Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

6S Az országgyűlés 46. ülése 1948. zetileg is elavult és szerkezetileg' szorul gyor^s (HALÁSZ Aladár (r):_ Gyökeres!) reformokra, mert egyébként óriási ráfizetésekkel jár az egész országra. Ezzel kapcsolatban csak egyetlenegy dologra szeretném, ráirányítani az ország-gyűlés figyelmét. A felszabadulás után demokraitikus fejlődésünk során elérkeztünk oda, hogy ma már a hároméves terv végrehajtásán dolgozunk» A hároméves terv megköveteld, hogy minden tételt alaposan megforgassunk, stzemügyre vegyünk és azután tervszerűen használjunk fel. Röviden szólva megköveteli a tervgazdálkodást >a maga kettős értelmében: megkövetel egy tervet és megköveteli a terv végrehajtásainak ellenőrzését. Ezzel szemben milyen kihatásokkal jár ön^ kormányzati gazdálkodásunk? Az önkormányzat úgy, ahogy ma van. maga a megtestesült tervszerűtlenség. Bizonyos vonatkozásban egy kis túlzással azt is mondhatnám, hogy megtestesítője egy anarchiáinak,, amely lehetetitennó teszi az állami tervgazdálkozást és az állami központi ellenőrzés gyakorlását. Hangsúlyo" zom: niai formájában, ahogyan iaz önkormányzat ma működik, mert egyébként a kérdésre még visszatérek. A közigazgatásban jártas emberek előtt nem kell bővebb részleteket közölnöm arróL hogyan történik epv megye költségvetésének összeállítása, hogy csak egy példát említsek. Ha az alispánnak van egy téglagyáros jóismerőse, feltétlenül gondoskodik róla, hogy a költségvetésbe belevegyen valamilyen építkezést, mert a téglagyáros ismerős számára biztosítiaini kéli a termelést. Ha valakinek van egy csatornahálózati vállalkozó ismerőse, feltótlenül csatormát fog csináltatni valamelyik faluban, ahol talán még útburkolat sincs, mert a sógornak, komának, a yállaljkoízónak munkaalkalmat kell teremteni. És ez még a becsület határán belül van, mert egyébként az esetek 50—60%-ában ehhez valami juttatások; is társulnak. (Ugy van! Ugy van! az ellenzéken) Nem a dolgozó nép szükséglete szabja meg, hogy. mi kerüljön bele egy község, egy megye vagy egy város költségvetésébe^ hanem az» hogry az önkormányzat vezető .tisztviselőinek milyen személyi, komasági, sógorsági stb. kapcsolataik vannak, mert ennek alapján állítják össze a költségvetést. (KOLBERT János (pk): Ha ilyen előfordul, a belügyminiszter úrnak joga van odacsapni!) Naiv dolog így mondani, hogy »ha ilyen eiőforduk. A Horthy-rezsiim alatt az egész magyar önkormányzat fenntartása lényegében azt a célt szolgálta, hogy a tönkrement községi, megyei, városi dzsentrit a megyei vezető funkciókba ültetve, ilyen módon pénzelje! (Ugy <mn! Ugy van! —Taps a kormúnypártúhon.) Természetes, hogy ha ez így van, akkor ezen sürgősen változtatni kell, mert ez lehetetlenné teszi a dolgozók filléreiből befolyt adóösszegek tervszerű felhasználását. És még valamit: ha eizen változtatunk, meg kell teremtenünk a központi ellenőrzést is. (KOLBERT János (pk); Ugy van.!), Azt hiszem, senki sem fog ellentmondani annak az állításomnak, hogy a központi ellenőrzés gyakorlásának egyik kifejező formája akart lenni az úgynevezett versenytárgyalás. A versenytárgyalásokat megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb esetben már amikor évi február hó 16-án, hétfőn. 64 & . ^ kiírják., el van döntve, hogy a megbízást ki kapja meg. Végeredményben a költségvetésben edoirányzott különböző tételek felhasználásánál igen sok esetben lelkiismeretlen rablógazdálkodás folyik. Itt vannak ezek a kérdések* amelyeket elsősorban meg kell fognunk, de amelyekhez ma még nem nyúltunk hozzá. Ha a dolgok lényegét nézzük, megállapíthatjuk, hogy demokráciánk m feliszabadulás oia eUtelt három esztendő alatt óriási lépéseikkel haladt előre a fejlődés útján; ami azonban közigazgatásunkat illeti, egyhelyben topogtunk. Lényegében megőriztük a multat annak minden szerkezeti, rosszaságával, és ezt most éppen a magyar dolgozó néo érdekében sürgősen, ki kell küszöbölnünk. (Ugy van! Ugy van! — Taps a kommunista- és a szaciáldemokratapárhon.) Az a kérdés már most, hogy vájjon ezek a most felvetett szempontok azt jelentik-e, hogy az önkormányzati elv, mint elv, magábanvéve rossz, hogy tehát meg kell-e szüntetni az önkormányzatokat és helyettük más közigazgatási rendszert kell-e kidolgozni. Véleményem szerint nem. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az önkormányzat a demokrácia fundamentuma. (P. ÁBRAHÁM Dezső (md): Ezt mondta Kossuth is!) Hozzáteszem azonban, hogy csak olyan önkormányzat lehet fundamentuma a demokráciának, amely egyrészt a maga szerkezeti avultságában nem ellentétes a nép érdekeivel, másrészt pedig nem jelenti la központi államhatalom antipólusát, hanem szorosan és szervesem a fcözpointi államhatalommal együttműködve oldja meg a nagy kormányzati ós népi feladatokát. Nekünk ilyen önkormányzatra kell áttérnünk ós véleményem szerint a magyar dolgozó nép érdekeit teljesen kielégítő mértékbetn minden további nélkül át is térhetünk ós meg is oldhatjuk ezeket a kérdéseket. (ERÖSS János (kg): Jó elmélet ós jó gyakorlat! — KOLBERT János (pk): Szóval meglesznek a* választások? — Egy hang a kommunistUpárton Kötbért János felé: Maga maradjon csak nyugodtam! — KÖBÖL József (kp): Maradjon a csendőröknél!) De közigazgatásunk nemcsak szerkezeti szempontból szorul alapos reformokra, hanem rtendkívüfli sok ellívégezni vallónk van személyi téren is. Ha igaz, — mint ahogy igfeiz, — hogy a felszabadulás óta eltelt három esztendő alatt az ország legdöntőbb kulcspozícióiba, az államhatalom gyakorlásába bekerültek & munkások, iái parasztok és a dolgozó haladó értelmiségiek, akikor megállapíthatjuk azt is, hogy ez a felfrissülés a legkisebb mórtékben éppen a közigazgatásiban ment végbe. Ha" jól értettem Halász kép viselő társam szaviait' akkor azt kell hinnem,, hogy Radó képviselőtársam rossz takarót . választott magának, amikor Halász kép viselő társammal akarta aláhúzni azt, hogy nincs 'szükség a közigazgatásban munkásokra és parasztokra, mert a munkások és parasztok nem nőhetik ki magukalt a megfelelő bürokratikus szakemberekké. (Eay hana m magyar demokmbapérton: Nagyon hamar!) Azt hiszem, erre maga a demokrácia fejlődése cáfolt rá- Ma már sóik oly&in parasztból lett jegyzőnk és más közigazgatási emberünk van. aki a bürokráciában kevésbbé szakember, de az ügyek intézésében jobb szakember, mint a régi jegyző. (Ugy van! Ugy van! a kommuriistapárton.) Azt his*ztem, ezek a példák elég