Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-69

371 Az országgyűlés 69. ülése 1948. szertanaik szaporítására, továbbá arra, hogy magránezemélyek mellett közületek is nyithassanpk nyilvános jogú patikát. Az intenció és az indokolás ellen nem lelhet különösebb kifogásunk, azt helyesnek találjuk. Egy dolgot azonban feltétlenül szeretnénk hangsúlyozni, ez pedig az, hogy ezek a zártforgalmú vagy közületi gyógyszertárak a kormányzattól semmiféle privilégiumot ne élvezhessenek sem ia gyógyszerjuttatás, sem pedig a páciensek irányítása terén. A közületi patikák szellemi ós erkölcsi színvonallá érdekéibem feltétlenül szükséges, hogy gyógyszerészszemélyzetük illetményei ne legyenek kevesebbek a magángyógyszertárak alkalmazottiainak kollektív szerződésben biztosított illetményeinél. Éppen ezért a 37. §-ban kilátásba helyezett rendeletnek • ebben a tekintetbén majd világosian intézkednie kell. Ami az orvosság árat és minőségét illeti, gyógyszert áraink és gyógyárunagyfcereskedelmünk nagyrész© áll|atmi kezelésbe került. Kérem a népjóléti miniszter urat legven srondja rendszeres és — hangsúlyozom — olcsó gyógyszerellátásra, a beszerzési ós taksaár arányosítására, különösen pedig szűnjék meg az az állapot, hogy bizonyos orvosiságokat éppen drágaságuk miatt a biztosított betegnek ne lehessen felírni- Kívánatos volna az is, hogy a gyógyszerészi kar a kormányziaitól importtámogatást élvezhes?sen esetről-esetreDicsérnem kell a javaslatnak azt a rendek zését, hogy a patika, telekkönyvezibetové válik és így szegényebb píatikusok is könnyebben önállósíthatják majd magukat. Haladást jelent a réigi gyakorlattal szemben, hoigy a jogosítvány kitaidása nem a miniszter szuverén ioga. hanem ki kell kérnie az Országos Közegészségügyi Tanács, a Gyógyszerész Szakszervezet ós az Országos Gyógyszerószegyesület előzetes véleményét is. Egyszóval tehát az állami, szociális és szakmai érdekeknek megfelelő és bölcs egyeztetéséről lehet itt szó. Nem tudok egyetérteni iái 12. § (5) bekezdés b) pontjának azzal az intézkedésével, hogy aki az igazolási eljárás során már feddésben részesült; nem kanna t_ közforgalmú gvógvszertári engedélyt. Az eddiiigd gyakorlat szerint az igazoló eljárás' során hozott feddő ítéletből nem származhatott semmiféle jog-hátrány sem. Ebben a tekintetben az eddigi joggyakorlat és a törvény Intenciója között nem látok log'kai összi'füí gést- A 36. §-bóI nem tűnik ki ""'1 ágasán a katonai gyógyszertárak jogi helyzete és a közegészségügyi felügyeleti hatóságokhoz való viszonya. A többi rendelkezéssel általában egyetértek. Kérem a miniszter urat. hogy bíráló szempontjaimat és javaslataimat a végrehajtási utasításban és a kiadandó rendeletben méltányolni szíveskedjék. (12.00) Minthogy az 1876 : XIV. te. óta ez a javaslat generálisan próbálja a magyar gyógyszerészet ügyét kodifikálni és minthogy a magyar gyógyszerészi kar erkölcsi és szakmai hagyományait dicséretes buzgalommal iparkodik napjaink követelményeivel egyeztetni, ezért mind pártom, mind a magam nevében a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps a szociáldemokratapárton, a parasztpárton, a kisgazdapárton, a magyar demokratapárton és a néppárton-) ELNÖK: Ki ván még valaki a törvényjavasévi május hó" 12-én, szerdám. 372 lathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezáromA népjóléti miniszter úr kíván szólni. OLT KÁROLY miniszter: T. Országgyűlés! A törvényjavaslathoz hozzászóló képviselő urak kiemelteik ennek a törvényjavaslatnak humánus szellemét és azt, hogy nem kívánja a gyógyszerésztársadalom egzisztenciális érdekeit egy tollvonással keresztülihúzni. Ez a körülmény talián bizonyos* másoldalu ós másirányu megvilágításba is helyezhetné ezt a törvényjavaslatot, mint ami lényegében az intenciója. Ennek a törvényjavaslatnak az intenciója mindenekelőtt az* hogy végre lebontsa, megszüntesse azokat a régi feudális előjogokat, amelyek éppen a gyógyszerészet terén évtizedek során át kiváltságok sorozatához vezettek és a nagyobb szaktudást, de ezen túlmenően elsősorban a dolgozók (közérdekét szolgálja. 1946"ban indult meg ennek a törvényjavaslatnak az előkészítése. A törvényjavaslat [magán viseli a gondos előkészítés minden jelétTekintettel volt arra. hogy olyan kérdésről van szó, amelyet már az 1876:XIV. te-, közegészségügyi alaptörvényünk is helyesen fogalmazott meg- akkor, amikor megállapította, hogy a gyógyszertár közegészségügyi intézménynek tekintendő. Hogy ez az alapelv neim érvényesült és nemi érvényesülhetett a gyakorlatban, az a múlt ic"jők politikai felfogásában, előjogokat biztosító felfogásában gyökerezik. Ezeket az előjogokat messzemenően lebontja ez a törvényjavaslat, de ugyanakkor — és ezt szeretném most kiemelni — azáltal, hogy a közületeknek, városoknak, községeknek, falvaknak,, valamint társadalombiztosító intézeteknek lehetőséget nyújt arra, hogy (gyógyszertári engedélyhez jussanak, nagyjelentőségűvé válik. A képviselő urak elmondották, hogy

