Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-54

Ő8Ö Az országgyűlés 54. ütése 19Í8. ben már elhangzottak nyilatkozatok is, csak úgy látszik, ezeket a nyilatkozatokat a jobb

: oldal és a reakció nem akarja tudomásul venni. (Ugy van! a kommunistapárton.) — NAGY Károly (kp): Szeretik a zavarost!) A (kisiparosságra annyival is inkább szükség van, mert — ezt már több képviselőtársam elmondta, de meg kell ismételnem, — <a gyáriparnak az igazán jó minőségi munkát és mintakészítőt a magyar kisiparosság nevelte, a magyar kisiparosság adta. A gyáriparban sohasem tudott egy munkás olyan képzettséget elsajátítani, mint a kisipari műhelyekben. Ha ez így van, mint ahogyan így van, akkor a gyáraknak a mai újjáépítésben komoly segítséget nyújtanak a kisiparosság műhelyéből kikerült tanoncok, illetve segédek. T. Országgyűlés! A kisiparosság államosítása talán úgy került a köztudatba, hogy az iparügyi minisztérium költségvetésében közműhelyek' felállításáról van szó. Ez szintén a reakció félremagyarázása, mert ezeknek a műhelyeknek a felállítása semmi mást nem jelent, mint a kisipar racionalizálását. Az iparügyi minisztérium a költségvetésében előirányzott összeggel így akarja ugyanis hozzásegíteni a kisipart ahhoz, hogy jobban tudjon termelni. T. Országgyűlés! Meg kell vallanom, hogy ezekre a mendemondákra sok okot adott az, hogy az iparügyi minisztériumnak volt egy klikkje. Erről 'Kossá igen t. képviselőtártsam sok mindent elmondott már a dolgozókkal kapcsolatban, de szerintem még sokkal szomorúbb volt a helyzet az iparügyi minisztériumban a kisipart illetőleg. Amikor az iparügyi minisztérium küszöbét átléptem, azért, mert kommu-' nista vagyok, pontosan úgy beszéltek velem, mint 1919 után. T. Országgyűlés! A már eddig elhangzottak alapján meg _ lelhet állapítani, hogy az iparügyi minisztérium nem azon dolgozott, hogy a kisiparosságoit támogassa, hanem azon, hogy a gyáripart, a GyOSz-t minél jobban kiszolgálja. A kisipar támogatásának hiánya és a kisipar, elsorvasztása nemcsak az anyagelosztás tekintetében mutatkozott meg, hanem az IPOK politikájában is, (Ugy van! a kommunistapárton és a néppárton!) mert a kezeim között levő okiratok alapján kimutatható, hogy az anyag- és árhivatal csak tíz munkáson felüli iparosnak adott anyagot, az IPOK pedig, amely elosztó szerv, csak annak ad anyagot, aki öt munkásnál többet foglalkoztat. Tehát az a kézművesiparos, aki maga egy vagy két segéddel dolgozik, rosszabb helyzetben van, mint a munkás. Kérdem t. Országgyűlés, hol van itt a támogatás az anyag- és árhivatal részéről és hol az Ipartestületek Országos Központja részéről? Azt is meg kell mondanom mélyen t. Országgyűlés, hogy Magyarországon a dédelgetett kisiparos, sem az anyáig- és árhivatalban, sem pedig az: iparügyi minisztériumban soha meghallgatásra nem italait. Az akták tömege gyűlt és gyűl és ma sincsenek ezek az akták elintézve. Az anyag és árhivatal levegője azonban más, amióta dr. Borsa Mihály fog" lalta el az, elnöki széket. Itt keill megemlítenem, hogy amikor az új közszállítási szabályzatot tárgyalták, a kisiparosság érdekképviseleti szervét, a kisiparosok országos szabadszakszervezetét meg sem hívt&k, meg sem hallgatták. Tendencia volt ez a minisztérium részéről és az ottani klikknek évi február hó 26'án, csütörtökön. 8Ö6 a részéről. Ezek az urak azért nem hívták meg ezt a. szervet, mert tudták, hogy elsősorban is a kiskézműves iparos védelmében akar szót emelni. Es itt kelll, ihogy felhívjam az iparügyi minisztériumot és annak ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnökhelyettes urat, hogy egyszer végre valahára tisztázni kell azt a kérdést, hogy ki a kisiparos ebben az országban. Ezt elodázni már nem lehet. A közszállítási szabályzat előír ugyan bizonyos kedvezményeket a kisiparosság számára, de az soha nem tudott és ma sem tud élni vele, mert az állami és fővárosi tisztviselők nem tudják, hogy ki a kisiparos, mert ez nincs definiálva,. Pedig egy rendelettel meg lehetne oldani ezt a kérdést, s véget lehetne vetni annak *az anomáliának és bizonytalanságnak, amely ezen a téren uralkodik ós akkor valójában támogatni lehetne a kisiparosságéit abban, hogy a köz" szállításokat ne a repülőtereket építő nagyvállalkozók és nagytőkések kapják meg, hanem valóban a kisiparosság kapja, (Ugy van! Ugy van! a, kommunistapárton.) Itt térek rá arra, hogy ebben /az országban ma is azok kapnak munkát, akik segítették ezt az országot elpusztítani, romlásba dönteni. Alakult egy munkaelosztó bizottság, ahova az IPOK nem kisembert küldött be, hanem azt a' nagyvállalkozót, akivei-Ikét nappal ezelőtt vitánk is volt ebben a bizottságban, mert olyan nagyvállalkozónak akart adni munkát, aki a ferihegyi, repülőteret építette. JNem lehet megengedni, mélyen t. Országgyűlés, hogy azt a dolgozó kisiparost, aíkiit itt is_ agyondicsértek — és én ennek szívem mélyéből örülök — nyersanyag nélkül, munka nélkül hagyjuk. Ezt munkával kell ellátni, annál is> inkább- mert a magánkezdeményezés ebben az országban nagyon kevés, tehát közmunkára van a maeryar kisiparosság utalva és itt helyet is kell kapnia. (BODNÁR János (dn): Az olajütők is a gyáraknak kedveznek!) T. Országgyűlés! De a rossz után meg kell mondani a jót is. Előttünk állnak azok az eredmények, amelyeket kiisiparosságunik a felszabadulás után elért. Még dörögtek az ágyúk Budán és mi már állítottuk helyre a kórházakat, lakóházakat és óvodákat, hogy elhelyezhessük azokat a kibombázott szerencsétlen lakókat, akik minden nélkül maradtak. Sokszor éjt nappallá téve dolgoztunk, nem gondolva arra, hogy kapunk-e érte fizetséget vagy nem. T. Országgyűlés! Amikor tehát azt mondom, hogy az újjáépítő munkának egyik hőse a kisiparos, akkor méltóztassék elfogadni, t. Országgyűlés, hogy ez így van. (Éljenzés.) A kisiparosság megmutatta, hogy a demokrácia híve

v mert — mint az előbb mondottam — Budáin ágyúdörgéseík; közepette, élete veszélyeztetésével kaparta ki a földből azt a. kis anyagot, ami található volt ós hozzáfogott az újjáépítéshez, mert tudta, hogy magának építi az országot. T. Országgyűlés! Kisiparosságunk világviszonylaban is levizsgázott, nem is " olyan régen. Most voltak kint kisiparosaink a stockholmi világkiállításon és ott komoly eredményeket értek el s megbecsülést szereztek az országnak. Mindenki tudja, hogy cipészeink, női divatiparunk, az asztalosipar és a háziipar is általános elismerést arattak. A sikert* legjobban az bizonyítja, hogy amit kivittek, mindent el is adtak ós még többét is el tud-