Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-55
945 Az országgyűlés 55. ülése 19i8. é tam, hogy nem vették figyelembe, amit mondtunk, de azért a lelkiismeret arra kötelez bennünket^hogy amit jóinak é& hasznosnak látunk az ország szempontjából, azt itt elmondjuk. Amíg a pénznélküli gazdálkodást, amely a legnagyobb áldás lenne az emberiségre, inert több bajt talán semmi sem okozott, mint éppen a pénz, ki neim találják, addig minden gazdasági életnek, mind az állami, mind a magángazdaságban a pénz lesz az alapja. Ha a pénz jö, ha a pénzügyek rendben vannak, akkor a fejlődés egészséges, ha nem, akkor zavarok állanak be. Hogy mikor jó a pénz és mikor nem jó, arról elé : g sokat vitatkoztak. A múlt liberális •> korszak egyik legnagyobb államférfiától származik az a mondás, hogy a pénz vagy kevés, vagy sok, de sohasem elég. Én azt hiszem, hogy ezt a cinikus! mondást így nem fogadhatjuk el, és sokkal helyesebb, ha úgy fogalmazzuk meg a kérdést, hogy a pénz akkor jó, ha az élethez szükséges javakat zavartalanul meg tudjuk venni s akkor elég, ha-minden kereső meg tudja kerasni azt, amire szüksége van. (Helyeslés a néppárton.) Szerintem a jó pénznek egyik feltétele a;z államháztartás egyensúlya s annak egyik jele a pénzügyi költségvetés helyessége. Nálunk az egyensúly, hála Istennek, jó. Kiegyensúlyozott állami költségvetésünk van és mi is innen, az ellenzék oldaláról csak azt kívánhatjuk, hogy ez a helyzet maradjon meg az ország további boldogulása, érdekében is. Mielőtt magára a költségvetésre részletesebben rátérnék, legyen szabad elmondanom a magam és pártom véleményét arról a megnyilatkozásról, amely az országgyűlés egyik felszólalásában elhangzott, hogy nem annyira az anyagi javak fontosak a boldogulás szempont.iából, mint inkább az, hogy bízzunk magunkban, a magunk erejében. (14.30) Én ezt teljesen helyeslem, de hozzáteszem azt is, hogy maga az önbizalom nem elég. Olyan helyzetet kell teremtenünk bent az országban is, — minthogy hála Istennek, az autarchikus őrületek kom — reméljük — már lejárt a külföld felé is — hogy mások is bízza. •nak bennünk. , Hogy a 'bizalom micsoda óriási hataSu dolog, azt mindén értekezésnél jobban mutatja talán egy bölcs keleti rege, amelyből megtud* juk azt, 'hogy keneten volt egy nagyon gazdag kereskedő, akinek szava arany volt és így a .hitele korlátlan. A mesében ugyanis ilyenek is voltak. Elment kereskedelmi körútjára és vele vittek utána tartaléknak egy tevén pénz* tekercsekbein. Visszajött útjáról és amikor a * rengeteg üzlet lebonyolítása: után kirakták a pénzt, akkor látta, hogy azok a tekercsek nem aranyat tartalmaztak, hametm réz dénárokat, mert' amikor felrakták, elhibázták. Az a feltétlen bizalom, amely vele szemben és az ő részéről viszlont üzletfeleivel szemben fennállott, azt a rezet aranybatásúvá tudta változtatni. Ha ilyen bizalom van az országban, ilyen bizalom íeine magunk között, egymás iránt, a. kormány iránt és a kormánynajk irányunkban, azf hi c zem> hogy mégis egyszer" a meg" értés és ez a bizalom létre is jön, hogy ez a csoda bekö vetkezhesséik. Bizalom kérdése a másaik probléma is, j amelyik felvetődött- tudniillik az adóerköles j A pénzügyminiszter úr "és i&z előadó úr is azt I moindotfa, hogy az adóerkölcs növekedőben van. Mos, én elhiszem, de úgy látoni, a pénz-. | ügyminiszter úr nem bízik teljesen ennek az j OUS'ZÁííGYÜLÉSI NAPLÓ HT. vi február hó 27-én, pénteken. 