerint nemcsak az anyagi boldogulást, hanem az erkölcsi boldogulást is elő kell mozdítania, tehát elő kell mozdítania mindazoknak az erőknek a kiteljesedését, amelyek laa embert nemesebbé,_ értékesebbé tehetik, boldogulását elősegíthetik. Eiz a szövetkezés igazi célja, s mindaz, ami ettől a céltól, ettől a kezdeményezéstől eltér és mindaz, ami vele összeütközésbe kerül, magával a szövetkezeti gondolattal, magával a szövetkezeti szellemmel keiül összeütközésbe. Az emberszolgálat -a krisztusi felebaráti szeretetre épített elveken kell hogy nyugodjék, tehát szükség van nemcsak több fegyelemre, hanem az anyagi javak biztosítására is, ^ de ezen túlmenőleg a:z elosztást is végző kézre, illetőleg szívre s arra az erényre, amelyből napjainkban olyan kevés van: a szere tétreA magyar szövetkezeti mozgalom első virágkorát éppen azokban aiz időkben élte, aimi'kor a kiegyezés utáni korszakban a politikai helyzet lehetővé tette megindulását és amikor a társulás mint primer probléma kerülhetett a magyar nép alacsonyabb, népi rétegei közé- A Rerum Novarum hatá Franciaországban, Németországban, Lengyelországban. Olaszországban már előbb kialakult az a nagyszerű szövetkezeti hálózat, amely hatamas lendületet adott nemcsak az iparosodásnak, hanem a mezőgazdasági fejlődésnek is. Hazánkban ez nehezebben ment. de mégis erre az időszakra esik a virágkor. Időben ugyanis öt-hat év különbség választja • el ezt a kétféle megmozdulást A szövetkezeti eszme elterjedésének mindig az volt a legnagyobb veszedelme, ha — mint az előbb mondottam — a szövetkezetet célként és nem eszközként fogták fel. Amikor a® államhatalom abba a kísértésbe esetit, hogy a szövetkezetet a maga politikai céljai számlára aknázhatja ki, akkor kezdődött a baj. A közelmúltban is sajnálattal láttuk, hogy aiz egyébként ideális, szép célokkal megalakult közjóléti szövetkezeteket hogyan vette kézbe az állami monopolizmus, és a Hangya népszerűsége is akkor kezdett csorbát szenvedni, amikor az állam monopóliummá alakította át. Én mint szövetkezeti nevelő és mint fa szövetkezeti gondolat őszinte, lelkes híve, szerétettel és szívesen szólok ehhez a javaslat^ hoz; szeretném hangsúlyozni azokat az elvi szempontokat, amelyek a magyar demokrácia szövetkezeti épületének felépítésénél nem sik" kadhatnak el, mert ha elsikkadnak, akkor az épületet homokra építjük. . Bár neon voltam tagja még abban az időben a z országgyűlésnek, amikor a z 1947 :XI. tc."t tető alá hozták, élénken emlékszem arra, milyen hosszú huzavona folyt ezen a téren aiz országgyűlés tagjai és pártjai között Mint kívülálló, úgy éreztem, hogy tulajdonképpen két főcsoport küzd egy mással. Az egyik főcsoport meg akarta menteni a szövetkezeteknek azokat az értékeit, amelyek a szövetkezést spirituálissá, teszik társadalmunkban, a másik pedig a maga elgondolása szerint materiális alapon akarta megvalósítani a szövetkezeti eszmét Az események azóta ezt a meglátásomat teljes mértékben igazolták. Amikor a szövetlkezetügyi minisztérium költségvetésének tárgyalásaker a minisztérium költségvetéséhez hozzászóltam, a kkor kifogásaimat három csoportba osztottam. Ez a három csoport a következő volt Kifogásoltam, hogy a szövetkezeti hálózatot hivatalból, felülről lefelé építik, tehát nélkülözi a szövetkezet a népi kezdeményezés lényeges és igen fontos kellékeit. Ez azért is veszedelmes, mert hiszen t nagyon jól tudjuk, hogy ha felülről lefelé irányított vagy erőltetett megmozdulás a szövetkezetelket a nép nyakára ülteti, lelkesedés nincs. Ilyenkor rendszerint olyan emberek vállalnak szerepet a szövetkezetek vezetésében, akikben nincs felelősségtudat sem anyagi, sem erkölcsi vonatkozásban, következésképpen § a szabálytalanságok bekövetkezése is sokkal inkább valószínű, mint abban az esetben:, ha az önkéntes társulás alapján épül fel a szövetkezet, és az altruizmus hangsúyt nyer még akkor is, ha a törvényes keretek pillanatnyilag nem követelik meg olyan szigorúan, mint a múltban. Ennek következménye azután iaz szokott lenni, hogy a szövetkezet megbukik. Nem egy faluban járván, tapasztaltam annak a nagyon erős és? hosszú időre kiható romboló hatásnak a következményét, amely ilyen szövetkezeti bukással kapcsolatban a nép széles rétegében elterjed. Egy Duna-Tisza táji községben megbukott ©s újonnan alakult szövetkezet, mégpedig sikkasztás és egyéb manipulációk miatt- A főjegyzőnek, de a szövetkezet mellett .agitáló emberek lelkében is az a meggyőződés alakult ki hogy jó hosszú időnek kell eltelnie, amíg itt kedve lesz a népnek igazi szövetkezeti szellemben társulni, mert hiszen egyszer már megégette a kása a száját, hogy a nép nyelvén fejezzem ki magam. A szövetkezeti apparátus és hálózat azonban kialakult, ennek laz észre vételnek tehát már akkor is, annikor elmondottam, csak elvi jelentősége volt éa legfeljebb aiz nyilvánult meg benne, hogy sajnáltam ezt &. körülményt Másik kifogásunk az volt, hogy a szövetkezeti nevelést, amely az igazi szövetkezeti politikának, a szövetkezeti eszme szolgálatának egyedüli hathatós és 1 mélyreható változást jelentő eszköze lehet, a minisztérium nem képviseli elég határozottan, bár azt is: elismertem, hogy ez a kérdés nemcsak a szövetkezetiügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Mégis" 'fontosnak tartottam, hogy ezt a szövetkezeti nevelést és általában az iskolaszövetkezetnek, az ifjúság nevelésének hálózatát minél hamarabb ós miinél