Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-56

é ' 1037 Az országgyűlés 56. ülése 1948. koroltatott, de véglegesen és megnyugtató módon nem rendeztetett. A megszűnt államformához tapadtak az egyháznak, illetőleg bizonyos egyházi szemé­lyeknek közjogi kiváltságai, így például az esztergomi érseknek királykoronázási joga és zászlósurasága, aminek következtében még a két világháború között sem esett meg fonto­sabb állami jogi aktus az esztergomi érsek véleményének előzetes meghallgatása nélkül. A főpapok a törvényhozás házának, a lelkész­Jcedő papság egyes tagjai pedig a törvényható­sági és a községi Önkormányzatoknak hivatal­ból tagjai voltak. A földosztás során az egyház elvesztette hatalmas egyházi birtokát és a vallási és ta­nulmányi alapok által kezelt földvagy ont, amelyeknek jövedelmére támaszkodott az egy­házi intézmények égése sora; amelyeik termé­szetesen befolyással voltak az egyházi vezetők legtöbbjének külső életformájára, -vagy leg­alább külső életkörülményeire is. (Felkiáltások $ kommunistapárton: Az igaz!) a nagy földvagyónhoz volt szabva a hívek pedaigógi­zálása is> az egyház anyagi megsegítése szem­pontjából.'A földosztás következtében elveszett .továbbá a világi kegyuraságok jelentős támo­gatása. A tönkrement országban pedig a hívek tényleges anyagi támogatása korántsem érte él a szükségnek és a segítőkészségnek a mér­tékét.­Az újformájú magyar államban, amely az emberi egyenlőségnek eiszuiéjét domborította ki. nem lehetett többé helye a közjogi kivált­ságoknak, amelyeknek eltűnéséért mi, akiknek a szabadság- és egyenlőségelvű demokrácia az eszményképünk, egyetlen könnyet sem fo­gunk ejteni, mert arról meg vagyunk győ­ződve, hogy a közjogi kiváltságok már hosiszú idő óta nem az egyház szabadságának bizto­sítékai voltak, mint a régi századokban lehet­tek, amikor a szabadság kiváltság, volt, hanem olyan kötelékekké váltak, amelyekkel az egy­ház az államhoz volt fűzve. ,. Az egyház számára most megszűnt az a lelki hatalmának kifejlesztését károsan befolyá­soló körülmény, amely a közjogi kiváltságok egyházának a mindenkori világi hatalommal való túlságos öisiseeözövötteéigéből származott. Az elmúlt évtizedekben ezek a kiváltságok nem kárpótolhatták^többé előnyeikkel az egy­házat azért a teherért sem, amit az jelentett, hogy e közjogi kiváltságok következtében sok­szor nem tudta magát távoltartani a legnehe­zebb politikai fordulatoktól sem. Mi tehát a múltnak túlihaladt, inkább ter­hes és gátló, mint díszes ""maradványait láttuk és látjuk ezekben a (közjogi kiváltságokban ós ha vau is siratnivalónk, hát nem a kiváltsáígo­kat siratjuk- hanem azokat; a hamis látszato­' kat, amelyeket e kiváltságok következtében az • egvház vállalni (kényszerült és legfőképpen azo­kat az egyházitól eltávozott testvéreinket, akik á közjogi kiváltságok É egyházától nem látták meg az emberi jogok iós a népjegok örökifjú egyházát, amelynek alapítója elsősorban az el­nyomottak, a szegényeik, tehát a proletárok -. számára jött hirdetni Isiién- evangéliumát, an­nak az Istennek jóhírét. aki az'embert szabad­nak és egyenlő jogúnak teremtette, (Mozgás a .JcomMümstapértan.), *.-.'-~~. .'•' .•.',.- ,^-,.«,, "^/.•.'-..* - -T. országgyűlés;!-',-Iíöztűdomááű, •hogy., a • •' magyar k-^ztárisaságniak -igén: •jeleni-éV' tényezői ' előkelő•,• egyHází- féf|iJalí-.''Po < liti%i magatartását '• 'a •köztársaság eiutasítáB^kent? és 4 l$öz jogi'' ki­évi március hó lén, hétfőn. 1038 váltságokat egyetemlegesen megszűntető törvé­nyeink megtagadásaként értelmezték. E felte­vés alaposságát vagy alaptalanságát mérle­gelni nem akarom, mert nem békétlenségben, hanem békeszerzésben szereltnek járni, de nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy mi örömmel üdvözölnénk a hivatalos egyházi tényezők ré­széről egy, a félreértéseket félreérthetetlenül Ikiküszöbölő gesztust. Őszinte örömünket ós há­lánkat váltaná ki az egyház hivatalos vezetői­nek olyan megnyilatkozása, amely alkalmas módon hivatalosan is a hivők tudomására ad­ná, hogy az egyház hivatalos vezetői a köz­társaságot törvényes államformának, a köztár­sasági elnököt törvényes államfőnek, a köztár­saságnak a közjogi kiváltságokat egyelítemle­gesen megszüntető törvényeit pedig kötelező erejű állami akaratnyilvánítá&otonak tekintik, amelyeknek a tiszteietbentartása az állampol­gári engedelmességnek velejárója. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De t. Országgyűlés, nem siratják mi a nagy földvagyont sem, sőt az a meggyőződésünk­•hogy az-egyház mérhetetlenül többet nyert lel­kieíkben ós főkép szociális tanai tömeghitelébén, mint amennyit vesztett anyagiakban. Ha h'osz­szútávú mérleget ni erűink készíteni, akkor ne­hezen'térhetünk- ki annak felismerése-elől.-ho^'v ,a földosztásnak a demokrácián "kívül, két köz­vetlen nyertese volt- lelkileg az egyház^ amely előtt most felnyíltak a vagyon elrekesztő so­rompói, és a lelki aratás széles mezei tárultak feli'» ós anyagilag ós lelkileg a magyar paraszt­ság, elsősorban az a katolikus agrárproletariá­tus, amely a katolikusok országos aranyát' messze meghaladó számban tengődött a foldte­lenség és a reményt oltó szegénység mélységei­ben. Ha pedig van merszünk a következmé­nyekkel is szembenézni, azt kell mondanunk, hogv az anyagi veszteségnél mérhetetlenül na­gvobb lelki csapás érte volna az egyházat ak­kor, ha a nagybirtok általános felszámolása idején egyedül ő maradt volna m-e^ nagybir­tokosnak ebben a földéhes és tönkrejutott or­szágban. (Ugy van! Ugy van! a demokrata néppárton.) Akkor az egyház ma népünk sze­mében a nén jogát megsemmisítő feudalizmus botránykövévé vált volna, és nagyszerű pa­rasztságunknak mind az a megható szeretete, segítőkészsége és őrtálló ragaszkodása,^ amely ma körülveszi az egyházat, dühre és gyűlöletre válva zúdult volna a tömegszenvedély minden borzalmával a gazdag egyházra. Tudjuk, hogy az egyházi földvagyon fel­osztását nem az egyháznak, ez a féltő „szeretete sugalta, de bármi volt- is a szándék, tény ma­rad, hogy a végső mérleg nem ütött ki az egy­ház kárára. Hogy egy portugál közmondással fejezzem ki azt a hitemet, hogy még ez sem történt meg a Gondviselés hozzájárulása nél­kül, azt mondom: »Isten egyenesen tud írni, görbe vonalakon«. De ha^ valaki másként Ítélné meg a földvagyonnak és a közjogi kiváltsá­goknak értélkét. amelyekhez az egvház közvet­len politikai befolyása és . kiemelkedő gazda­sági hatalma Magyarországon elválaszthatat­lanul hozzátapadt, még az sem küszöbölheti ki a valóságok-világából azt-a'tényt, hogy az új Map-varprszágon az egyház többé -sem földva­;,gyortnaí,• sem• közjogi kiváltságokkal,nem••mn­délkezdk•',,,,' > ' r »;'' ;. "•-.•'•.;. ->•,> ' t'. '•••/,••_" ... ; j ,.\ Az állani egyébkánt 'kártérítési .kötelezett­séget;* vállalt'az .egyhá-ZiZal szemben,'., -amely.kö­.vtetezettséget. nyilván: meg is akar és'Tnei^ is-fog V'rtártaűí'.' E.'kártérításisel' persze meg- korántsem

Next

/
Oldalképek
Tartalom