Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-50
Ifi" Az országgyűlés 50. ülése 1948. számadatokkal, hanem valamennyire értelmes mondatokkal igyekszem lehetőleg , megközelíteni a parasztság elgondolását, hogy mégis segítségére legyünk a miniszter úrnak elgondolásainkkal és kérjük, hogy ezek kivitelezésében a lehetőség szerint igyekezzék a mezőgazdasági szempontból a legkedvezőbb megoldást megtalálni Itt felhívom a miniszter úr figyelmét, hogy az^ állattenyésztés újjáépítése és fejlesztése terén óriási feladat vár az állattenyésztési felügyelőkre. Ezeknek számát szaporítani kívánnók és erre nézve a miniszter úr mindig arra utasít bennünlket, hogy lépjünk érintkezésibe az illető szervvel. Én a II/l. osztállyal többízben tárgyaltam erről. Mi ugyanis, a távollevő megyék r képviselői, úgy érezzük, hogy az állattenyésztés és a tejtermelés terén talán inkább tudnók a mi vidékünket irányítani és fejleszteni, mert itt a nagyvárosok környékén inkább az apróbb mezőgazdasági termelvényelk — értem alatta a kertészkedést és egyebek termékeit, — gyors értékesítésével lehetne fejleszteni a környékibeli gazdaságokat. Arra kérem a miniszter urat, hogy szaporítsa az állattenyésztési ellenőrök számát, akiknek óriási feladatuk van a gazdákkal való érintkezés terén. Ugy tudom, hogy tervbe is van véve • a mostani 49-e<s számnak 82-re való emelése és a hároméves terv keretében létszámukat 200 főre fogják emelni. Szükséges, hogy ezeket az embereket a lehetőség szerint megfelelő díjazásban részesítsék, hogy kedvük legyen ehhez a munkához, a magyar parasztság tanításához, oktatásához, okszerű gazdálkodásra való neveléséhez. Sorba szeretnék menni az állattenyésztés feladatain. Éppen az előttem szólott képviselőtársaim a lótenyésztés kérdését fejtegette. Én is hozzászólok pár szóval. Tudjuk, hogy minden magyar embert két dolog érdekel a legjobban: iái szép asszony és a jó ló. (Derültség és taps a kisgazdapárton. — Közbekiáltás ugyanott: Meg a jó bor! — Egy másik hang ugyanott: MEGAbor!) Ezt nem tagadhatjuk, mi magyarok lovasnemzedék vagyunk. Ez az igazság. Képviselőtársam kiemelte, hogy a] lótenyésztésre neon fordítunk elegendő összeget, sőt éppen azt panaszolta, hogy a totalizatőr fogadásokból származó 27%>-os jövedelemből csiaik 5%>-ot fordítanak a lótenyésztés céljaira. Én úgy tudiom, hogy 6°/o jut rá. Ezt mi egyenesen kifogásoljuk és kérjük a földművelésügyi miniszter urat, sőt'követeljük, hogy ha ez a jövedelem lótenyésztésből jön be. akkor fordítsuk lótenyésztés céljaira. Tudjuk már, ihogy aiz embersport, mióta a totó elindult, óriási "összegeket hoz az államnak. Tessék ezt a lótenyészté.sből eredő összeget erre a célra lefoglalni és kérjük a miniszter urat hogy ezt az állattenyésztés fejlesztésére vegye igénybe. Mi parasztság követeljük, hogy ezt az összeget, amely lovakból jön be, igenis lótenyésztésre fordítsák. Újból kijelentem!, mi, a magyar faj a ló szerelmesei vagyunk, mert a gépesítés igen gyors iriaimban halad ugyan, de hiába, még messze vau a befejezéstől és a távoli tanyákról mindig csak szekéren tudunk jó lóval bejönni. A lótenyész,iést tehát igenis fejleszteni kívánjuk és kérjük, hogy a miniszter úr ezt a fogadásokból bejövő összeget erre a célra vegye igénybe. Előttem szólott képviselőtársam említette, 'hogy óriási legelőterületeik vannafc kihasználatlanul. Mi parasztok tudjuk, hogy nincsenek csikólegelők. Csikót nevelni istállóban nem évi február hó 20-án, pénteken. 468 • lehet. Hogy jó patája ós kellemes (külseje legyen annak a lónak, ahhoz megfelelő csiilkélegelőt kell biztosítani. Vizsgálja felül a földmívelésügyi miniszter úr ezeket. a területeket és én arra kérném, hogy legalább minden megyében két csikólegelőt létesítsen, hogy ia csikókat ne legyünk kénytelenek otthon kötélen tartani és \ elnyomorítani, hanem egészséges legelőn kifickándozhassák magukat ós jól fejlődhessenek. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Ez így van. valóbain csak így lehet jó lovat ós jó csikót nevelni. A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatban is rá szeretnék térni egy-két dologira. Az én vidékem kiesik és ott a rideg magyar fiaijtát tenyésztik. Óriási keveredés van a- fajtákban. Tudom, hogy a minisztérium kísérletezik az ötvenes törzsgulyákkal. A mi vidékünkön kérem önnek még nagyobb erővel való. fenntartását, mert a mostani szárazság idején, amikor ezek a kényesebb, igényeseblb szimmentáli ós .másfajta állatok meglehetősen leromlottak, akkor a magyar fajta, amelynek lába alatt a szikes legelőn szinte porzott a talaj, mégis jó állapotban volt. ' Es itt kérném a miniszter urat arras, — mert hiszen ez óriási horderejű kérdés az állattenyésztés minőséigének javítása szempontjából — hogy igyekezzék a már említett szakközegeivel meggyőzni, ránevelni a parasztságot arrai, hogy ezen a téren a minőségi nevelésnek óriási előnyei vannak. Elvégre így egy fiatal állatból egy év alatt többet kapunk, mint háiom év alatt egy korcs és tényleg meg nem felelő fajta nevelése esetén. Ez óriási ta>karmánypocsékolás, \iszont az ilyen gyorsabb j fejlődésű állatok nevelése esetén egy év alatt ! több pénzhez jutunk. Ehhez azonban szükség volna megfelelő legelőkre ,és ezért a legelőjiaivításra hívom fel a fegyelmet. Az ember elszomorodva látja, amikor különösen _ az én agyagostalajú vármegyéniben jár, amikor vizes esztendőkben bejárja azt iái területet, hogy milyen buckák vannak. En azt javasolom, vizsgálják meg ezeket a területeket és minden tíz esztendőben szántsák le. Most l már traktorunik remélhetőleg lesz ós ezeket a 1 tailiaajavításiokat meg tudjuk csinálni. Meg kell csinálná, azt, hogy ott ne csak földterület le| gyen, hanem legelője is legyen annak az állatnak, mert csak úgy fejlődhet. Azzal ugyanis nem sokat érünk, ha csak terület van. dJe nincs rajta semmi. És még egyet'kérnék a miniszer úrtól. Nagyobb összeget kellene beállítani mélyfúrású kutakra az ivóvízellátás^ érdekében. Az elmúlt száraz nyáron megtörtént, hogy hetekig víz nélkül voltunk. Isten csodája, hogy az állatállomány neiin pusztult el. A kutakból nem jú*tottunk vízhez, mert a kutakban teljesen kiapadt a víz. Ilyen körülmények között az artézi : kiit minden legelőtársülatnál elengedhetetlen ; feltétele volna az állatnévelésnek. Ami az állattenyésztést illeti, én egy igen • szép dolgot láttam a gombospusiztai gazda" | ságban. Ez a gazdaság a minisztérium keze-, lésében van. A miniszter úr kivitt oda bennün" kist, néhány parasztképviselőt, akik érdeklőr j dünk aiz állattenyésztési kérdések iránt. Ott I nagyon szép dolgoikiat láttunk. Ezek az ,embeI rek öntevékenyen, szinte a semmiből hatalma^ ! állatállományt tudtak kifejleszteni. Most ' ! azonban hallom, hogy ezeket a telepeket meg{ szűntették^ jobban mondva üzemesí tették < pedig ezek az állatállomány minőségi fejlesztését végzik.