Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-59

IMS Az országgyűlés 59. ülése 1948. ságos, mert ott is lépten-nyomon magyar em­lékekbe, magyar műkincsekbe, relikviákba üt­közik. Mindjárt a bejáratnál Szent László és Szent Istvéin képe fogjad, a kolostor bejáratá­nál pedig- öt régi freskó Fráter Györgynek, a híres magyar politikusnak életéből vett jelene­teket ábrázol. Fráter Gyöngy; ugyanis egy ideig ennek a kolostornak volt a* perjele. IA kolostor dúsgazdag kincstárában a fogadalmi ajándé­kok között szintén találunk magyar vonatko­záisú emlékeket, Hedvig királynő miseruháit, Báthory lengyel király damaszkuszi kardját és rózsafüzérét, Esterházy Pál herceg, egykori magyar nádor ezüst relief tábláját, Zdta királynő rubintos és gyémántos keresztjét. Te­hát telve van ez a kolostor is magyar emlé­kekkel. Nem tudom % mi maradt meg a lengyel fő­vároisnak, Varsónak magyar vonatkozású em­lékei közül. Vájjon áll-e még a Nazienki palota, Báthory István fehér márvány szobrá­val? Megvan-e vájjon a városi 'képtár, amely­ben Matejko haitíaslmais történelmi váKaniaúlban, Hedviget és Báthoryt ábrázoló történelmi ké­pekben gyönyörködhetünk! Sajnos, azt hallot­tam, hogy az óváros, a sztare mtaszíto telje­sen romokban hever, pedig itt is volt egy ér­dekes magyar emlék, a Magyarországon is nagy szerepet játszó Fugger-csialá-d kúriája. De ha el is pusztultak talán a világháború vérzivatiarábaiii és a német hordáik csizmái alatt ezek az egykori magyar emlékek, ezekkel 1 csak külső jelei pusztultak el az örök magyar­lengyel barátságnak, mert mint beszédein ele­jén említettem, ennek a közös rokonszenvnek mélyre, a közös múltba és a néplélekbe vissza­nyúló gyökerei vannak. Rengeteg a rokon­vonás sorsunkban ós jellemünkben, s ez, a kettő talán -szorosan össze is függ egymással. Körülbelül egyidőben születtünk európai nem­zetté' 'egyidőben születtünk vízből és szentlélek" bői kereszténnyé, ikertestvérei vagyunk Euró­pának s az ikertestvériség nemcsak az asztro­lógusoknak a horoszkópja, hanem a biológu­sok tudományos' kutatásai szerint is mintegy determinálja a közös jellemet, a közös sorsot. Hadd utaljak csak egy-íkét ilyen kirívó, szeímbetíiinő közös vonására a míajgyar és a len­gyel történelemnek. Egyidőben indultunk az európai történelem útján. Egyidőben kaposo' lódtunk be Európa áramába, amikor első ki­rályaink, a magyar Szent István és a lengyel Boleszló úgyszólvíájn csak pár napos eltéréssel kértek királyi koronát a római pápáitól. Egy­időben halt ki a két neimzet ösii -ne-mz-eti di­nasztiája, nálunk az Árpádok, a lengyeleknél peicfe )a Piasztok, s ugyanakkor az Anjouk jo­gara alatt egyidőben váltunk európai nagy­hatalommá, hogy azután a legsötétebb törté­nelmi dekadenciába zuhanjon mindkét nemzeit, nálunk a 150 éves török hódoltságba, amely alól a Habsburg uralom sem jelentett felsza­badulást, náluk pedig az ugyancsak másfél évszázados cári és még- ennél is nyomasztóbb porosz- elnyomatás korába. Az ezeréves történelem során zseniális ki­, rályokát és önfeláldozó szabadsághősöket köl­csönöztünk egymásnak, ós kölcsönösen orszá­gunkba fogadtuk egymás- bujdosóit, mint amire legutóbbi példa a második világháború lengyel üldözöttéinek magyar baráti ven­dégszeretettel való fogadtatása volt. Amikor pedig nem tehettünk egymásért semmit sem. akkor legalább szavakkal adtunk kifejezést részvétünknek közös bajaink iránt; nem aka­évi március hó 4-én, csütörtökön. 