Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-52
611 Az országgyűlés 52. ülése 1948. pest!) elhanyagolt állapotban levő nép oktatási rendszerünk fejlesztésére. Nem érfíak egyet azokkal, aikik népoktatásunk elhanyagoltsága miatt a mai kultuszkormányzatot teszik felelőssé; nem,: élitek egyet azokkal, akik a magyar falvakban és tanyákon ma még- tapasztalható súlyos isfaoAaberenidtezési, tanítói lakásibeti és nevelői hiányért a felelősségét egyszerűen fiatal demokráciánk nyaikába akarják varrni. (ORTUTAY Gyula miniszter: Száz esztendők bűneit a mi egy évünkön kérik számon!) T. Országgyűlés! Legyen szabad emlékezhetnem képviselőtársaimat arra, hegy most, a eentenáiruum évében egyúttal százéves fordulóját ünnepeld ük Eötvös József népoktatási törvény alkotásának is. Eötvös ugyanis 1848-ban nyújtotta, be a népiskolai közoktatásiról szóló eső törvényjavaslatát. Tudjuk, hogy 1848-ban az alsóház plénuma nem tárgyalhatta Eötvös javaslatát, mert aimiikor erre sor került volna, Jellasieh hadai elözönlötték a Dunántúlt és a népnek fegyvert kellett fognia jogainak védelmérem Csak húsz esztendővel később lett törvény a javaslatból, de akkor a képviselőház már merőben különbözött az 1848-as alsóháztól. Tisza, Kálmán egy 32 tagú felekezeti bizottság elé utalta a törvényjavaslatot, amelynek munkáját Zichy Antal, a javaslat előadója így jellemezte: »Eöitivös, ki neve hírét kötötte a törvényhez, isteni béketűréssel engedte magát akánhány részletben megveretni.« Nem nagy ós nem ás túlságos i volt akkor a lelkesedés Eötvös törvényjavaslata iránt és ez ráüti bélyegéit az elmúlt 80 esztendő fejlődésére. (ORTUTAY Gyula miniszter: ügy yan!). Amikor ismertettem a, péesii egyházmegyei főtanfelügyelő levelét, rá kell mutatnom arra is, hogy 1868-ban a törvényhozás házában Simor János akkori hercegprímás is Igénybe vette teljes ékesszólása 1 !, hogy laz addigi iskoláztatás, helyesebben iskolázatlanság állapottal tartsa fenn. Veribőczyre hivatkozott és — szó szeri ni idézem — a következőkelt mondta: »az I. rész 9. cím kimondja, hogy a szülőket gyermekeik nevelésétől semmiféle hatalom meg nem foszthatja. A közös felekezeiínélküli hsfcola — mondotta a hercegprímás — a valtástalanság terjesztője, mert a vallás iránt közönyössé teszi a gyermekeit.« - • Eötvös ezzel szemben hivatkozott airra az általános tapasztalatra, hogy ahol közös, vegyes iskolák vannak, erősdbb, tisztultabb a vallásos érzés, mint ahol csupán felekezeti iskolák vannak. A kérdést tejhát így kell felévetni: ebben a nagyfontosságú kérdésben bennünket Lukács Isííván egyházmegyei főtanfelügyelő, vagy — hja úgy tetszik —r Simor János akkori hercegprímás intenciói irányítsanak-e, aviagy Eötvös Intenciói? Különösen érdekes ez a kérdés ma, 1848 százéves évfordulóján. N T. Országgyűlés! Befejezésül isméfeliten hangsúly ozban, hogy az általános iskola ma níég csak elvi jelentőségű keret, amelynek tartalommal való megtöltése komoly feladatot jelent^ Éppen ennek a feladatnak az elvégzése érdekében minden olyan akadályt el kell hárítani és ki kell küszöbölni utunkból, amely akadályozza, halta-álltat ja a me : gkívánt fejlődéstElsősorban a nevelők, különösen pedig az egyházi iskolákban működő nevelők elől kell az Akadályokat félre állítani, mert a magyar nevelő társa dalom csak akadálymentesen, felszaévi február hó 24-én, kedden. 612 b a dúltam tud dolgozni a kulturális demokrácia kiépítésén, amely tuflvalevőleg feltétlenül szükséges alátánüasztását jelenti a politikai és gazdasági demokráciának. . Mivel a költségvetésben előirányzott öszszegek és a költségvetés intenciói válemiényem szerint a megkívánt célt szolgálják, a címet pártom és a magam nevében elfogadom. (Taps a Máz mindem oldalán. — A szónokot üdvözlik.) ELNÖK: Szólásra következik-a címhez feliratkozott szónokok közül? ' FARKAS GYÖRGY jegyző: Kisházi Mihály! K1SHÁZLMIHÁLY (nt): T. Országgyűlés! Lojálisán és örömmel kell megállapítanom azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetésének igen kényes és sok tekintetben a jövőre is kiható vitájában a koalíciós pártok szónokai nem ragadtatták maglikait olyan kijelentésekre, amelyek a mindenképpen szükséges jó viszonyt az egyház és az állam között bármilyen formában meg akarták volna rontani. Különös örömmel kell üdvözölnöm dr. TóthLászló képviselőtársunk nagyon magas színvonalú és azt hiszem, mindkét oldalt kellőképpen kielégítő nyilatkozatát. Amikor a beszédemet elmondom, amikor a címhez hozzászólok, mindenképpen szeretnék alkalmazkodni ahhoz a kívánalomhoz, amely szerint, a képviselő úr is és az egész magyar közélet is szeretné előfeltételként a megfelelő légkört biztosítani azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyeknek előbb vagy utóbb, de mindenképpen valóban meg kell indulniok. (Taps a néppárton.) Amikor Lukács képviselőtársam beszéde után újra az egyházi iskolák, mégpedig az egy" házi általános iskolák kérdését kívánom szóvátenni, nem az általa felhozott kérdésekre akarok válaszolni, hanem szeretném a kellő fokra szorítani azoknak a megnyilvánulásoknak jelentőségét, amelyek itt burkoltan vagy nyíltan tétélként kimondották az egyházi iskolák kötelező államosítását Az egyíhiáz -istená rendelésénél fogva is kötelezően foglalkozik a tanítással. Ez a tanítás évezredes joga^ sőt évezredes kötelessége volt, amelyről soha. semmi körülmények közötti le nem mondott. Természetesnek kell mondanom azt is hogy az egyház — mivel világnézetet képvisel — világnézeti nevelést kíván adni azoknak a gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt, akik a hatáskörébe, a munkakörébe tartoznak. (ACZÉL György (kp): Melyik világnézetet?) A keresztény világnézetet. (KUNSZERI Gyula .md): A diadalmas világnézetet! — ACZÉL György (kp): A fasizmusét! Kunszerinek az a diadalmas!) A nevelés irányát megviálasztani a szülőnek feltétlen jogában áll. Az államnak ezen a téren nem lehet más kötelessége, mint ezt a jogot a lehetőség határain belül ugyan, de a iegnueszszebbmenően támogaftni, és mindenképpen visz" szafejlődést jelentene az, ha a szülők többségé" nie!k kívánságát az állam vezetői, akik végeredményben a szülők összességének bizalmaiból vannak az államvezetésben. visszafordítva úgy akarnák meg-valósítanj, hogy a maguk elgondolását, vágyát, kívánságát akarnák ráerőszakolni valamiben formában a szülők összességére. Aki a maga gyermekét amyagelvű szellem* ben kívíánja nevelni, ám tegye. Ugyanúgy kötelessége azonban az államniajk,, hogy a nevelés jogát a szjilők számára biztosítsa még akkor
