Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-50
461 * Az országgyűlés 50. ülése 1948. teni. Ezt csak úgy tudjuk elvégezni, ha központosított, demokratikusan felállított ellenőrzéssel végezzük az állattenyésztés irányításának munkáját. Rá kell térnem, t. Országgyűlés arra, ami a felszabadítás óta nyugtalanítja az állattartó gazdákat, mégpedig országos viszonylatban a régi gazdákat és újgazdákat egyaránt; ez pedig a vármegyei állattenyésztő egyesületek eljárása. Tudott dolog az, hogy a háború alatt nemcsak az anyaállatok pusztultak el, hanem az apaállatok is. A falu dolgozó parasztsága mindent megtett annak érdekében, hogy a kipusztult apaállatokat pótolja. Sokan utolsó fillérüket, sok esetben utolsó szem gabonájukat is odaadták az # apaállat beszerzésére. Abban az időben nem igen volt hajlandó senki jószágot pénzért eladni, hiszen a pénz egyik napról a másikra nem ért semmit, ezért ragaszkodtak a z eladók a természetbeni fizetéshez. Ennek ia törekvésnek köszönhető, hogy szarvasmarha- és sertésállományunk olyan hatalmasan fejlődött. Azt lehet mondani, ezt a, parasztság saját áldozatos munkájának köszönhetjük. Ezekben az időkben ugyanis az állatenyésztési hivatalok nem - sok segítséget nyújtottak a magyar parasztságnak. Amikor 1945-ben és 1946-ban 'apaállat kellett volna a falusi állattartó gazdáknak, azt lehet mondani, a parasztság saját kezdeményezésére, szorgalmára és szakértelmére volt utalva. Az állattenyésztési hivatal működése inkább a stabilizáció idejére esik. Az e hivatal által tett intézkedések azonban igen sérelmesen érintik a parasztságot. Sérelmes az a rendelkezés, hogy 20 forintot kell fizetni minden másfélévet betöltött szarvasmarha-apaállat után. Méltánytalan állapotnak tartják, hogy az apaállattartó gazdának, akiknek az apaállat saját tulajdonukat képezi, mégis 20-20 forintot kell fizetniük az állattenyésztési egyesület részére. Ha a paraszt ez ellen véleményem szerint teljesen jogosan, zúgolódik, akkor az állattenyésztési egyesület azzal válaszol, hogy adják el az apaállatot, és ő hajlandó lesz azt megvásárolni. Ha azután a gazda valahogy mégis* meggondolja a dolgot és eladj apaállatját, akkor különböző számítások alapján az derül _ ki, hogy nem az állattenyésztési egyesület fizet, .hanem különböző társaságok maradnak tartozásban. . Nézzük meg a kérdés másik oldalát. Nem lehet azt mondani, hogy az" állattenyésztési alap nem adott semmit a gazdáknak, azonban nézzük, hogyan áll ez a dolog.- Apaállatot 80 drb tehén után adnak egy-egy községnek három évre, s van egy község, amelyben három év alatt 4.800 forintot vettek el az apaállatok után az állattartó gazdáktól, akik az apaállatot gondozták, takarmánnyal, itallal ellátták. Van olyan eset, hogy a három év után ' átviszik az apaállatot egy másik községbe, ott szintén kötelezik a gazdákat a három évi 4.800 forint megfizetésére apaállat-tartásdíj fejében, úgyhogy kétszer kell fizetniök az apaállatért az állattartó gazdáknak az egyesület részére. Amikor pedig levágásra kerül az állat, az állattenyésztési egyesület harmadszor megkapja érte a pénzt. Én azt hiszem, hogy amikor ezeket felemlítem, az egyetemes magyar dolgozó parasztság érdekében teszem. Ügy látom a kérdésilegcélszerűbb megoldását, ha nem lehet a községekben apaállatot úgy tartani, mint régen, mert évi február hó 20-án, pénteken. 4C2 ma minőségi állattenyésztésre van feltétlenül ífzükségünk. Ezért javaslom a fölcjmívelésügyi miniszter úrnak, hogy a kormány vegye állami kezelésbe vármegyénkint az állattenyésztési felügyelőségeket, ugyanúgy, mint az állami méiieseket. Ezt találom egyedül megnyugtatónak a parasztság érdekében. Ilymódon, ha a gazda igénybe veszi az állami apaállatot, fizet; de ha ( nem veszi igénybe, nem fizet. Ez biztosítja egyedül a minőségi állattenyésztést. T. Országgyűlés! Nem mulaszthatom el SJL alkuimat, hogy ne beszéljek az állattenyésztési ellenőrzésről, amelybőt eddig a kisparasztság ki volt zárva. Azt lehet mondani, hogy legtöbbször az anyagiaíkban való elégtelenség miatt nem részesülhettek a kisgazdák vz ellenőrzésben. Jobbik esetben úgy intézték el ezt az ügyet, hogy kinek mennyi volt a vagyona, és többnyire a volt földbirtokosok jószágaival együtt ellenőrizték a kisgazdák állatjait. Később, a háború előtt a jómódú kisparasztokét is ellenőrizték. En úgy látom, hogy ha már megszületett nálunk a népi demokrácia, ne a vagyon szerint bírálják el valakinek a jószágát, mert ez bizonyára hátrányára van a demokráciának. Nagyon sok újgazdának is van jó állatja, de nem mer vele dicsekedni, és így nagyon sok esetben elesik a kedvez?uényes juttatásból. Megtörténik az, hogy abraktakarmányt csak törzskönyvezett jószágnak adnak. Ez solk esetben kárára van az országnak, mert hiszen van olyan tehén, amel'y törzskönyvezve van ugyan, mégis rossz tejelő. Ezt a kérdést is szabályozni kell. Ilymódon állami irányítással legmegfelelőbben lehetne az állatokat tenyészteni. Mindezeket figye%mbevéve azt mondom, hog-tr szép fejlődóst értünk el ezen a téren(16.30.) Ezt mutatja a statisztika fis. 1947 tavaszán — az összeírás szerint — 1400 községből körülbelül 45.000 kistenyésztőnél 60.000 darab tehén, 4000 darab sertés, 14.000 juh és mintegy 100.000 baromfi állott állattenyésztési ellenőrzés alatt. Ezt a jövőben még szélesebb körben ki ke'ífl. terjeszteni azok részére, akik arra megfelelő állattal rendelkeznek. E téren örvendetes az is, hogy addig, amíg iEíz, 1946/47. évi költségvetésben az állattenyésztés fejlesztésére szolgáló összeg 1,781.000 forint volt, addig az 1947/48-as költségvetési évben 2,300.000 forint, tehát a többlet 519-000 forint. Ez is fejlődést mutat, és a hároméves terv megindulásával különböző állatkiosztási akció formájában segítenek az új gazdákon. De az eddigi eredmények továbbfejlesztéséhez feltétlenül fontos és indokolt a legelőkérdés minél előbbi rendezése, a legelők karbantartása és használatuk biztosítása. A mai aszályos és takarmányinséges esztendő min. denkit meggyőzhet arról, hogy egész gazdaságpolitikánkat át kell szerveznünk akként, hogy a földreform teremtette új helyzetben a békebelialél számbelileg nagyobb állományt is képesek legyünk eltartani a hazai takarmánytermés révén. Egyes országrészekben^ így nálunk .különösen az Alföldön gyakori az aszályos időjárás, ami helyeaikint takarmányhiányt idéz elő. Ezért a legfontosabb kérdések közé tartozik legelőink karbahozása' és azok jogi hely" zetének rendezése. Nézzük meg, hogy állunk ezen a téren. T. Országgyűlés! A földreform során kiosztott mintegy 5.5 millió katasztrális hold"
