Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-52

599 Az országgyűlés 52. ülése 1948. dagógus sereg fizetésremdezésére. Az első a múlt év apríts l->től kezdődőéin, azonban csaik •az alsóbb fizetési kategóriáknak megfelelő X-, IX. és a VIII. fizetési osztályokra nézve történtek igien jelentőig előlépések és javítá­sok. Itt történt meg- azonban kormányzati képtelenség, hogy miután eilfhalaszitiották a magasaibb fizetési osztályoknak, vagyis a VII., VI. és V- fizetési! osztályoknak: a rendezését, ez végkép ed iis maradit, mert augusztus inén jöi'.it a második lépés: a küüün státus gondolata és megvalósítása- Meg kell állapítanom, — igen sajnálom, hogy nincs itt a mrtniszteir úr, nem azért, mintha az ő jelenlétében akadnék jót mondani — a miniszter úr és munkaítárs<ai, Alexits áiHiamtítkár úr és a pedagógus szak­szervezet nagyszerű munkát végeztek, s min­dent elkövettek bizonyos tényezőkkel szem­ben, hogy elfogadható javítássál megfelelő megélhetésit b : tztosítisiajn;ak a pedagógusoknak. Bizonyos pénzügyi tényezőkben látjuk mi az akadályait 1 eninak, hogy ez a törekvés megvaló­sulhasson^ ezek egyszerűen kereskedői könyv­vitel alapján való gondolkodással azt kérdik: hány emberről ' ; s van szó? Ötvenezer a peda­gógusok száma? Akkor nem- tudunk adni töb­bet, csak ennyit, ezt osszák el valahogy! Hát ez lehetetlen! Ha egy o&sJádbam kévéseit keres­nek, ha csak kására jut mindennap és mond­juk, csak szűkösen, száraz kenyérre, de azt mindnyájan egyformán eszik, akkor ezt a csa­lád t a gj?i békességgel fogadják és tűrnék, amíg a jobb sors vagy a jobb i'dőszak elkövet­kezik. Ebben mindenki megnyugszik, de vér forraló .az, ha a család egyes tasiainak a csa­ládfő .titokban dug küllőn ennivalót vagy jobb ellátást biztosít nekik. Ez felborítja a lelkek egyensúlyát! Augusztus 1-től kezdve volt javítás, > de miután — ahogyan mondottam — a VII., VI­és az V. fizetési osztályban a rendezíés elma­radt és újabban bekövetkezeiít a közalkalma­zotti, fizetések rendezése, valósággal feílboruDt a helyzet és ma a legrosszabb státus, a legrosz­szabb fizet! és a tanítóságéba magyar nevelőké. A magyar nevelőknek a lelke — ha hallgatnak is — lángban ég. Nem tudnak miegnyngodni. EJ sem képzelhető, hogy 400 forintból öt gyer­meket lehessen taníttatni- Kétségbeejtő hely­zetben vámnak. Nem izgatni akarok, de x a té­nyek maguk izgatnak. Ha összehasonlítom a legutóbbi közalkal­mazotti fizetésjavítást azzal, hogy mit jelent nekünki az, hogy mi külön státusba kerültünk, akkor a helyzet a következő. Például a VI. fi­zetési osztályban a közalkalmazott nyolc évig van, a pedadógusnak 11 évig kell ott lennie. A VII. fizetési osztályban a közalkalmazott 8 évig van, a pedagógus 12—15 évig, a VIII. ban a közalkalmazott hét évig. a pedagógus pedig 12—14 évig. Nagyon rövid az időm, nem folytatom, ezt, de az összehasonlító táblázatot készséggel rendelkezésre "bocsátom a legponto­sabb kidolgozással. Hosszabb beszédet isi meg­érdemelne ez a téma. Azt talán előre sem kell bocsátanom, — senki tisztességes ember fel sem tételezheti —~ hogy ezeket az összehasonlításokat nem azért tesszük, mintha mi sajnálnánk más kategó­riák fizetését. Hiszen tudjuk, hogy milyen nehéz a meerélhetés. Csupán a helyzet megvi­lágítása szempontjából kell elmondanom, hogy példáful a bírák 680 forint fizetéssel kez­dik és 2100 forint fizetéssel végzik a pályájuk végén. A pedagógus 300 fizetéssel kezdi — ki­évi február hó 24-én, kedden. 