Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

649 Az országgyűlés 52. ülése 1948. évi február hó 24-én, kedden. 650 kariskoláti állítottak -fel és vándortársulatot szerveztek. Az egész mostani magyar életet az^ a szegénység jellemzi, amelybe belekerült ünk m< gyilkos háború után. Ezt mindenki nagyon jól tudja, bizonyára a kultuszminiszter úr is. És ezt meg is kell értenünk és él kell ismernünk. De az ebből, a szegénységből folyó szükséges szorítót fceill alkalmazni éppen ezen a "síkon isMárpedig a színházakkal kapcsolatban nem ezt tapasztalja-.jz ember. Én — amint Kunszery Gyula képviselőtársam is említette — szintén nem vagyok színházellenes. azonban nem az adjla ia, töibblleteit, hogy munkások járnak aá Operaházba. Módjában áll minden egye® képviselőtársamnak elmenni az Operaházba;, akár az A., akár a B.. akár a C-, akár a D. vagy akármelyik bérletsorozat közönségét megnézni és kiki sajátmaga megáliapíthaitja, hogy azok nem munkások. Én néhányszor próbaképpen elmentem az Operaházba. Az a' néhány eiő: adás. latmelyet munkásoknak rendeznek és amelyek alkalmával nagyon is kedvezményes.áron juthatnak a művészi élvezethez, nagyon is kevés, ha szembeállítjuk ezzel az óriási tétellel, amelyet ezen a címen a költségvetés kilátásba helyez. A többletet az a bőkezűség adja, amellyeil miagát az ügyet, kezeljük. Az ostrom előtt, a háború előtt, amikor a feudális ^Magyarország uirai élvezték ezt a magasabb művészeteit adó három intézményt és annak minden előnyét, • akkor például az Operaházban, az összes_ személyzeit. kezdve a kapustól, fel égészen az igazgatóig négyszáz egynéhány fő volt. Ma ez a szám felugrott hétszáz főre. Vájjon nein lett volna-e szükséges ezen a ítéren is az a takarékosság, amelyet a demokratikus kormány elvként mondott ki és fogadott! ell 21,097.000 forint az az összeg, lamelyet nem rendszeres illetmények címén ennél a 'tételnél előirányoztak. Óriási összeg. S nézzük meg, . hogy nem olyan szűkmarkúan osztogatják "ezt az összeget és nem ia legnagyobb takarékosság • mellett rúgott ilyen hatalmasraf Például <&gy karmesternek egy esti vezénylésért — az éppen most is itt lévő karmesternek •— több mint 4000 forintot adnak. S ha megnézzük, hogy ez iái karmester január, hónapban hét estén vezényelt, ezenkívül a Filharmóniai Társaság hangversenyén is, nem nehéz meg áll api tani. hogy c milyen óriási jövedelemhez jutott. ,.• Szervezett az Operaház egy vándortársulatot is, amely járja, az ország különböző vidékeit. városait, nyilván azzal a szándékkal, hogy ajz ország más vidéken lakó, más foglalkozású, bármilyen rendű ós rangú lakosa is hozzájut-, hasson ahhoz a- magasabb élvezethez, amely , ezeknek a művészeknek előadásai nyújthat számára, így például tudomásom van róla. hogy , Pécsett és Kaposvárott is járt ez a társulat Ezek aiz előadások valóban szükségesek ahhoz, hogy azok az elesett rétegek, amelyek az elmúlt rendszerek idején soha nem részesülhettek az ilyen magasiabbrendű élvezetben, most hozzájuthassanak ehhez; tekinrttettei arra, hogy a múltban pénzük nem volt aizoknak a helyeknek a meglátogatására, ahol ezeket az előadásokalt tartják, larria pedig a kormányzatok soha nem fektettek súlyt, hogy odaszállítsák a helyükbe. Nagyon örvendetes dolog volna, hogy ha már ilyen nagy összegeket fordítunk ezekre a célokra, valóban odavigyék a művészetet. De mit láttunk? Például a kaposvári előadáson — bármennyire mosolyog, is az előadó úr — egyetlen parasztember sem vett részt. (KATONA Jenő (kg): előadó: Nem ezen mosolyogtam! — OLÁH Mihály (kp) • Azt akarják, hogy továbbra, sem vegyenek részt! Nem akarják támogatni! A maguk rendszere, az >a huszonöt esztendő idézte elő!) Nem erről van szó. Mi igenis azt akarjuk, hogy a szegény rétegek vehessenek részt és éppen ezért kifogásoljuk, hogy -erre a ... három színházra pazarolják rá ezt a tételt, mert. ha ugyaneziti az összeget felosztanánk és olyan társulatokat szerveznénk, amelyek ,a falukra is eljutnak és magasabbrendű művészetet vinné; nek oda, az sokkal helyesebb volna. Mindenkinek módjában van megálllapítani, hogy ma azok a hitvány, önkéntesen összeállt társulatok milyen szemetet nyújtanak a közönségnek, mivel nem áll anyagi eirő a rendelkezésükre, hogy olyan művészeket fizessenek meg, akik valódi művészetet tudnak a falu számára adni. Van" 'nak társulatok, latmtelyek mászkálnak össze-vissr sza az országban és annak, amit azok előiadnak, a kultúrához semmi köze nincs. Az a feneke,* ,a. szemete, a salakja, ami kiirtandó, kidobandó volna a magyar kultúrából!. Mikor ezeket a jelenségeket megemlíltjük, a colunk éppen az. hogy n© egykét színházra költsük a pénzt, amelyet csak-a kiváltságosok, a nagyobb jövedelemmel rendelkezők számára nyuj/thatnak csak művészi élvezetet. Nem azoktól a művészektől sajnálom, akik művészetüket olyan fokra fejlesztették,* hogy fillérekért nem árulhatják ki, mert az életüknek csak egy kis szakaszában tudnak abból jövedelmet biztosítani, de legyen szabad megemlítenem azt, hogy az Operaház tagjai között sok olyan művész van, aki egy esztendő alatt egyetlenegyszer lép az Operaház színpadára és teljes évi jövedelmet élvez ennek ellenében. Legyen szabad elmondanom azt hogy a szegedi Nemzeti Színháznál hét olyan művész vari, aki az elmúlt esztendő során egyetlenegyszer sem lépett fel a színpadra, holott a fizetést élvezi. Ezek azok a visszásságok és furcsaságok, amelyeket feltétlenül szóvá kell tenni éppen a költségvetés tárgyalásakor. (VÉRTES István (md): Munkanélküli jövedelem!) Leszögeztem beszédem elején, hogy nem sokallom a* művészeti célokra előirányzott 34 millió forintot, de az ilyen formában való elosztást furcsának és nem szerencsésnek tartom. A 21 milliós tételt a minisztérium költségvetése úgy parcellázza fel, hogy világossá váljék, mik azok a tételek s hol, melyik színházban, pontosan mire adják ki ezt a hatalmas összeget. Akkor lepődünk meg azonban a legjobban, amikor ezeket a tételeket megvizsgáljuk. Nagyon sokszor elmondották már az illetékesek, hogy azért nem lehet jövedelmező az Operaház, mert nézőtere nagyon kicsi és nem fér el ott annyi ember, amennyi rentábilissá tudná tenni az egész üzemet. Ugyanezt a megállapítást nem hallottam még a Nemzeti Szín- . házról, tehát okos, takarókos vezetés mellett ez a színház önellátó is lehetne, sajátmagát fenn tudná tartani. Az óriási kiadással szemben ott van ennek a három színháznak bevétele, amely levonásba kerül *a költségvetés összeállításának szisztémája szerint, mert hiszen bruttó rendszer szerint készült a költségvetés. A három színház bevétele, tehát a Nemzeti Színház, a szegedi Nemzeti Színház és az Operaház bévé- . tele összesen 4 és félmillió forint. Ebből a Nemzeti Színház bevétele 1,335.000 forint, az Operaházé 2 600.000 forint és n szeged.! Nömzefi