Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-50
417 Az országgyűlés 50. ülése 1948. De még itt sem állhatunk meg, hiszen minidig azt mondottuk magunkról, hogy bortermelő ország- vagyunk, és ha figyeljük az " ország közgazdasági életét abból a szempomtból, hogy most majd gazdasági háború fog következni, gazdasági krach fog beütni, akkor a gazdaságkutató intézetnek azt kell propagálnia, hogy mit lehet terSmelni Magyar országon, s ha ez megtörténik, akkor könnyen rájövünk arra, hogy vetőmagvak, állatok kivitelén kivül a magyar bor, ,a magyar; szőlő, a magyar gyümölcs, a magyar konzerv az, amit Európa többi országaiban bármikor el lehet helyezni. Éppen ezért nagy súlyt kell helyezni erre a fontos termelési ágra, és nem kicsiny összegeikkel dotálni, hanem mindien pénzt beleadni számolatlanul íai szőlosgazdaságlba. *Ez természetes is,, mert hiszen a szőlőtermelés és borgazdaság nagyon fontois alappillére a\z ország közgazdiaisági életének. (Ugy van! Ugy van!) Enniek a művelési ágnak a támogatása állami feladat, erre csak atz állam képes. (TERNAY ístván (nud): Borban az igazság!) Én (és pártom helyeseljük a földbirtokreformot, hiszen pártunk programmja volt és éveken keresztül sokat beszéltünk a földosztás' ról. Ez megtörtént Romániában is, (12.30) Jugoszláviában is, de úgy látszik, ott mégis előre látták a szakemberek, hogy a szőlők és a gyümölcsösök felosztása milyen katasztrófáviájl jár, éppen azért, bár ott is elvették a feleslegéket az uradalmaktól, az elvett területet nem osztották ki. hatnem egybenhagyták továbbra, is állami kezelésben, szakemberek szakszerű kezelésben. Ott nem is merült fel az a sok panasz, ami nálunk felmerült és amely panaszokat Bakó képviselőtársam is volt szíves itt szóvá tenni abban a tekintetben, hogy a gyümölcstermelésben milyen visszaesés van. De ez már megtörtént. Éppen azért ismételten kérem a miniszter urat, hogy különösen az új gazdáknak siessen segítségükre ,a szakértelem, a szakszerűség vonalán, mert a szőlő- és gyüniölesgazdálkodás követeli meg a mezőgazdaságban a 'legtöbb szak" szerűséget. Mélyen t. Országgyűlés! A homoki szőlők lassan ellenségei lesznek ,a hegyvidéki szőlőknek, azoknak a szőlőterületeknek, ahol minőségi borokat termelnek. Minden tiszteletem a homoki boroké, de valamivel több a tiszteletem a hegyvidéki borok iránt s nekünk sok" kai nehezebb a hiányzó tőkéket pótolnunk. Tudoraásom van róla, hogy az Alföldön, a homokon ez év tavaszán és a következő évben többezer" holdat fognak beültetni, nálunk azonba-m a Felvidéken; a hegyes, köves vidéken a filőxéra miatt csak vadvesisizőibe oltott alá-' nyon lehet telepíteni. Elsősorban tehát a hegyvidék, á minőségi borterftielő vidék szá mára Ikérek segítséget. (Egy hang az ellenzé' "ken: Haza beszél!) • T. Országgyűlés! Mia nincs Európának egyetlen olyan állama, amelyben úgy foglalkoznának borgazdasággal, hogy me követelnék meg' éis Íme mozdítanák elő a legnagyobb, szak" • szerűséget. Mindenhol a szakszerűségre térnek át az egész világon. Elég, ha. csak a Szovjetuniót említem, \ ahová milliószámra viszik ki az alanyokat, illetőleg a kész oltványokat, de la többi európai államban is végig mindenütt arra a vonalra térnek rá, hogy iai szőlőgazdaság és a gyümölcstermelés teréníjfokozottabb lendületet és tempót igyekeznek elérni, pedig a háborúnak ott is megvoltak á nyomai. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ III1 i t évi február hó 20-tm,, pénteken. 418 'Mi eddig bortennel.í államnak adtuk ki magunkat, próbáljunk .tehát a jövőben is ezen a vonalon megmaradna, mert ha nem ezt teszszük,' akkor nem "exportálni fogunk, hanem importálni. Mint egy szomorú dolgot kell itt bejelentenem, hogy a legutóbbi jugoszláv boritételek is azt bizonyítják, hogy lia nem fordítunk kellő gondot bortermelésünkre, akkor, sajnos, inkább importra lesz szükségünk., T. Országgyűlés! Leszögezem, hogy nekünk — amint már mondottam — a szőlőkultúrát fel kell emelnünk: A magyar szőlőkultúra évezredess és országos jelentőségű. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy a bortermelés nemcsak a szőlőt megtermelő parasztnak ad kenyeret,^ hanem rengeteg iparosember is él belőle, azért a bortermelés az ország jövedelmének nagy százalékát képviseli, tehát az egész országnak és mondhatom itt, az egész országgyűlésnek is érdeke, hogy a bor mellett kikössön. (TERNAY István (md): Kikötünk! — Egy hang a kisgazdapárton: Jó bor, jó egész" ség!) Tudomásul kell vennünk, t. Országgyűlés, hogy ilyen kicsiny, bagatell összeggel, amilyent itt látunk, nem lehet mit kezdeni. Ezt az illetékes köröknek is be kell látniok. Legyen szabad itt csak egy pár adattal szolgálnunk arra vonatkozólag', hogy a magyar bortermelés, a_ szőlőtermelés mit jelent az ország gazdasági, illetőleg- pénzügyi életében. Körülbelül 400.000 katasztrális hold szőlőt emlegetnieik Magyarországon. Nincs is egészen annyi. Az azonban bizonyos, Jiogy földadó és annak járulékai címén, különféle címeken 400 millió forintot fizet a magyar szőlőgazda" ság, ha tehát jól számítom, majdnem minden katasztrális hoki szőlőre 1000 forint adó esik. Szinte lehetetlennek látszik, hogy ezt a nagy adót , a szőlőgazda-társadalom elő tudja teremteni, ki tudja izzadni, sokszor talán véres verejtékkel is. Mi történnék tehát akkor, ha Magyarországon kellő állami segítséggel és támogatással, szakszerűséggel és hozzáértéssel mem 400.000, hanem 800.000 katasztrális holdon tudnánk szőlőt termelni 1 ? Nagyon jól emlékszik a;z igen t. Ház arrö, az időre, amikor ,a gazdák nem tudták eladni az állatot, a búzát, a takarmányt és r a pa raszt hazahordta a piacról az áruját és egymásnak 1 panaszkodva egymástól kérdezték az emberek: hát mit termeljünk, mi az, ami gazdaságos, mi az, ami tényleg segíti a gaz dát, amiből meg tud élni? Hogyan merünk mi gazdag parasztok országáról beszélni, ha e$g&" ilyen nagyon fontos termelési cikk jelentőségét nem tudjuk megszívlelni és nem foglalkozik minden szakember kellő komolysággal ezzel a kérdéssel? * Mi lemmé, ha 800.000 katasztrális hold szőlő volna Magyarországon, amennyire pedig .szükség lenne? Nemi alkarjuk a búzatermelő területet, a legértékesebb területeiket beültetni, hanem a sivár futóhomokra gondolunk, ahol azelőtt akácfa termett vagy gondolunk a hegyoldalakra, ahol semmi sem tereim egyedül csak szőlő. Ezekre ai területekre gondolok én, amikor azt ajánlom a földművelésügyi miniszter úrnak, hogy legalább kétszeresére kellene felemelni a szőlővel betelepített terület nagyságát. Azt is vegyük'- figyelembe 1 , hogy a magyar • éghajlatnál fogva Magyarországon majdnem minden második év aszályos, márpedig, a sízáraz időjáiráist a gyümölcstermelés és a szőlő 27
