Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-47

189 Az országgyűlés 47. ülése 1948. tori összegei messze vannak attól a határtól, amely méltó a hadigondozás fogalmának komoly érteölmezésére. Mindnyájan tudjuk, hogy az észszerűtlenül vállalt háború súlyos következményeit kell viselnünk, A helyesen felfogott szociális gondolkodás értelmezése azonban megköveteli, ho|gy azoknak a terheiből, akik éltetükkel, vagy testi épségükkel fizettek rá az előző rendszer bűnére, annyit vállaljunk magunkra, amennyit csak tudunk. Ezért bármely áldozat árán is arra kell törekednünk, hogy a~ hadigondozási pénzellátás összegét — különösen a nagyobbvonatkozjású kategóriáknál — lényegesen felemeljük. Elképzelhetetlen ugyanis, *hogy ía száz-százalékos, vagyis teljesen munkaképtelen hadirokkant a havi 120, illetőleg 123 forintból akárcsak a létminimumot is biztosítani tudja magának. De ugyanez áll a hadiözvegyekre is. A jövedelem és vagyon nélküli hadiözvegy havi 27, illetőleg 36 forintból megélni képtelen. Kívánatos lenne továbbá az is, hogy az állami rendszerű fizetéssel kapcsolatban rendszeresített hadipótllékok, valiaimant a hadiárvák után járó nevelési járulékok egy nevezőre hozassanak- A demokratikus és szociális felfogás szerint igazságalanság az* hogy a (két kategóriáiba tartozó gyermekek között különbséget tesiznek. Továbbá szociális irányú fejlődést jelentene, ha a dolgozók gyermekei után kifizetett nevelési járulék üslszegét is ugyanarra a szintre emelnék fel, A hadigondozási pénzellátást a kormányzat — helyesen'— bizonyos jövedelmi és yágyonhatárhoz

p kötötte. Az alapelvet csak helyeselni lehet, a jövedelmi ós vagyoni határokat azonban túlságosan alacsonynak tartom. Ezek az összegek — különösen a nagyobb vonatkozású rokkantaknál — túlságosan alacsonyak: 174 forinttól 264 forintig- az özvegyeknél pedig 139

_

től 191 forintig terjednek. Mindennapi életünk egyik legéktelleiiebb sebe aiz utcán kolduló hadirokkant. Lehangoló látvány, amint ía háború áldozatai az utcák járdáin könyöradományokat kérve próbálják fenntartani nyomorúságos életüket. Ezzel kapcsolatban azonban azt is meg kell mondanunk, hogy igen sokan visszaélést kö; vetnek el- Feltűnő módon elszaporodott az állhadirokkiaintak száma. A dologtalan munkaikerülők a legkülönbözőbb trükköket alkalmazva koldulnak. Az említett pénzellátási összegek és jövedelmi; határok fenntartása esetén a koldulás megszüntetését rendészeti kérdéssé minősíteni, — véleményünk szerint, — nem lehet

% további megtűrése pedig csak a szociális aránytalanságot fokozza, hiszen a nagyobb városban lakó hadigondozott, koldulás révén esetleg nagyobb jövedelemhez jut. A társadalom tekintélyes áldozatot vállal ezen a téren, de az áldozatból semmi sem jut a kisebb falvakban nyomorgó hadigondozottak számára. Ezen a téren is kívánatos volna az egységesítés, esetleg valamilyen céladó bevezetése révén. A hadigondozás rendezése a nemzet becsületbeli kötelessége!. T. Országgyűlés! A népjóléti kormányzat ezzel a költségvetési kerettel,, amint megállapítottam, nem végezhet százszázalékos munkát- A miniszter úr sok jósizándékú törekvése meg fog bukni az anyagiak hiányán. Éppen azért, mert ez az általános, szociálpolitikai szempontból annyira nagyjelentőségű tárca aránylag kevés fedezetet kapott feladatainak ellátására, évi február hó 17-én, kedden. 190 a költségvetést nincs módunkban elfogadni. (Helyeslés és taps a néppárton. — GERENCSÉR György (kp): Csak ezért? — Felkiáltások a néppárton: Csak ezért! — KOVÁTS Ferenc (dn): Hát ez nem tárgyilagos kritika? Ez sem tetszik? — Egy hang a kommunistapárton: A csendőrök nyugdíját elfogadnák? — Zaj a nép' párton.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? (Folytonos zaj. — PETE Ferenc (dn): Állaimlosítsák a mozikat, ne pártosítsák és minden meg van oldva! — KOZMA József (kp): Ugyanazt mondják, amit Pfeifferék mondtak!) POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Weü Emil! WEIL EMIL (kp): T. Országgyűlés! A Magyar Kommunista Párt nevében örömmel üdvözlöm a népjóléti minisztérium költségvetését. Örvendetesnek tartom, hogy a magyar demokrácia 1947—48-ban egészségügyi és szociálpolitikai célokra kétszer olyan összeget sízánt. mint az előző évben. Ha nem is tudok egyetérteni az előttem szólóval aibbam hogy a 'külföldi ós belföidi^ segélyek kiesése komoly zavarokat okoz, mégis aneg kell állapítanom, hogy abszolút értelemben véve a költségvetés végösszegei, a 233 mii" lió forint nem túlságosan nagy. Hatalmas feladatokait kel a népjóléti minisztériumnak ebben a költségvetési évben végrehajtania, de ezeket a feladatokat végre tudja hajtani. A lerombolt kórházaik, egészségügyi intézmények újjáépítése még be sem fejeződött, és máris pótolni kell azokat a hiányokat is, amelyeket a Horthy-rendszer hibás egészségügyi és szociális politikája okozott azáltal, hogy a nagybirtokosok és a nagytőkések érdekeit kép" viselte. Mint orvos és mint az orvosszalk&zervezet egyik vezetője végigküzdöttem azt a harcot, amelyet a magyar orvostársadalöni a felszabadulás óta folytat a nemzet egészségügyének érdekéiben. Számomra a költségvetés nem ri" deg adatokból áll. Tudom,* milyeni féltő gonddal osztották el a minisztériumban a rendelkezésre álló összeget. Tisztán látták, hogy emberek jóléte, egészsége és élete függhet attól, hogy egyes szociálpolitikai vagy egészségügyi célokra milyen összeget juttatnak. A hatósági és közsági orvosok pedig teljes tudásukat és energiájukat vetették latba, hogy ezeknek az összegeknek segítségével a nemzetnek minél többet használjanak. A magyar orvostársadalosm tudása és ál" dozatkészsége megsokszorozta azoknak az öszszegeknek hatását, amelyeket a magyar demokrácia egészségügyi és szociálpolitikai célokra fordítani képes, és ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a népjóléti minisztérium,, a népjóléti kormányzat feladatait teljesíteni tudja. A minisztérium központi adminisztráció" jára fordított összeg alig változott, bár az adminisztráció munkája jelentékenyen megnövekedett. A hatósági, a tiszti, a községi és a körorvosokra fordított kiadások már jelentékenyen, nagyobbak, mint a múlt évben. Az általános egészségügyi ellátásra, amelyinek ke" rétébe a hatósági és községi orvosi apparátus is tartozóik, a költségvetés a multévi 8 millió helyett 15 milliót fordít. Talán nem szükséges ezen a helyen_ különösen felhívnom a figyel

1 met a hatósági községi és- körorvosok fontos* ságára. Munkájukat néhány hónappal a há-