946 adóerkölcsnek a SzíilárdJságúban, mert nem állhat nagyom szilárd alapon az az orkolos, amelyre nagyon soikan vigyáznak. Márpedig a mi pénzügyi költségvetésünkben! az adókivetőaz adóbehajtó és különféle pénzügyi közegek, amikor > az adóikra és ntiteltékekre vigyáznak' körülbe'ül kilencezret tesanek ki á költ&égvetós keretében. Ehhez nincs hozzászámítva a községi, városi és nem tudom, micsoda IttLsztviselők Száma. Ugyanekkor Svájcban, igaz. hogy fele lakosságával, felével valamivel r-agyobb költségvetésével egy töredéke csak, körülbelül 6—800 adótisztviselő intézd ezt a kórdóst, Igaz, hogy Svájcban tényleg szilárd é« nagyon tiszta adóerkölcs vam. (KISS Ferenc (félegyháza) (md) : Bs nincsenek 36 százalékos .kamatok!) Az erkölcs csak uikkor szilárd, ha az benső meggyőződésből származik. A történelem azt mutatja, hogy BIZ, erényövvel védett erkölcs, ha akarta, mtindig megtalálta a lakatost, aki kinyitotta, (Derültséd.) és csak iaz az erkölcs volt szilárd, aimeV tényleg , a lélek belsejéből és, meggyőződésből Származott. (KISS Ferenc (félegyházi) (>md): Ez igaz!) Véleményem szerint ha az adókivető $ adóbehajtó tényezők már a kivetésnél a bírságokra gondolnak és azokat el is könyvelik, az adózók pedig már a kivetésnél és a fizetésűéi is arra gondolnak. hogyan lehetne a kötelezettségekből kibújni, akkor sajnos, az adóerkölcs meg nem szilárdulhat, legfeljebb, mint ahogyain az erkölcs kölcsönös, egy kölcsönös adóerköflestelenséggé fajul. (77(7,?/ van! U<jy van! az ellenzéken.) Reméljük, hogy ezf sikerül majd elkerülnünk és nem fog idefejlődni, hanem tényleg megerősödik az adóerik öcs, me'y az ország alapját fogja képezni. Sokszor kifogásolták azt, amit felhoztunlk, hogy tul nagy az adó, ítul sok ember infézii az ország sorsát, nagyobb a hivatalnoki toatr, nagyobb a bürokrácia. Valaki a tulolldailiró-1 a#t mondotta, hogy ez természetes dolog, mert hiszen az élet amíiyira szövevényes lett, hogy a régi tisztviselői kiairral ezt a munkáit elvégezni máa* ,niem lehet. Én ebben a nézetben teljesen osztozom- Ha a mindennapi életben iái legegyszerűbb embernek annyi fogalommal kell meg-isimerkednie, amit így hirtelen sikerült összeszednem: »jegyre«, »jegy nélikül«, »igénybp,véve«, »engedélyezve«, < »szia!baddátéve«, »lcsziáiIítva«, »be'jelentve« < »zárolva«, »tudósítva«, »fciosztva«, »elfoigyoijt«, »helyettesítve«, »e!losztva«, »niteigvizsgáíva«, »felülbírálva«. »megbüntetve«, »'tnlois«, akkor mindenesetre nagy tiszityiseilőkacrinai vanl szükség és főleg az laldó tekintetében egy nagyon tapintatos tisztviseilőikairra, amely nem a hivatali szobák otlympusi magaslatán ül, hanem emberileg érezve közeledik ai mindennapi gondtól és zaklatástól ideges embertársaihoz és nem elsősorban mint büntető hatóság akar fellépni, hanem mint közvetítő az állani és az egyén között. . Nagyom nehéz feladat lesz, elismerem, ce •megfelelő tapintajttaií és megfelelő hozzáértéssel mindenesetre sikerül rtailian megváltoztatná azt; a sokszor merev és aiem egészen ellőzékeny módot, amivel az adóikivető részéről az adózó találkozik. Necsafc adóalanyt nézzünk az emberiben, hanem — amint mond ottani — az embert, akinek elég sok baja yan. Bm nem tudok (osztoznia abban a bizonyos ellenszenvben, amely sajnos, a magyar közvéleménvben méter ma is a fináiiicfogáloanbiaai egyesül, sőt elítélem, mert hiszen nagyrabe.esülendőbbeket, nagyobb feJLelősséiggel eltelt hifin