600 tagos számokat mondok — és 880 forint fize­téssel végzi pályája végén. De ezt csak egyet­lenegy főigazgató kapja meg. Valahogyan megáll a lélek bennünk. De bíznunk kell, mi­vel olyan erők állnak mellettünk, akiik vér a 4 mi vérünkből, mint maga a miniszter úr és Alexits államtitkár úr. Ugyanaklkior azonban Jbizouyos Ipénzügyi tényezők, akiket egyenesen reakciós felfogás­sal vádolok meg, gátat vetnek törekvésünk­nek. Tudom, hogy nem a miniszter úro n for­dul ez meg, hiszen ő készséggel mellénk áll, ő maga személyesen Ígérte meg Győrött, hogy a pedagógusoknak arányosan olyan fizetést akar biztosítani, mint a bíráknak. (OBTITTAY Gyula miniszter: Csak ehhez még hozzá kell venni, igen t. képviselőtársam, az egyetemi tanári fizetési kategóriát. Mert ha a legmaga­sabb bírói' kategóriákat méltóztatik felhozni, akkor méltóztassék a legmagasabb pedagó­gusi kategóriát i, s mellé állítani. így a kép már távolról sem olyan vigasztalan.) Kérem, az egyetemi tanárok létszáma oly kevés az ötvenezer pedagóg'ushoz képest, hogy mitoor bizonyos átlagos életszínvonalról beszélek ak­kor ezt nem x^ehetem figyelembe. Én nem lá­zítani' nem izgatni akaróik. A tények maguk beszélnek. Az nem segít az ötvenezer egyszerű pedagóguson, ha van ötven egyetemi tanár, akinek illően és méltóan meg van, a magasabb fizetése. (ORTUTAY Gyula miniszter: Bizo­nyára méltóztatik tudni, hogy_ nem. ötven egyetemi tanár van. Egy karon is több tanár van, mint ötven. Ne tessék demagógiát foly­tatni!) De néhány száznál nincs több, 'engedje meg a miniszter úr. (Zaj.) ELNÖK: A képviselő úr beszédideje le­járt. MÉSZÁROS ÖDÖN (dn): Azonnal befe­jezem. Én nem akarom a bel ügymin iszter'urat. megdicsérni, hiszen á kötelességét teljesítette. de a próbarendőr' például 330 forinttal kezdi. a villamoskalauz havonként 320 forintot ke­res. Nem akarom lesajnálni a próbarendőrt a hat elemijével, de a tanító mégis csak 300 fo­rinttal kezdi. ÍORTUTAY Gyula miniszter: Készül &z új státus, be jelentettem tegnap. Mi is látjuk a dolgokat!) Vannak azonban olyan dolgok, amelyeken egy tollvonással lehet se­gíteni. Enyhítés lehetne például az is — ez nem anyagi segítség, mégis elismerés. — ha a tanítói oklevéllel a jövőben szintén lehetne egyetemre menni, ami eddig nem történhetett meg. A tandíjmentességet és az ingyen tan T könyvet minden tani tenyereknek meg kell adni mindenütt. Ha a vasút és egyéb foglal­kozási ágak is tudnak a maguk alkalmazot­taiknak kedvezményeiket adni, akkor a peda­gógusok isi kapjanak ilyeneket. Még egy kérdést akarok felhozni. ELNÖK: A képviselő úr beszédideje le­járt. MÉSZÁROS ÖDÖN (dn): Elvettek az időmből. Egy rendkívül kényes kérdésről, aka­rok még beszélni. A felekezeti általános isko­lák igazgatói díjára a költségvetésben —úgy tudom — előirányzat nincs felvéve, azzal az indokolással, hogy erre már nem jut. Ebből az a gondolat fog kikerekedni, tekintettel arra. hogy mi az állani és az egyháiz megbékélését akarjuk... (ORTUTAY Gyula miniszter: Egy szó sem igaz belőle!) Ne tessék ezt mondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom