Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-55

913 Az országgyűlés 55: ülése 194S. évi február hó 27-én, pénteken. 914 juk> hogy még egy miniszterelnököt is meg tudtak szerezni a maguk számára, Nagy Ferencet, de _a magyar népet, a dolgozóikat soha egyetlen pillanatig sem tudták megszerezni a maguk számára. {Ugy van! Ugy van! — Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárton.) Csehszloviáikiában is elérték, hogy egyes pártokat, egyes pártok vezetőit meg tudták szerezni a maguk számára, de abban, a pillanatban, > amikor ezt a veszélyt elsősorban a cseh ési a szlovák nLunkásoszltály észrevette, ezelknek a pártvezetőknek, akik angolszász zsoldban meg próbálták akadályozni a cseh demokrácia további haladását, ütött az órájuk és el kelletft! táívoziniok a közéleti területéről ugyanúgy, mint ahogyan Magyarországon a reakciónak valóban el kellett és el kell távoznia a közélet színteréről. (Ugy vem! Ugy van! a kammunistapárton.) Persze oltt ás ugyanazokat a fegyvereikeit vette igényibe a reakció, mint itt. Felvonulítátták az amerikai dollár csábító' eszközét. Valószínűleg nem volt véletlen, hogy Steinhardt, az, Egyesül! Államok prágai követe altig néhány nappal a cseh válsálg kitörése előtt visszatért Prágába és azzal a nyilatkozattal köszöntött be, hogy reméli, Csehszlovákia most már elfogadja a Marshall-tervet. Ez persze az előkészítésekbe rendkívüli módon beillett volna. Az sem véletlen, t. Országgyűlés, hogy a reaikéió politikusai a dollárral való csábításon túl Csehszlovákiában is, ugyanúgy, mint mailünk, a jobboldali szociáldemokrácia fegyverét is megpróbálták a maguk érdekei mellett mozgósítaná, de a baloldali szociáldemokraták, a kommunisták s a cseh és szlovák munkástömegek akciója ugyanúgy lehetetlenné tette a jobboldali szociáldemokrácia aknamunkáját, szabotázsmerény léteit, — mert nem lehet egyébnek tekinteni azt, hogy a kormány munkáját próbálták megbénítani_ — ugyanúgy lehetetlenné vált az ő akciójuk- mint ahogy Maaryarorszagon: is ütött, az az óra, amikor már a jobboldali szociáldemokrácia köntösében jelentkező amerikai ügynök ökmeík ós a •reakciónak a lehetőségei lezárultak. {Ugy van! Ugy van! a Uom/munistapárton.) Hozzátehetem ehhez, hogy közös az öröm ebben a tekintetben a kommunisták és a valóban munkásérdekeiket képviselő szociáldemokrácia között s közös az egész munkásosztály akeiója a jobboldali 'szociáldemokrácia kiküszöbölésében. Nemcsak Magyarországon, hanem Csehszlovákiában is ez a helyzet, hiszen Csehszlovákiáiban. a szociáldemokrata munkások voltak azok, akik a jobboldali szociáldemokratákat eltávolították azokról a helyekről, amelyeket bitoroltak. Persze erre azt mondják nyugaton: ugyanaz a lemez, ugyanaz a menetrend, ugyanúgy épülnek egv feaptafára ezek a diktatórikus országok itt Kelet-Európában. Természetes: ha a támadás ugyanaz, akkor a védekezés is ugyanaz és tegyük hozzá, hogy aa ellentámadás is ugyanaz. Mi nem ilyen diplomata furfanggíal és nem dollárral, nem ígéretekkel és taem összeesküvéssel dolgozunk. Mi xígy értelmezzük itt, Kelet-Európában, a demokráciát, hogy a demoikráciáhoa a népnek vaai köze, a munkásosztálym'álk,"sha a demoikráeia veszélyben van alskor a nép

4 féltadata, hogy megvédelmezze azt a demokráciát* akkor nem engedjük át egyszerűéin holtai diplomáciai manővernek a ha' talom kérdését, hanem felvonulnak, ahogy Prág& utcáin felvonultak a munkástömegek és megvédik a saját uralmukat. Ha ezt erőszaknak tekintik Nyugaton, akkor száz-százötven év óta Nyugaton alaposan elfelejtették azt, hogy mi a demokrácia, elfelejtették azt, hogyan született Nyugaton a demokrácia, de mi megtanultuk azt, hogy a régi urak uralma ne térjen ide vissza sohasem. Ha az. erők összecsapásáról vaji szó, akkor nem fogunk alulmaradni sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon, sem egyetlen népi demokratikus országban. {Taps a kormánypártokon.) T. Országgyűlés! Ez a vereség, amely az imperializmust érte Magyarországon, s legújabban Csehszlovákiában és egész KeletEurópában, nem azt fogja jelenteni, hogy egyszerűen elvonul a csatamezőkről. Mi további aknamunkára, további provokációkra is el lehetünk készülve, hiszen csak nemrégiben röppentették fel bizonyos oldalról á passzív rezisztencia jelszavát. Ebben az országban azonban sem a rezisztenciának, sem a passzivitásnak helye nincs. Rezisztenciát akkor kellett volna csinálni és akkor kellett volna kezdeni, amikor a német ült a nyakunkon, és nem akkior, amikor a magunk urai vagyunk. (Ugy vorn! Ugy van a kommunistapárton.) A passzivitásnak akkor lett volna itt a kora, amikor a nagybirtok és a nagytőkés rabolta el a munka eredményét. Amikor! azonban nyugodtan mondhatjuk a tömegek számára, hogy tiéd az ország, magadnak építed, akkor &, passzivitás is bűn. Itt termelő munkának van helye, itt a béke megvédelmezésének van helye, s aki ezzel szemíbenáll, az ennek a rendszernek ellensége, akármiféle frázisokba burkolja is az ellenállás jelszavát. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a kormánypártokon.) T. Országgyűlés! Befejezésül hadd mutassak rá a legdöntőbb különbségre, ha, összehasonlítjuk; a mostani szerződési rendszerünket a múlttal, a régi szerződéseink rendszerével. Arról már beszéltem, hogy régen a szerződések, az államközi szerződésiek, az urak egymás közti szerződései voltak a népek ellen, mert mindig a népek tllen irányultak azok, hívják azt a népet román népnek, magyar népnek, orosz népnek, de mindig ai népek elten irányultak azok a szerződések. Most ez alapjaiban változott meg. De nemcsak iez a különbség. Van egy fontosabb különbség is, és ez az, hogy régen az ilyen termeszein szerződések, ha védelmi köntösben születtek is, tulajdonképpen imperialista célokat, támadó célokat szolgáltak. A ntagy tanulság, amit Európa valóban felszabadult népei levontak a két világháborúból, az- hogy annak a hitleri agressziónak, amely készülődött ós egymásután lépett a szervezetlen és védtelen országok nyakára, azokat valósággal kiszolgáltatva, nem szabad megismétlődnie. (11-30) A mi perspektívánk nem az, hogy megnyerjünk egy harmadak világháborút; a mi perspektívánk az, hogy megakadályozzuk esry harmadik világháború kitörését. (Taps a kormánypártokon-) És ha Hitler támadó kedvét a könnyű hódítás lehetősége ébresztette fel és szédítette mesr, akkor meg kell magyarázni, meg kell győzni azokat, akik ma /Hitlert le akarják másolni, hogy nemcsak . könnyű hódítás, hanem egyáltalán hódítás itt nem lehetséges, mert nemcsak örök erkölcsi törvényekbe, nemcsak a néoefc passzív békeváőryába, hanem a demokráciák és a szoeialV jtnuis szervezett erejébe ütköznék.' abba az erőbe* amely ©gys#»r már megmutatta azimperiali^ m