1214 rok ismétlésbe hoesáltfeozui, az előttem szólók már részletesem kifejtették a magyar' költészet és a magyar politika visszhangját lengyel vo­natkozáisokban. De hadd mutassak rá most jellemzésül a két nép egy-két ugyancsak jellegzetes ée szembeltíinő közös tulajdonságára, amely ta­lán összefüggésben van közös történelmi sor­súinkkal. Egyaránt, jellemzi a magyart és a lengyelt a hősiesség, a szabadság izzó szere­tete, a függetlenség vágj^a, egyaránt jellemzi a sokszor pártoskodásból való ellenzékieske­dés szelleme; ők azt mondották, nie Pozwolím. tiltakozom, mi -pedig azt mondottuk, eb ura fakó, Ugocs-a inon coronat. Mindkét- nemzet hajlamos a végletességre, örömben és barnái­ban, kétségbeesésben és- reménykedésben egv­aránt. Ök azt sóhajtották! Kosciusko szabad­ságharcának le veretesekor, hogy Finis Po­loniae, vége Lengyelonszágn-ak, de azután nemsokára rázendítettek Dombrowski induló­jának ütemeire: Jeszeze Polska nie zginela, azaz nincs még veszve Lengyelország, mi pe­dig már-már eltemettük a »roml.ásn!ak indult hajdan erős magyart«, de azután siettünk hozzátenni, hogy »él magyar, áll Buda még!« Ez ünnepélyes alkalommal talán ildomta­lan lenne a közös- nemzeti hibák taglalása­Nem akarom taglalni a magyarban ós len­gyelben közösen meglévő iellengzűsséget, a könnyelműségre való hajlandóságot, a túlzott büszkeségre való hajlandóságot, vagy pedig uralkodó rétegeink szociális érzéketlenségét Higgyük azt, hogy erényeink közös népi eré­n3-ek, a hibák pedig csak letűnt uralikodó­osztályaiiink^ közös hibái. Befejezésül hadd idézzek egy eléggé köz­ismert lengyel közmondást, amely találóan fejezi ki és tömören jellemzi a magyar és a lengyel lelki rokonságát: Wenger, Polák dwa brataiiki, talk d-o szabii, tak -d-o szklanki, és amely nyers magyar fordításban így hangzik: magyar, lengyel, két jó barát, együtt forgatja a kiatrdját s együtt üríti poharát. Mélyen t. Országgyűlés! Legyen szabad remélnem, hogy ha két nép, amelynek ősei év­századok folyamán a kardforgatásban és iá poharazásban találtak egymásra* most éppúgy egymásra fog találni megújhodott demokrá­ciájában, az építő munkában és a kulturális fejlődésben. Minthogy ennek a várakozásnak zálogát látom a most tárgyalás alá került lengyel­magyar kulturális egyezményben, azért azit mind a magam, mind pedig pártom nevében elfogadom. (Általános helyeslés és taps.) ELNÖK: Kíván még valaki a törvényja­vaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senkii iseni kíván, a vitát bezárom­A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. OKTUTAY GYULA miniszter: T. Ház! Közvetlenül a szovjet-magyar barátsági, együtt" működési és kölcsönös segélynyújtási szerződés becikkelyezésének ünnepi ^pillanatai után, isimét ünnepi pillanatokat él át a magyar ország­gyűlés Háza akkor, amidőn a koalíció szónokai­nak és— amiintaziniént is hallottuk',— az ellen­zék szónokainak is méltó, emelkedett beszédei­ből a lengyel-magyar kulturális egyezmény megkötésének helyeslése, igenlése, s az egyez­ményben kifejeződő politikai ós művelődési gondoliat'oik egyértelmű helyeslése csendül ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom