Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

531 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn. 532 is.demokratikus életformát vállaló pedagó­gusoké, rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a nevelésnek;, a tetteknek és a szavaknak íki ­kell egészíteniük egymást. Az egyetlen egyenes és becsületes beszéd szerintem ma az. ha a ködösítő és lojolitásnak látszó mellébeszélés helyett félreérthetetlenül kinyilatkoztatjuk, hogy minden pedagógustól a imagyar demokrácia fenntartás nélküli, ellen­vetés nélküli szolgálatát várjuk, sőt követel­jük, sokkal inkább, mint más foglalkozású egyénektől. (MÉSZÁROS Ödön (dn): És ezt a munkát megfizetjük!) A pedagógus éppen olyan, mint az* orvos, életekkel játszik, hibája emberi életeket tehet tönkre, sőt ezen túl egész nemzedéket. . Ezért nincs helye az altatásnak. A magyar demokrácia olyan pedagógusokat igényel, akik érzelmileg, értelmileg és akarati- ­lag is egyaránt a demokratikus állaimformába ágyazódnak. Rá kell mutatnunk az- érem másik olda­lára is. Az egészséges társadalom a kötele­zettségek és igények összhangján épül fel. Ennek megfelelően nemesai 1 ! a demokrácia állíthat fel jogos követeléseket pedagógusai­val szemben- de figyelemmel kell kísérnünk pedagógusaink szükségleteit is Az elmúlt esztendő státusrendezése a szükségleteket még korántsem -elégíthette ki. Ez a tétel még ak­kor is­1 érvényes, ha. csalk a biológiai létfenn­tartás követelményeit tekintjük, hát ha még hozzávesszük ehhez, hogy a pedagógusnak sokkal inkább, mint egy más foglalkozású egyénnek, művelnie kell önmagát,' meg ke' 1 ! ismerkednie a tudomány haladásával, az esz-' mék és társadalmak fejlődésével. A peda­gógusoktól lelkiismeretes önképzést várunk, gondunkká kell tehát válnia, hogy ennek elemi evő fel tételeit megszerezzük a számukra. Ma az a helyzet, hogy nemcsak ennek az anyagi előfeltételei nincsenek még, de szabad­idejüket azzal kell tölteniök, hogy a maguk ós családjuk fenntartásához szükséges . költ­ségek egy részét különmunkával megszerezzék. Ez nyilvánvalóan nem lehet végleges állapot, s elsősorban a" magyar jövő demokratikus alakulását veszélyezteti. Itt van a tanyai tanítóság regénye is. Ezek jórészt el vannak zárva a kultúra áldá­saitól, A Pedagógus Értesítő egyik legutóbbi számában olvastam egy írást, amely azt vetíti elénk, hogy milyen kálváriaiárásban van, ré­sze egy tanyai tanítónak. hogyha családját meglátogatja betegség. Én azt kérem a mi­niszter úrtól, legyen olyan szíves és vizsgál­tassa felül a pedagógusok szociális és beteg­biztosítását, s e téren igyekezzünk megnyug­tató változásokat létrehozni. ,-' Amiket eddig elmondottam, azok egyes képek. A problémát nem részleteztem azért, mert nem akartam, hogy a lényeg el.vesz­szen. Most néhány dologi természetű problé­mára is szeretnék kitérni. Ezek közül elsősor­ban természetesen a pusztítást kell felemlíte­„ nünk. A háború nemcsak rengeteg iskola'; épületet pusztított el, de. ezen túl lehetetlenné tette, hogy a háború éveiben újabb épületek jöjjenek létre. Ezen túlmenően fel kell hív­nom ' a miniszter úr figyelmét arra, hogy egyes tanyai iskolák állapota — ahol /sáros, nyirkostalajú helyiségekkel találkoztunk — olyan természetű, amely túl a pedagógiai pro­blémákon, elsősorban egészségügyi kérdés is. Ilyen helyen termé-sfetesen a sürgős segítség­nek van helye., . . A felszerelés kérdését is szóvá kell tennünk, mert ennek hiánya hirtelen arányú, de hihe" tétlen arányúak a különbségek a különböző iskolák között, például azok között, amelyek volt népiskolákból fejlődtek általános isko- , Iákká és azok között, amelyek Iiözépiskolákból lettek általános! iskolákká. Itt természetszerűen adódik az, hogy a félszerelés egy része elpusz­tult, továbbá a felszerelés egy eresze, — a tér­képekre, stb.-re gondolok — a társadalmak fejlődésével természetesen inaktuálrssá vált. Én tudom, hogy ezek pótlása nem egy, hanem többtízmillió forintot tesz ki. Valaki nekem 50 millió forintot f mondott, (ORTUTAY Gyula miniszter: Kevés!) s tudom, hogy ezek a téte­lek, amelyeket a miniszter úr most beállított a költségvetésbe, csak a kezdőlépések. Ha végigszalad a vizsgálódás a költség­vetés egyes címein, akkor mindenekelőtt szembe" ötlik a. 2. cím- Kunszeri igenét, képviselőtár­sain sokat emlegette a csillagokat és ez nyil­vánvalóan'annyira frarppíroizta, hogy elfelejtett visszajönni a földre, legalább annyi időre, hogy országgyűlési felszólalása előtt a költségvetést áttekintette volna- (Derültség. — CZÉH József (pp): Nem volt ideje neki, mert furulyázott. — Derültség.) A 2. címmel kapcsolatban egészen fantasztikus kis összeget említett, amivel elleír tétben néhány számot szeretnék az igen t." Ház elé hozni, amelyekből kiderül, hogy a 2. cím­mel kapcsolatban <a kultusztárca költségvetése egészen másképpen- néz ki. (15.00.) Bizonyára mindannyiunknak stzenxe előtt volt ez a eim: Állami hozzájárulás az egyházi természietü ki­adásokhoz, amelyek 42.538.000 forintot teszinek ki. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell említe­nem, hogy a költségvetésben számtalan olyan tétel szerepel, amelyeknek az összeadásai révén még igen jelentékeny összeg mutatkozik. Ilyen például az állami hozzájárulás a tanítóintéze­tek kiadásaihoz, ami egyházi vonatkozásban nem kevesebbet, mint 95,669.153 forintot tesz ki. Továbbá állami hozzájárulás az újjáépítés ki" adásaihoz, ami további 3,722.500 forintot tesz ki. Ehhez még egynéhány apró tételt felsorol­hatnék, és akkor kideffüL hogy Kunsizeri Gyula és Kéri Nándor" képviselő urakkal szemben. (ORTUTAY Gyula miniszter: Félszázalék!) nem kevesebb, .mint 145,000.000 forintról van szó, amely összeg ;a kultusztárca költségvetésé­nek, összes kiadásainak pontosan egyharmad részét teszi ki- (ORTUTAY Gyula miniszter: így van!) Állítonir"' hogy a múltban soha, még az ellenforradalom alatt sem volt ilyén nagy az a részesedés, amelyet a kultusztárca költség­vetéséből vallási és egyházi célokra adtak, pe­dig akkor az egyházak hűséges kiszolgálói voltak annak a' rendszernek. (GERENCSÉR György (kp): De még mennyire! — ORTUTAY Gyula miniszter Ez az igazság!) A demokrácia itt erején felül költekezik a demokratikus népi kultúrpolitika rovására és , a dfamoikrácia új nemzedéke, oktatásának, és •nevelésé­nek rovására. Azt a kérdést pedig, hogy ez helyes-e, a magyar demokrácia szá­mára minduntalan aktualizálják Mindszenty prímásnak demokrácia- és népellenes provoká­ciói és az Uj Ember közleményei. (GEREN­CSÉR György (kp): Ebben igyekszik honorálni! — 'Zaj.) A demokrácia áldozataiért a Mind­szeritv-félei kiérikorieakcdót kapjuk ellenértékül,

Next

/
Oldalképek
Tartalom