Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-51

513 Az országgyűlés 51. ülése 1948. évi február hó 23-án, hétfőn. 514 Csak on helyezi oda! - JUSTUS Pál (szd): gúnyosan: Ezt hrVják konstruktív kritikánlak? — SZÖNYI Tibor (kp): Tiszta bohóckodás, amit maga csinial! — Zaj és felkiáltások a kommunistapárton: Demagógia!) Ez nem de­magógia; ez pedagógia! {Zaj. — Az elnök csen­# eí- ~ Felkiáltások a kommunistavárton: Demagógia! — SZÖNYI Tibor (kp): Ez nem cirkusz és bohócság!) Mostanában történt valami státusrendezés, ígértek egy jobb státusrendezést; eat termé­szetesen előre örömmel üdvözlöm. A tény az, hogy a pedagógusok ma is a legutolsó sorban kullognak. (Úgy van! Ügy van! az ellenzéken.) a miniszteriális tisztviselők, a rendőrök, a katonák ós nem tudom még kik mögött. (JUS­TUS Pál (szd): Nem így van. de mindegy!) Ez tény! (JUSTUS' Pál (szd): A képviselő úr is tudja, hogy nem igaz, de azért mondia! Persze, hogy nem igaz! — SZÖNYI Tibor (kp): A karzatnak mondja!) Juszt is mondom! (Élénk derültség és taps az ellenzéken. — JUSTUS Pál (szd): Ez a legjobb érve a képviselő úr­nak?!) Engedtessék meg, hogy villáminterpelláció formájában idézzek egy-két valóságos tényt. A kommunistapárt kénytelen volt örömmel üdvözölni küzdelmüknek azt a meglehetősen szerénynek nevezhető eredményét, hogy a kezdő tanító fizetése 300 forintnál kisebb nem lehet. Én tanár vagyok, engedtessék meg tehát, hogy egy-két tanári példát idézzek. Tíz­éves, szolgálattal, kétgyermekes csalíáddal egy középiskolai tanár havi összes jövedelme 421 forint, (TERNAY István (md): Ea. a tény!) ugyanilyen körülmények között húszéves szol­gálattal 629 forint. Megkérem a kultuszminisz­ter urat, árulja el azt a titkot, hogy ebből a pénzből hogyan lehet megélni. (Mozgás az ellenzéken. — PARRAGI György (md) gúnyo­san: Ez a tények demagógiája! — Ügy van! Úgy van! a magyar demokratapárton. — Zaj. — PRIES'ZOL József (kp): A tanár úr beszél­jen egy kicsit arról is, hogy rabolták ki az or­szágot! Ez a demagógia! — Az eTnök csenget. — PARRAGI György (md): Olvassák el Lo­sonczy Géza cikkeit? aki egész kampányt indított. — SZÖNYI Tibor (kp): Nagyon ke­veset kapnak a tanárok, ez igaz, de ebből nem kell pecsenyét sütni! Ez demagógia a karzat számára!) Ebből nem lehet megélni, de még furulyázni sem lehet. (Derültség az ellenzé­ken.) Örömmel üdvözlöm a dolgozók iskolájára felvett 11 milliós egészen új tételt, valaminít a diákjóléti célok tételének igen tekintélyes emelkedését. A dolgozók iskolája és diákjóléti célok kerefében a népi kollégiumok , kifejlesz­Itése igen alkaltmiafs arra, hogy ezekben az át­meneti időkben és azon túl is, népünk elikiallo­dott szellemi tehetségeit helyes vezetés mellett megmentsük. Már pedig a demokratikus szel­lemű köznevelésnek mi kell, hogy végső célja legyen? A nevelési demokrácia lényegét en nem abban látom, — legalább is a lényeget nem albban látom — hogy mindenkinek egy al­talános alapfokú műveltséget biztosítsunk, ha­nem inikább abban, hogy mindenkit, egy ma­gasaibbfdkű műveltségben részesítsünk, aki en­nek a maigasabbfokú műveltségnek befogadá­sára hajlamos, képes és rátermett, (ügy' van! ¥gy van! az ellenzéken. — BALOGii Jozsei (kp): Erre kell valami alap, ugy-e?) Szerintünk a demokrácia nem nélkülözheti szellemi arisztokráciát, azzal a különbséggel B ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ HL azonban, hogy ebbe a szellemi arisztokráciába felemelkedni ne születés, ne rang, ne protek­ció, na vagyon révén lehessen. (Felkiáltások az ellenzéken-. Ne párt révén!) hanem erre az egyetlen princípium legyen a tehetség-. (KŐ­MŰVES József (szd): Ezt mint újságot ne­künk magyarázza? Ezért küzdöttünk!) Sajnos. azt kell látnom, hogy a mai helyzetben nem a tehetség érvényesül. Nagyon jól tudjuk, hogy a pártszempontok játszanak szerepet, hiszen a NÉKOSz-isták és a DOKOSz-isták harca mö­gött sejtésem szerint a szociáldemokrata és a parasztpárt (KŐMŰVES József (szd): Ne sejt­sen semmit!) egymással szemben tanúsított koalíciós egysége nyilvánult meg. (Mozgás. — Egy hang a szociáldemokrata pariról: K%\ hi­szi, hogy a munkásokat megint egymásnak le­het ugratni!) A kollégiumokkal kapcsolatban legyen sza­bad még egy kérdésre felhívnom a figyelmet­Amikor az új népi kollógüiumokat igein helyesen istápoljuk, (Zaj.) ne feledkezzünk meg az, ös'i magyai* kollégiumokról;, ne felOdkezzüniik meg a magyar művelődés évszázados bástyáiról; mert tudomásom szerint a debreceni és a sáros­pataki református kollégium azért, mert föld­birtokát elvették, a legnagyobb anyagi gon­dokkal küzd (BALOGH József (kp) gúnyosan: Szegények!) iés társadalmi koldulásra kény­szerül. A többi tételhez nem szólok hozzá részle­tesebben, — beszéljenek ezekről a művészek ós az egyetemi tanárok — csak még egy kirívó tételre akarom felhívni ia figyelmet, az állami színházak egészen fantasztikusan nagyarányú támogatására. Itt a számok beszélnek. (JUS­TUS Pál (szd): Most már nem esillagásíz, a kép­viselő úr?) Ezek tétele valami 24,262.380 forint, (Zaj. — ORTUTAY Gyula miniszter: Ez dicsé­ret, ezt Halljuk!) sőt egy másik rovatban szín­házi "célokra még 2 319.000 forint van előirá­nyozva, összesen 26,571-380 forint. Ebből éni azt látom, — ami különben helyes lenne, ha ará­nyos lenne — hogy Thalia papjait és papnőit államunk igen hathatós támogatásban része­síti. De például, ha a papok támogatásával hasonlítom ezt össze, akkor ez olyan kirívó asszeg, amelyet sem^niesetre sem tudok el­fogadni, A magam részéről ugyan színházbarát va­gyok, de mint kritikus színházbarátnak vál­toztatott formáiban kell idéznem a, régi latin. közmondást: »Barátom a színház, de inkább barátom az i,gazság«. I A költségvetés utolsó tétele a külföldi mű­velődési kapcsolatok. Itt szívből üdvözlöm a több mint ötven százalékos emelkedést. (ORTUTAY Gyula miniszter: Jóval több!) Reméljük, hogy ezek a kapcsolatok, amelyek a kulturális előrehaladásunkion kívül a világ­ibékét is hivatva vannak szolgálni, a jövőben még csak jobban kiszélesülnek és elmélyülnek. Két dolgot azonban 'legyen szabad itt az igen tisztelt kormányzat figyelmébe ajánla­nom. Az egyik az, hogy a külföldi kapcsola­tok fcülönösen akkor gyümölcsözőek, ha nem annyira velünk egyenrangú kulturális fokon álló népekkel, hanem kultúrában felettünk álló népeikkel létesítjük őket. Szeretném, ha ezt a* jövőben 'tekintetbe vennék. (ORBÁN László (kp): Mit jelent ez? Tessék részletesebben megmagyarázni! — Zaj.) Azt jelenti például, hogy a francia kulturális kapcsolatok megkö tését még hiányoíom. (ORBÁN László (kp): Micsodát?)' A francia kulturális kapcsolatokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom