Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

923 Az országgyűlés 55. ülése 1948. végzett, Feladatának magaslatára természetesen csak akkor érkezhetett el, aimikor Magyarország kiléphetett külpolitikai elszigeteltségéből éi a baráti jóviszony útjára léphetett azokkal a nemzetekkel, amelyek belső 'bereaidezfeedésüket Magyarországhoz többé-kevésbbé hasonló a-n építették fel és amelyeket külügyi vonatkozásban Magyarországhoz hasonló, illetve Magyarországgal azonos érdekek és szenrpontjk vezetnek. Azok a, barátsági és kölcsönös segélynyújtásig szerződések, amelyeket Magyarország a baráti Jugoszláviával és Romániával kötött, az a baráti jóviszony, amelyben Bulgáriával é? Lengyelországgal élünk, azt bizonyítják, hogy a Duna táján élő népeket má miátr nem lehet egymás ellen fordítani, mert ezek a népek megtalálva egymás kezét, közösem, egymással együttműködve, akarnaik haladni egy építő, jobb jövő utján.

r Külön és jelentőségének megfelelően kell megemlékeznem arról a szerződésről, amelyet néhány nappal ezelőtt Magyarország a Szovjetunióval kötött. Ez a szerződés, amely mindenki számára nyilvánvalóan új korszakot jelent Magyarország történelmében, azt bizonyítja, hogy a magyar kormánynak mégis sikerült elérnie azt a célt, amelyet a felszabadulás után tűzött ki maga elé: a Szovjetunió teljes bizalmának megnyerését. Az egyik

1 Moszkvában járt magyar államférfi említette nekem, hogy milyen felemelő érzés volt a magyar küldöttség tagjai számára, hogy alig három évvel a felszabadulás, s nem is két évvel a békekötés után, a magyar (küldöttség tagjai egyenrangú félként vonulhattak be a Kremlbe, egyenrangú félként köthettek _megállapodást azzal a hatalommal, amelynek módjában lett volna hódítóként: viselkednie, [hiszen harccal, fegyverrel foglalta el az ország területét. (Taps a kormánypártokon.) Ma már világosan láthatjuk azt, hogy a felszabaduliáis szava nem. volt frázis. Tudjuk ós látjuk azt, hogy ez a »felszabadulás« szó igazi realitást, igazi valóiságot éppen az elmúlt napokban Moszkvában kapott, amikor barátságii és kölcsönös segélynyújtási szerződést tudtunk kötni a Szovjetunióval. Külön elégtétellel tölthet el bennünket az, hogy ezúttal a magyar nemzet nem a háború, nem az imperializmus oldalán áll, hanem a békét és a fejlődést kereső népek frontjának egyik tagja. Aiz a ibékevágy. amely a Szovjetuniót és annak vezetőjét., Sztálin marsallt hatja át, a magyarság gondolatvilágának is vezető eleme. Hiszen senki sem tételezheti fel azt, hogy ma, amikor az ország végre feleszmélt a vérveszteség és az anyagi romlottság aléltságából, akadjon ember, aki újra háborúra, újra vérontásra gondoljon. Ugyanakkor azonban, amikor irtózattal fordulunk el a háború gondolatától, ez nem jeleinthet semmiféle formában sem passzív pacifizmust, mert minden rendelkezésre álló eszközzel, erőinknek utolsó megfeszítésével is hajlandók lennénk megvédeni a magyar demokráciát, demokráciánknak azokat a vívmányait, amelyeket az utóbbi^ három évben teremtettünk és' amelyekhez minden erőnkkel ragaszkodni kívánunk. Ez a szövetség, amelyet a Szovjetunióval kötöttünk, nem irányul senki ellen. Nem készül fegyvert koA^ácsolni más népek meghódítására, de igenis kell, hogy vedelni ül szolgáljon olyan imperialista hatalmaik ellen, ameévi február hó 27-én* pénteken. 92^ • lyek hajlandók egy letűnt múlt erőivel összeszövetjkezni annak érdekében, hogy újra a feudalizmust, újra a kapitalizmust, újra az imperializmust hozzák a magyarság nyakára. A magyarságnak fájdalommal kell látnia azt a polarizációs folyamatot, amely világszerte végibe megy, hiszen a békének őszinte híve és egy évezreden keresztül folytatott háborúiból tudja azt, hogy egy háborún igen keveset; lehet nyerni és 'egy háborún mindent el lehet veszteni. (Ugy van! Ugy van! a kisgazdapárton.) Tisztán látja azonban azt is, hogy hol vaai a maga helye a békeszerető, a fejlődóst kereső, a szociális haladást hirdető nemzeteik sorában és azt hiszem, nemcsak pártom, hanem minden demokratikusan érző magyar ember nevében állíthatom, hogy Magyarország ma egy tömbben igaz meggyőződéssel áll ezen az oldalon. Ezért kell a költségvetési vita során örömmel és elégtétellel üdvözölnünk a külügyi kormányzat hároméves tevékenységét, amelynek betetőzése a napokban aláírt szerződés volt. Ez a szerződés azonban egy munka betetőzéséként egyben elindítója is egy olyan fejlődésnek, amely Magyar országot jobb. igazságosabb és demokratikusabb jövő fellé fogja vezetni. (Elnök: 1MPLOM FERENC. (—12.12) T. Országgyűlés! Nagy örömmel állapíthattuk meg, hogy Magyarország« hatalmas utat tett ,meg akkor, amikor a felszabadulás óta aránylag rövid idő alatt meg tudta teremteni és meg tudta szilárdítani a baráti együttműködés légkörét ai közelében élő népek legtöbbjével. És ha ezt kiemeljük, ugyanakkor meg kell emlékeznünk arról is, hogy a szomszédos állajmok egyikével, Csehszlovákiával a mai naipig sem sikerült olyan légkört tereur tanunk, amely alkalmas lett volna arra, hogy a két, nép között a közös bizalom alapjait létrehozza. Annál fájóbb ez, hiszen köztudomásúan Csehszlovákiában igen. nagyszámúi magyar'kisebbség él, amelynek jogait — nemcsak állampolgári, hanem emberi jogait — a csehszlovák kormány a múltban nem volt hajla|ndó elismerni. A legutóbbi napok eseményei azt a látszatot, sőt 'ma már azt a bizonyosságot keltik bennünk, hogy végre Csehszlovákiában is felülkerekedtek a demokrácia erői és.eizaz átalakulás remélhetőleg módot fog adni arra, hogy közös probémáinkait, a bennünket érdeklő' kérdéseket a humanitás és a méltányosság alapján rendezzük. Mint a magyar kormány többszörösen hangoztatta, semmiféle revíziós politikát nem óhajt folytatni, de nem lehet iszámára közömbös iaz a változás, amely Csehszlovákiában végbement, hiszen a csehszlovákiai magyarság helyzete sem közömbös számára és ejz la változás biztosítékot látszik (nyújtani. arra, hogy közös kérdéseink rendezésére előbb vagy utóbb — iríkább előbb, mint utóbb — mégis csa,k isor fog kerülni és ezáltal egy nagy és súlyos akadály hárul el az összes duniavölgyi népek együttműködésének útjából. Mint már hangsúlyoztam, azok a szerződések, amelyeket Magyarország Jugoszláviával, Romániával és legutóbb a Szovjetunióval kötött, nem irányulnak senki ellen és ez a tény egyben meghatározza viszonyunkat a világ többi nemzete; felé is. A magyarságot nem