Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-61

19 Az országgyűlés 61. ütése 19 bonthatatlan'bartásága!<< (Hosszantartó, lelkes taps a kormánypártokon, és az ellenzék egy részén. — Taps az ellenzék többi részén.) ELNÖK: Gjilas Milovan jugoszláv miniszter úr óhajt szólni. (Élénk taps. — Az előadói emelvényre lépő Gjlas Milovam jugoszláv miniszter, kézfogással üdvözli Tüdy Zoltán köztársasági elnököt.) GJILAS MILOVAN" jugoszláv állgjmminiszter. (Felolvassa szerbnyelvű üdvötőbeszédét. Utána hosszantartó, élénk taps a kormánypártokon, taps az ellenzéken. — A teremből távozó szónokot Tüdy Zoltá\n köztársasági elnök és Dinnyés Lajos miniszterelnök kézfogással üdvözli. A beszéd magyar fordítása a következő:) »T. Országgyűlés! Köztársasági Elnök Ür! Kedves Barátaink.! Engedjék meg. hogy a jugoszláv delegáció nevében üdvözöljem önöket és önökön keresztül a magyar népet és ezúttal kifejezzem szerencsekivána^aimat százéves nemizeti forradalmuk alkalmából. iSzáiz évvel ezelőtt, amikor a magyar nép fegyverbe szállt az idegen iga és a feudális elnyomatás ellem Európában nem voltak olyan erők, amelyek képesek lettek volna ezt a forradalmat! aiz európai reakció elözönlésétől megvédelmezni. (Keleten az orosz cárizmus. északról és nyugatról a német feudálisok vették körül a magyar népet, délien pedig — a szerbeknél és horvátoknál — saját belső reakciójuk folytán még nem fejHődtek ki olyan erőik, amelyek képesek lettek^ volna felkelésre, a magyar forradaloim megvédésére. Sot ezen népek reakciós feudális uralkodó rétegeinek sikerült Jellasieh bánnal, Bajacsies pátriárklár val és Karagyorgyevics Sándor herceggel az élükön még azon kevés haladó erőt is, amely Horvátországban, Szerbiában és a Vajdaságban jelentkezett, elfojtan^ és hadsereget szedni össze, hogy Ausztria javára elősegítsék a magyar forradalom elfojtását. Egyes történetírók később megkísérelték a horvát és szerb uralkodó rétegek reakciós szerepét azzal mentegetni, hogy a magyar fórra; dalom egyes vezetői a horvát és szerb nemzeti érdekekkel szemben nem tanúsítottak kellő megértést, megfosztván a horvátokat és a szerbeket nemzeti jogaiktól még a forradalom ideje alatt is. Az ilyen történetírás_ azonban lényegében nem függ össze a tárgyilagos és pártatlan tudománnyal. 1848-ban a Ikis magyar nemzet alapjaiban rengette meg az öreg feudális Európát. A magyar forradalom a magyar ^történelem legolcsóbb lapja volt és marad is és egyidejű-; Leg egyike az emberiség felszabadító harcai legszebb lapjainak. A magyar forradalom, bár elfojtották, egy új kor kezdetét jelenti a magyar nép történetében és egyike volt azon korszak nagy történelmi eseményeinek, amelyek lehetővé tették az új társadalmi viszonyok kifejlődését Európában. 1848 után, azaz a magyar forradalom után is — a reaJkció győzelme ellenére — Európa nem. maradhatott többé olyannak, amilyen volt. A régi feudális viszonyok összes rései .repedezni kezdtek és összeomlásukat t senki sem akadályozhatta meg. A reakciós, kompromisszumokra kész burzsoázia harcáról lassanként lehullott a hazafias álarc, amellyel eltakarta Bajáit önzését és kapzsiságát. A történelem színpadaira véglegesen és visszavonhatatlanul a proletariátus lépett fel mint tudatos és szervezett IS. évi március 15-én, hétfőn. 20 erő, mint az emberek és népek közötti egyenjogúság új győzedelmes elveinek hordozója. Ilyen szemmel kell nézni a magyar forradalmat, nem pedig amint az említett történetírók, akik azzal céllal mentegetőznek a magyar forradalom hibáival, hogy annak a kitörölher tetlen szégyenfoltnak bélyegzőjét, amelyet a történelem a magyar forradalom elleni beavatkozás szervezőire rányomott, Msebbitsék. 'Számunkra ma annyival könnyebb megállapíta/ni mindezen tényeket, miért Jugoszlávia népied 1848 után számtalanszor bebizonyították a reakciós uralkodó rétegekkel elflentétben azokat az eltéphetetlen kapcsolatokat a sziaibadsággal és .

a haladással, sőt még azokkal az ideálokkal is» amelyek a magyar népet 1848-ftjatn megmozgatták. Ma nekünk: annál kiöny-" nyebb [megállapítanunk ia/z említett tényeket, amikor Jugoszlávia népe országunk legnagyobb fia. Tito marsall vezetése alatt (Hoszszantartó taps. — Taps uz ellenzéken,) az emberiség történetiének legvégzetesebb pillanatálbian. a népek magy háború jában iaj íaisiszjmus ellen, tűzön és vizén keresztül ezerszer bebizonyította, hogy a szabadság és a haladás ügye nemcsak eltéphetetlenül összenőtt; vele, hainem — hogy úgy fejezzem^ ki magáim — ugyanaz, mint népi fennmaradása. Jugoszlávia népeinek népfelszabadító hartía. új utakat és új formákat mutatott &• népek szabadságáért ós függetlenségéért vívott harcaliban, a dolgozók tömegeinek harcában a _ kizsákmányolók megdöntésére. Jugoszlávia népeinek ezen harca lényeges kihatással volt a viszonyok megváltoztatásaira a világ ezen részében és lényegében a/ sokoldalú baráti együttműködésnek, a kölcsönös megbecsülés és segítség új korszakának kezdetét jelentette a Balkán lés Közép-Európa szabad és független országai és népei között. Az új Jugoszlávia mindent megtett és továbbira is megtesz, ami módjában állL hogy a demokrácia fejlődésiét Magyarországon elősegítse, hogy^ segítse a magyar népet, hogy a •romokból és megaláztatásokból felemelkedjék: és hogy valóban szabad és független legyen; (Taps.) és mi bátran ámíthatjuk^ hogy az a baráti viszony, sokoldalú őszinte együttműködés és kölcsönös megbecsülést* amely az új Jugoszlávia és az új Magyairország között létrejött, nagy vívmányt jelent a balkáni és középeurópaá népek szabadságért és függetlenségért vívott harcában.' Míg a magyar nép 1848-ban reakciós erőkkel volt körülvéve, ma, száz évvel később barátok veszik körül: északról ós keletről a Szovjetunió, Csehszlovákia ós Kománia, délről Jugoszlávia népei. (Élénk taps a kormánypártokon és az ellenzék egy részén.) Ha lakkor a magyar népnek a külső beavatkozás következtében nem volt meg a lehetősége, hogy szabadságát ós függetlenségiét kivívja, ima sorsa saját kézéiben van- Ezért nnla„ amikor szerencseMvánaitainkat fejezzük ki a magyar népnek a nemzeti forriaidiallom évfordulója alkalmaiból, és vele együtt örvendünk azoknak la) sikereknek, amelyeket az utolsó háború után elért a szabadságért és függetlenségért vívott harcában* mi Jugoszlávia népeinek erős meggyőződését fer jezBÜk ki, hogy szabad és független országaink és népeink között a viszony minél erőteljesebben megszilárduljon és kimélyüljön, még pedig elsősorban lázért, mert a magyar nép is,