;

a törvényjavaslat a régi gyógyszertári jogosultak helyzetét mennyire humánusan kezeli, a másik oldalon pedig kiemelitek, hogy a javaslat a közérdeket, a dolgozók közérdekét kívánja messzemenően szolgálni. És ez az, ami

1 a törvényjavaslatban a leglényegesebb. Lényeges azért, mert a gyógyszerellátás terén messze" menő lehetőséget nyújt arra, hogy a gyógyszerellátást egyenletessé és olcsóbbá tegyük. Köztudomású, hogy a gyógyszerárak még a mai helyzetben is rendkívül magasaknak mondhatók és éppen azért, mert nem lehetett hozzányúlni a gyógyszertárak belső ügyvitelének alapos megvizsgálásához, ezen nehezen lehetett váltoíztatni. Köztudomású, hogy a múltban 150 százalékos haszonkulccsal dolgozott a gyógyszertár. Ma körülbelül százszázalékos haszonkulcs az,, amellyel a gyógyszertárak dolgoznak. Azzal, hogy a közületi gyógyszertárakon keresztül sikerül egyrészt olcsóbbá, széleskörűvé tenni a gyógyszerellátást, lehetőstég nyilik arra is, hogy a gyógyszeráraik tekintetében is árcsökkentést lehet majd keresztülvinni. Általában a törvényjavaslatnak az a tét, hogy kiváló kereseti lehetőséget ós ezen keresztül privilégiumokat jelentett a múltban, leépíti. Ezentúl a, gyógyszertár — hogy úgy mondjam — nem lesz aranybánya egyesek számára, hanem mint közegészségügyi intézmény, szolgálni fogja olcsó gyógyszerekkel, pontos, alapos és lelkiismeretes munkával a dolgozók és a magyar nép érdekeit. Éppen azzal, hogy közületi kezek is belenyúlhatnak a gyógyszertári kérdésbe, ezentúl (lehetővé válik a gyógyszertári hálózat kiszéle-