Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-50

44Ő Áz országgyűlés 50. ülése 1948. legalább is addig, amíg: önellátásunk e termelési ág folytatását követeli, a búza termelésével is. Sajnos, nincs időm számok tükrében bemutatni a feltétlenül érdekes és nagy meggondolásba számot tartó ilyen irányú vizsgálódásaink eredményét, osak annyit említek, hogy ebből a szempontból is kidolgozott és beállított terv szerint hatalmas mértékben hozzá járulhatunk a többteirmelés nagyon fontos célkitűzéséneik megvalósításához, ennek a. tervnek megvalósításához í pedig pénz szinte egyáltalán nem is kell. Felállítandó termeléspolitikai rendünk megvalósítása azonban sókban attól függ, hogy természetbeni és egyéb közgazdasági viszonyaink hiányosságát miként tudjuk pótolni. Nemi kétséges; hogy legtökéletesebben a mezőgazdasági tudományos kutatások és munkák bevonásával és azok eredniényeinek minél tökéletesebb felhasználásával. Ezen a téren szinte már mulasztásnak is minősíthető hiányosságokat tapasztalunk. A költségvetési adatok szerint a mezőgazdasági, tudományos kutató intézeteknek és kísérleti állomásoknak csak 18,973.000 , forintot biztosítottunk. Ennek az összegnek lehetetlen volta különösen akkor tűnik ki, ha mellé állí

L tom a kultusztárca művészeti célok támogatásaira felvett 34,770.000 forintos előirányzatát, amelyből csak 'az állami Sizínházaknak 24,262-000 forintos tétel jut: Ugy érzem, t. Ház, hogy többtermelésünket és jobb köziellátásunkat, valamint a közel ötmillió ember jobb sorsáért dolgozó tudományos intézetek ilyen kisemmizését még sem lett volna szabad hagyni, nem is beszélve arról- a másik fonák helyzetről, hogy a keirt-Magyarországot hirdető programok idején kertészeti, kísérleti vagy kutatóállomásunk egy általain nincs. • i jfcffÉJ ELNÖK:-A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. UGRIN JÓZSEF (dm): Befejezem. Ha a mezőgazdasági kutató és kísérletügyi intézményeket nagyobb összegekkel támogatnánk, óriási lehetőségek tárulnának elénk ezek révén. Nem beszélek itt másról, mint például a hipervegetatív tenyésztéssel előállított burgonyáról, amelyet különben Oroszországban kísérleteztek ki s amelyek termeléséhez 10 kilogramm vetőmag szükséges, szemben az eddigi átlag 14 mázsával, ezenkívül géppel vethetiük és nem kézzel. Ugyancsak beszélnem kellene arról itt, hogy a heteroízisos vagy máéiképpen hibrid kukorica termelésével 10—25% terméstöbbletet és természetesen ugyanilyen százalékú termőterületet takarítanánk meg. nem beszélve a tar karmányozás előnyeiről, mert a hibrid kukorica szára és levelei a termés beérésekor még csaknem teljesen, zöldek, aminefk óriási jelentősége vaai takarmányozási szempontból. Nem is beszélek tarról, hogy ez a fajta a mostoha körülményeket mennyire kibírj^,, ami magyar szempontból rendkívül szem előtt tartandó. Tekintettel arra, hogy a költségvetésben, az elmondott célok megváló sí tásiát nem látom biztosítva, pártom és a magam részéről nem fogadom el a költségvetést. (Mozgás a kommunistapárton.) •'•. > . '* ELNÖK: Szólásra következik a 9. .címhez feliratkozott szónokok közül? ívi február hó 20-án, pénteken. 446 "-POLANYI ISTVÁN jegyző: Pál József! .PÁL JÓZSEF (pp): T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő költségvetés 9. címe »közgazdaság.ós agrárpoliüka« a íöldmivelésügyi igazgatás lelke és egyúttal annak is meghatározója, hogy mezőgazdaságunk a jövőben milyen irányt vegyen a fejlődés útján. Felszólalt igen t, képviselőtársaim többször megjegyezték és statisztikai adatokkal is bebizonyították, hogy országunk törpebirtokos országgá vált a földreform után, ési ez a tény egyúttal azt is megköveteld, hogy ennék konzekvenciáját kormányzatunk levonja Kétségtelenül elsőrangú fontosságú kérdéssé vált a földreform után földhöz jutott parasztságunk támogatása. Elsőrendű feladatunk, hogy ezt a réteget ugyanolyan színvonalra emeljük, mint amilyenen a régi gazdák voltaik. Itt azonban azonnal meg kell jegyeznünk, hogy a régi birtokosok helyzetét sem látjuk megfelelőnek, az ő gazdálkodásuk is szintén elmaradott- és az ői színvonaluk elérése neifí jelenthet megállást kisparasztságunk számára, dé nem jelent emberi megélhetést •sem. Tovább kell fejlődni. Ennek útja: olcsóbbá kell tenni a termelést, jó talajerőt kell teremteni és olyan termelési módszereikre kell áttérni, (amelyek országunk és parasztságunk részére is többet hoznak ki a földből a jelenlegi termelésnél. » Ennek további útja viszont a gépesítésen és a jó munkamódszerek megteremtésén múlik. Nem kétséges, ihogy gépesítésre és új munkamódszerek bevezetésére párasztgazdaságaink önmagukban nem képesek. Amikor egy parasztgazda kezén lévő föld átlagban nem haladja meg az öt és fél katasztrális holdat, akkor illúziókban rángatjuk magunkat, ha azt várjuk, hogy ezek a gazdaságok képesek legyenek gépesítésre, még alkkor is, ha kis gépekről van szó. é\ az is illúzió, ha azt hisszük, hogy törpebirtokos dolgozó parasztságunk a maga egészeben, saját erejéből új munkamódszerek bevezetése nélkül továbbfejlődésre és minőségi termelésre képes. A fejlődés útja kikerülhetetlenül az agrárszövetkezetek, a földmivesszövetkezetek felé vezet El kell ismernünk, hogy a,z előttünk fekvő költségvetés haladást jelent efelé a cél felé, mert ebben a költségvetésben a tavalyánál nagyobb összeget, 900.000 forintot állítottak^ be a szövetkezetek támogatására. Ha azt nézzük, hogy mi ennek az indokolása, akkor ennél a tételnél azt látjuk, hogy ezt az összeget eízövetkezetek kezén lévő szőlőiknek, gyümölcsösöknek megsegítésére, kerteknek, rizstelepeknek létesítésére, legelők javítására, valamint különböző raktárak felépítésére, kijavítására, mezőgazdasági üzemek beindítására szánja a kormányzat. Ha ezt az , óriási nagy feladatot nézzük, amelyet az indokolás is felsorol, azt kell mondanunk, hogy ez az összeg ehhez az óriási célhoz viszonyítva rendkívül alacsony. Jól tudom, hogy a hároméves terv a legkülönbözőbb tételekben irányoz elő ugyanezekre -a célokra összegeket, valamint a MOSzK nyeresége is erre a célra megy. de még ezeknek figyelembevétele mellett is kevésnek kell találnom, ezt az összeget. Kevésnek kell' találnom akkor, ha meggondoljuk, hogy a felosztott gyümölcsösök kétharmada, összes rizstelepeink fele, a legelőknek pedig igen nagy része van a szövetkezetek kezén, nem is szólva arról, hogy mei zőgazdasági ipari üzemeinknek legalább fele