Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-51
563 Az országgyűlés 51. ülése 1948. Közt akad olyan is. hogy az elmúlt év költségvetéséhez képest, például a Műegyeteminél kapcsolatosan közel 400%-os emelkedést mutat a jelen költség-vetési évben erre a célra, fordított; összeg az előző évihez képest. A „200—250%-os emelés egyes egyetemi címeknél és tételeknél ' egyáltalán nem ritka, ami mutatja, hogy az. elmúlt költségvetési évben valóban milyen megrendítően nehéz körülmények között kellett az egyetemi oktatásnak, de épúgy az általános iskolai oktatásnak is valósággal vergődnie. Sok kritikai szempontot hozhatnék fel jómagam,, ha szabad, a költségvetésiünkkel kapcsolatban- Több címmel elégedetlenkedhetinémde iha az általános vita során az igen t- ellenzéki szónok urak éppein úgy tartózkodtak ettől, amint a koalíció szónokai is s e téren a hiányokat nem emelték ki, magam sem akarok a költségvetés részletes bírálatába, kritikájába belemenni. Csak megemlíthetem azjt. hogy az iskolaegészségügy céljaira fordított összeget kielégítőnek nem tartom, olyaini kezdetleges kis összeg-, nek tekintem, amelyről a következő esztendőben jellentős mértékben el kell mozdulnunk, ha a szociális, egészségügyi emelkedést egyaránt fontosnak kívánjuk tartani közoktatásunkban is. r .Nem kap kellő (hangsúlyt még ebben a költségvetésben a nevelőképző főiskola sem. ami természetes, mert ennek az új főiskolatípusnak eddig^ csak az első két intézménye került megvalósításra, a további intézmények felállítására, majd most kerül sor. Ennyit elöljáróban költségvetésünk alapszerkezetéről. A költségvetésnek a mai nap során elhangzott általános vitájában is már mindnyájan megfigyelhettük, kidomborodtak nemcsak iá generális elvi pedagógiai és a generális elvi politikai szetmpontok. hanem felvetődött nem egy részletkérdés — egészen a furulyaszóig. A magam részéről igyekszem már most az általános vit a során mindem felvetett kérdésre válaszolni. És előre elnézést kell kérném a t. Háztól, hogy a miniszter rendelkezésére álló korlátlan időt kissé iniagyobb mértékben igyekezem valóban igénybevenni, de úgy érzem, a magyar vallásügy és a magyar közmevelés ügye megérdemli a részletes és őszinte megvitatást, a részletes és őszinte tárgyalást- Itt a,z őszinteség mellett szép számmal jelentkező félreértés, számtalan ködös rémhírterj'éisztés eloszlatás végett éppen oly hangsúly van a »részletes«> mint az »ősizir<te« szón. Előre elnézését kell tehát kérnem a t. Házniaiki, hogy türelmét hosszabban kdi i génybevennem. (Ralijuk! Halljuk! az ellenzéken.) Elsőnek hadd szóljak a vallásügy kérdéséről, az egyháziak és az állam egymáshoz való viszonyáról, és midőn erről a legutóbbi napok során ismét a keleténél nagyobb élességgel fölvetődött kérdésről beszélnem kell, elöljáróban hadd ismételjem meg őszinte köszönetemet a t, Há-znak aziránt, hogy ezt a nehéz kérdést, ezt az (annyi félreértésre, keserű vitára alkalmat adó kérdési a lehetőségig higgadt és inéltóságtieljrts légkörben tárgyalta le- A higgadtság és ia kérdés tárgyilagos és fölényes nyugalmú tárgyalása a demokrácia erejét, a demokrácia belső biztonságát bizonyítja. Meg kell itt köszönnöm a koalíció vezérszónokainak, elsősorban Keök Iván és Kállai Gyula barátaimnak azt a tárgyilagos haaigot és a«t a változatlanul a. békére és együttműködésre való készséget. évi február hő 23-án, hétfőn. 564 amelynek >oly nyomatékosan adtak kifejezést. Köszönetemet kell itt kifejeznem Kónay György igen t. képviselőtársamnak is. aki a túloldalról szintén igyekezett a bírálat hangját is megütni és igyekezett rámutatni a keresendő útra, amely csupán az együttműködés és megbékélés útja lehet. Az egyház és az állam kérdésének aktuális magyar felvetésénél emlékeztetnem kell a t. Házat arra a vitára, amely itt a parlamentben a bevett és a csak elismert vallásfelekezetek kérdése körül nemrégiben lefolyt. Ez a törvényerőre emelkedett javaslatom a magyar törvényhozásnak egy olyan százesztendős mulasztását pótolja, amely a vallások egymáshoz való viszonyát Magyarországon meghatározza, ez a törvény tehát jelentős, döntő lépés volt a vallásszabadság irányában. Nem arra akarok most emlékeztetni hogy a történeti egyházak erről a jelentős törvényről és annak megszavazásáról egy árva szóval sem emlékeztek (meg, mintha annak, a törvénynek egyáltalán nem lenne semmiféle fontossága, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy mi volt a vita alapkérdése. A vita alapkérdése az úgynevezett történeti egyházak, valamint a kartális alkotmánnyal rendelkező államokban élő egyházak helyzetének kérdése volt. Arról volt szó. hogy két államtípus van a világon, az egyik, amelyben a »szabad egyház a szabad állaimban*' elve érvényesül és a másik, ahol a történeti egyházak a maguk történeti jogaira féltékenyen vigyáznak, őrködnek, sőt ezt sokszor az államok is elismerik. Ez a két típus uralkodik a világon. Azért kívánok ilyen távlatot adni ennek a kérdésnek."' iaizért szeretném erre felhívni a figyelmet, azért kívánok egy sereg politikai kérdésre rámutatni a tárgyalás során, hogy a kellő történeti és mai világhelyzetet mindnyájan láthassuk. Láttuk lefnnek a vitának során, hogy nemcsak az Egyesült Államok esetében, ahol történetileg először valósult meg a »szabad egyház a szabad állaimban« elve; nemcsak Franciaországban, ahol igen hosszú és kemény egyházpolitikai harcok után helyezkedett az állam erre az álláspontra, amelyet aztán az egyháznak is el kellett fogadnia; nemcsak a Szovjetunióban, ahol szintén ez az elv mondatott ki. hanem a két világháború között itt Keleteurópában* is az volt a történeti fejlődés, hogy a »szabad államban szabad egyház« gondolata felé haladnak az államok. Ezzel kapcsolatban a cseh. a jugoszláv és most legiíjabban a román példára utalhatunk. Csehszlovákiában — amint ezt annakidején említettem — 1925-ben mondták ki ezt az elvet. De hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Angliában, ahol az anglikán vallás álllamvallásjellege kidomborodik ugyan, ez mégis egyre inkább iazulóban van. Az egyes vallások közötti megkülönböztetésnek a megszüntetésére a, legutóbbi időben is igen sók minden történtLegjobb értesüléseim szerint az angol rádió vallásos közvetítéseivel kapcsolatiban az angol hitetlenek részéről mozgalom indult meg annak érdekében, hogy egyházellenes agitációjukat éppeuúgy! kifejthessék a rádióban, mint ahogyan az egyházak is előadhatják a rádióban a maguk töinait. Arra mutat ez a példa, hogy Nyugateurópában milyen különböző módokon kezelik az egyház és az állani egymáshoz való viszonyát,
