Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

69 Az országgyűlés 46. ülése 1948. elmondott. És zárómondata nem hagyott két­séget. Záróim© ndatában ki j elemi ette, hogy: »A mostanában nagyon sokat hangoztatott har­madik útnak vagyok a hive, mert ez vezet a demokráciához»<< A mi fülünk bizonyos kérdésekre és bizo­ayios szavak kiejtésére érzékenyen reagál. Mi­kor ma valaki a nemzetgyűlésben egy ilyen kijelentéssel él, akkor különösképpen felfigye­lüinit rá. Miért! Azért, mert a mai foörülmé­uyelsnek megvan a magúik jellegzetes sajátos­ságúik. Nemrég írtuk alá és szavazta meg^ az országgyűlés a (barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződéseket Bomániával éis Jugo­szláviával. Kormányunk- képviselői most utaz­tak ki egy ugyanilyen szerződés aláírására a Szovjet-Unióba. A harmadik út fogalma pedig — Magyarországon el van könyvelve — jelenti a hehédíolájst, a nemzeti függetlenség feladását, az ország kiszolgáltatását a külföldi imperia­lista nagyhatalmi céloknafk; jelenti a harma­dik út a külföldi imperialista reakciós hatal­mak szolgálataiban frontot alkotni a Szovjet ­Unió ellen, (Ugy van! Ugy van! a kommu­nista^árt soraiban.) frontot .alkotni a bennün­ket körülvevő népi demokratikus országok el­leni! És Radó képviselőtársam, — nehogy félre értés legyen — kijelenti: mindezt azért tartom ma fontosnak! elmondani, mert én a harmadik út hive vagyok, ezzel, lényegében^ elitélem és helytelenítem az ország külpolitikáját is. Én ezzel kapcsolatban csak egy kérdést sze­retnék felvetni. Azt. hogy Radó képviselőtár­sam a saját nevében beszélt-e mint ellenzéki képviselő, vagy mint egy ellenzéki párt tagja, a párt álláspontját fejezte-e kit (Egy. hang. a kommunUtapáírf oldalán: Megtapsolták! — MÉSZÁROS Ödön (dm): A miniszter úr más­ként magyarázza a szavait. Ö nem így értette, ahogy a miniszter úr magyarázza! — Nagy zaj a kommunistapárt soraiban. — MATHEOVITS Ferenc (dn): Nem is; így mondotta! A napló­ban kell megnézni!) Mindenesetre a kérdés felvetése után hadd fűzzek hozzá egy rövid megjegyzést, amellyel egyszer már éltem; azt, hogy a magyar nép keserű tapasztalatokat szerzett Nagy Feren­cék, Sulyok és Pf eif f er működése nyomán, nemcsak azért, mert a • közrend, a köznyu­galom, a magyar nép békéje és dolgos élete nem alakulhatott ki, hanem azért is, mert óriási anyagi pusztulásokkal és szenvedéssel járt, mert megakadályozta a termelés kifej­lődését, reindisizeresedését, a dolgozók életszint­jének a felemelését. És amikor ilyen tapaszta­latok állnak a hátunk mögött, akkor nem hi­szem azt, hogy a magyar .nép-mégagyszer szí­vesen venné, hogy a magyar országgyűlésből szervezzenek ismét hasonló mozgalmat. (Ugy van! Ugy van! a kommunistapúrt oldalán. — Közbeszólások a néppárt oldaláról: Nem aka­runk!) Mindenesetre mi az országgyűlést úgy fogjuk fel, mimt a magyar nép egyik legszen­tebb helyét ügyes-bajos dolgai megvitatására. Ugy fogjuk fel, minit a legmagasabb fórumot, ahol a. ómagyar nép ' jövőjének alakulásáról a magyar dolgozó nép érdekében döntenek, és hadd' tegyem házzá félreértések elkerülése vé­gett — mivel úgy látom. ez. szükséges egy bi­zonyos jobboldal felé — a munkásság, a pa­rasztság és a haladó dolgozó- értelmiség érde­kébem. És természetesen amikor mi így fogjuk fel az országgyűlést, aífckor a magyar nép törté­nelmi programjába beletartozák, hogy az or­szággyűlés ilyen is leeren, és az országgyű­évi február hé 16-án, hétfőn. 70 'lésben a nép ellenségei és fasiszták helyet ne foglaljanak. (Ugy van! Ugy van! -~ Taps a kormánypártok soraiban. — Mozgás és taps a néppárt oldalán.) T. Országgyűlés! Kénytelen voltam ezekkel az észrevételekkel élmi azért, mert itt olyan magállapítások hangzottak el, amelyeket a ma­gyar munkásság, a magyar parasztság, a dol­gozó értelmiség ós a démokratifaus kormáiiy­-zat csak visszautasíthat. Kérem a belügyi kor­mányzat költségvetésének általánosságban és részleteiben való elfogadását. '(Taps a kor­mánypártokon-) • ELNÖK: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Országgyűlést, méltó:ztatnak-e a 'belügyi tárca költségvetését általánosságban ia részletes tárgyalás alapjául elfogadni! (Igen! Wem!) Akik! a költségvetést elfogadják, mél­tóztassanak felállani! (A kormánypárti képvi­selők feléUanak. —- Felkiáltások a kommunista­párt soraiból: Harmadik út! Pfeif férek utódai! Mehetnek nemsokára!) Kimondom a határoza­tot, hogy az országgyűlés a belügyi tárca költ­'ségvetését általánosságban a részletes tárgya­lás alapjául elfogadta. Követlkezik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a belügyi tárca 1. cí­mét felolvasni. PQLÁNYI ISTVÁN jegyző (felolvassa az az 1. címet.) ELNÖK: Szólásra következik a címhez fel­iratkozott szónokok közül? • POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Adorján Jó­zsef. „ADORJÁN JÓZSEF (kg): Igen t. Ország­gyűlés! Mint parasztember, a 'belügyminiszté­rium költségvetését a magyar falu érdekeinek szem előtt tartásával szeretném kritika alá venni és szeretném azzal kapcsolatban javasla­tomat^ megtenni. El kell mondanom azt, hogy hosszú éveken keresztül hirdettük a magyar parasztoknak, hogy meg fogjuk reformálni a közigazgatásit. Erre azonban sajnos, mindez­ídeig nem került isor. Hiába vizsgáljuk a bel­ügyminisztérium költségvetését, ott semmi elő­irányzat nincs a közigazgatás megreformálá­sára. Mi magyar parasztemberek éreztüki legin­kább az ostorcsapásokat a hátunkon, a bőrün­kön. A magyar közigazgatás volt mindig az, amellyel a magyar paraszt sohasem tudott egyetérteni. Ha visszaemlékezünk a' községi vá:­laszt ásókra, időre, amikor a járási fő­szolgabíró az ajánlási rendszer szerint há­rom tagot jelölt meg és abból kellett a község­nek bárót választani, amikor tehát a főszolga­bíró döntötte el egy (község életében, ki legyen á község vezetője ós irányítója, akkor nem csodálhatjuk, hoigy a magyar nép ettől végleg megundorodott és elfordult. Éppen azért mert most a demokráciában a költségvetés kereté­ben szeretnénk látni ezt a közigazgatási refor­mot, kifogás'oloam a magam és pártom nevében, hogy nincs a közigazgatási reform a költség­vetés keretében feltüntetve. A közigazgatás egyszerűsítését Ígértük a magyar népneík; azt igértük, hogy a felesleges bizottságokat és adminisztrációt kikapcsoljuk, ez azonban a mai napig sem történt meg. Sze-. rettük volna kibővíteni a közigazgatási önkor­mányzatot, az önkormányzatnak pedig azt a részét elvenni, amely a szolgabírónak^ a vár­megyének adott önkényt, hiszen a községi kép­5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom