Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-50
449 Az országgyűlés 50. ülése 1948. illeti, i hogy .tudniillik mielőtt a költségvetés egyes tételeit^ keveseltem,^ meg kellett Volna néznem az előadói "jelentést és főképpen a hároméves tervet, be kell vallanom, ezt gtiem vettem magamra, mert hiszen az előadói jelentést is és a hároméves' tervet is olyan kitűnően ismerem, hogy alkalmadtán hozzá is fogok szólni, ellenben összekevert valakivel a miniszter úr, mert hiszen én -nem keveseltem egyetlen egy címet sem, de viszont a családban marad, mert innen mondta valaki. (15.30) Költségvetésről és agrárpolitikáról lévén szó, be kell vallanom, hogy én gazdaságpolitikánkban eredményes agrárpolitikát keresek, ilyet azonban sajnálatomra alig lehet találni. Mai termelési rendünk mellett ugyanis az eredményes termelést még mindig haszonnal mérik, akár állami > üzemekről, akár magángazdaságokról van * szó. Kormányzatunk a tisztes hasznot igyekszik is minden vonalon biztosítani, kivéve, a mezőgazdaságot. Itt ,nem a haszon, nem az önköltségi árak beszámítása a fontos, hanem úgy kell az árakat megállapítani, ahogy azt az egyéb érdekek megkívánják. A pénzügyminiszter úr igen okos ember hírében áll, és ő beszédében azt mutatta ki, hogy agrárolló nincsen, tehát ninjcs is semmiféle baj. Fel kell! tételeznem, hogy ezt ő megnyugtatásnak szánta a mezőgazdaság felé és nem azért, mintha maga is meg volna győződve arról, hogy agrárolló tényleg nincsen. Akár a Statisztikái Hivatal, akár a Gazdaságkutató Intézet kimutatásaiból indul is ki az ember, a végeredményekből tényleg azt kell megállapítani, hogy nincs agrárolló ebben az országban. De ha az egyes tételeket külön megvizsgáljuk, akkor azt kell látnunk, hogy a nagykereskedői, illetve az ipari árak vannak ott összehasonlítva. Ig^" azután kijön például az agrároldalon, hogy 94 forint a krumpli nagykereskedői ára. Ez tökéletesen igaz lehet, azonban éppen a földmíveléisügyi minisztérium költségvizsgáló intézetének megállapításai szerint a termelő maga 46 forintot, tehát feleannyit nem kap a burgonyáért, mint amit itt felvettek, /mert hiszen 71 forint a burgonya legmagasabb ára, ellenben a beszolgáltatott Ella-krumplit 32 forintjával fizették ki. így jött ki 46 forint átlagnak. A másik oldalon viszont — az ipari árak beszámításánál — egy köbméter deszka 319 forinttal szerepel. Lehet, hogy papíron ez is igaz, azonban a deszka engedélyezett ára 814 forint, tehát amikor a termelő meg akarja venni, akkor 319 forint helyett 814 forintot kell kifizetnie. * (KISS Ferenc (md)_: Ez az államolló!) Ugyancsak szerepel 1 kg talpbőr 32.41 forintért, de nincs egyetlenegy gazda sem, aki akár jegyre, akár jegy nélkül 32— forintért 1 kg talpbőrt kapjon, vagy 41.14 forintért gyapjúszövetet, (KISS Ferenc (md): Csak elvben!) hanem a gyapjúszövetet 80.— vagy 200.— forintért kell megvennie. Azonkívül figyelembe kell vennünk azt is, hogy ma ia nagykereskedői, vagy ipari arak összehasonlítása egyáltalában nem logikus. Néim logikus azért, mert azelőtt a nagybirtok tényleg nagyban adott el, és nagyban .vehetett is, tehát a nagybani árak előnyét, kihasználhatta a maga számára, ma ellenben a kisbirtokos, >a kisparaszt kicsinyben vásárol és nem nagyban és addig, amíg az az áru a gyárból eljut a kiskereskedőhöz, általában 22—25 százalék különböző adóval terhelődik, ami azelőtt OESiZÁGGYÜLÉSI NAPLÓ III. évi február hó 20-án, pénteken. 450 nem volt. Hiszen a gyártásnál magánál 10vagy* 15 százalékos fázisadó van, ez az áru azonban még háromszoros: kereskedői kézen megy át, ami további 9 százalékos adószaporulatot jelent. Ezek az adók a kimutatásban nem szerepelnek. Ügy, hogy ha mindezeket összevetjük, akikor még mindig 15—20 százalékos agrárolló van. Ezeknek az áraknak összehasonlítása ezenkívül azért sem indokolt, mert hiszen ezek a papírárak csak a, kirakatba valók, s a boltban egészen másképpen árulnak. (KISS Ferenc (md): Ez sem agrárolló!) Tudniillik az alacsony iparárak látszatát úgy 'lehet fenntartani, hogy a drágábban termelt és alacsonyabb áron eladott iparcikkeket az úgynevezett 'árkiegyenlítő állapból elégítik ki. Ez az alap tavaly 700 millió forintot emésztett, fel. Meg kel 1 * mondanunk, hogy ebből a 700 millió forintból 54 millió forintot kapott a mezőgazdaság, mégpedig 16 milliót ,a tej, 6 milliót pedig- a burgonyakereskedő Szövetkezetek, és így tovább. 646 milliót azonban az ipari szektor kapott, 100 millió körül a szén, 300 milliót a NIK, 24 milliót az alumínium és így tovább. Ebben a 700 millióban, amelyből ezeket síz összegeket fedezték, benne van a mezőgazdaság által befizetett 220, vagy 250 millió forint is. Tehát a mezőgazdaság által befizetett adóval tartják fenn aiz iparcikkek alacsonyabb árának látszatát. Ujabban azonban az történt, hgy talán éppen a pénzügyminiszter úr beszédét vártá^ meg, aki megállapította, hogy agrárolló nincs és beszéde befejezése után éppen azoknak a vasipari cikkeknek az árát emelték fel, amelyeket a mezőgazdaság használ. Miután úgylátszik azi árkiegyenlítő, lallap nem bírja a nagy terheket, kénytelenek voltak ezeknél a cikkeknél 30—50%-kal emelni. Tehát az az ötöseke, 'amely eddig 320 forintba került, most 480 forintba kerül. A trágyavilla, ami eddig 6 forintba került, most 8.20 forintba kerül. Hiába mutatjuk ki, hogy nincs agrárolló, az emberek a saját bőrükön egészen másképpen érzik a dolgokat. Ez # olyanfajta, bumeráng, amely visszaüthet az iparunkra is, és ha mezőgazdaságunk válságba kerül, — ennek bizonyos jelei mutatkoznak. — az ipar is megérzi majdMéltóztassék megnézni a szakszervezeti tanács által kiadott munkanélküli statisztikát. Kiderül, hogy a múlt év januárjában munkanélküli ipari munkások száma 28.000. decemberben már 46.000, tehát Budapesten az ipari munkások 70 százaléka volt munka nélkül. Vidéken azonban ugyanezen idő alatt 25.000-ről 54.500-ra emelkedett a munkanélküliek száma, ami 120%nnak felel meg. Ez annyit jelent, hogy a. vidéki mezőgazdaság nem tudja megfizetni azt a munkát, amire szüksége lenne. Egyébként az agrárolló csak egyik része és egyik mutatója a mezőgazdaság nehézségeinek, mert hiszen az agrárolló számításánál egyszerűen egységet ámítunk szembe egységgel. Nem lehet kiindulni lábból, hogy hány mázsa *búzáért kapunk egy mázsa csizmát, hanem abból kell kiindulnunk, hogy az agrárparasztság összesen az általa termelt búzából hány pár csizmát vehet meg. Ha viszont ezt nézzük, akkor azt kell Hatnunk, és lazt kell megállapítanunk, hogy ha ki is mutatja a pénzügyminiszter úr azt, hogy a mezőgazdaságból hatmilliárd jut a nemzeti jövedelemre, akkor a parasztság egészen szűkreszabott igények mellett is három és fél milliárdot fel kell 29 \
