Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-49

373 Az országgyűlés 49. ülése 1948. évi február hő 19-én, csütörtökön. 374 nyunkiat Már előre is úgy kell berendezkedni, hogy szarvasmarhaállományunkat fokozatosan minőségi alapra kell átállítani. így tudjuk biztosítani az ország lakosságának tejeUátását, de meglesz a lehetőség arra is, hogy vajat, sajtot és egyéb tejterméket tudunk külföldre szállítani. Egyben* önként átállítódik a mezőgazdaság taíkarmánylermelése, részben talajunk is javulni fog, és így fokozatosan jobb és jobb termés lesz. A búza csak addig lesz keresett cikk, míg egy jobb terinés esetén megszűnik a beszolgáltatása és ezzel megszűnik a parasztság zaklatása is. (Közbeszólás a magyar demokrata párton: Bár már látnám!) Ebben az esetben raktáraink megtelnek tartiailéík-gaibonával. Mi ágy sem tudlnán'k felvenni a termelési versenyt az ukrajnai és kanadai búzatermő vidékkel, erro nekünk fokozatosan fel kell készülnünk. Nagy súlyt kell helyezni sertésállományunk fejlesztésére. Az elmúlt időkben csak & nagybirtokosok tudták megcsinálni az állandó pestisellenes oltás, mert erre megvolt a lehetőségük, míg a kisembereknek: nem volt rá tehetségűk, és így egy-egy ilyen pestisjárvány egyes vidékek sertésállományát a parasztság körében kipusztította. Erre vonatkozólag _ felhívom a kormány figyelmét, hogy rendelje el az általános kötelező sertésoltást. A földművelésügyi kormányzat keressen lehetőségét, hogy a hároméves terv keretében erre megfelelő anyagi eszközöket biztosítson, hogy á legszegényebb kisparaszt, vagy új gazda is meg tudja fizetni /a szérumot. Örömmel látom, hogy az erre a célra f elhasználandó oltóanyag gyártása állami kezelésbe került, hogy a szérumot minél olcsóbban lehessen előállítani. A körállatorvosokat kötelezni kefene, íhogy a körzetükben lévő sertésállományt olcsóbban oltsák be, olyan áron, hogy a földet művelő paraszt, vagy bármilyen foglalkozásai iparos vagy tisztviselő megterhelés nélkül meg tudja azt fizetni. így szaporítani tudjuk sertésállományunkat, s olcsóbbá tudjuk tenni az ország lakosságának hús

r és zsírellátását. Akkor majd nem kell "zaklatni a gazdát a levágott sertések utáni zsírbeszolgáltatással, és ami a legfontosabb, nem kell a szegény gyárimunkásoknak vagy bányászoknak étolajat fogy asztauiok. Állattenyésztésünk terén szükségesnek látszik, hogy a hároméves újjáépítési tervbe feltétlenül bele kell venni a községek villamosítását is. Erre először azért van szükség, mert a mai időkben, a parasztságnak nincs világító petróleuma, este a falvaikban nincs világítás, és'még nagyobb hiba az, hogy nincs világítás a gazdasági épületekben és az istállókban sem, az etetés a'kalmayal, vagy annak ellenőrzésére nem tudjak kivilágítani istállóini-'it. Mo«t már csak napok kérdése lehet, liogy tavasszal újból megkezdődnek a vetési munkálatok, amikor a gazdáknak (korán kell igavonó álla

1taikat etetni, de kérdezem az igen t. kormánytól, hogyan tud a gazda munkát végezni állatai között a sötét istállóban, amikor hiányzik a legfontosabb: a világítóeszköz'?, A villamosítás azért is fontos, mert a petróleumlámpák használata tűzveszélyes. A villamosításra mezőgazdaságunk terén is nagy szükség van, a< gazda ka is tudná használni, mert a villamos árammal a maga gépeit, szecskavágóját, darálóját hajtaná, ami megmentemé a parasztságot ,

a fizikai munka végzésétől. De fontos azért is, mert a gazda meg tudná darálni például az • abraktakarmányt, száltakarmány helyett szecskát tudna etetni. Ezzel állatállományunkat olcsóbban tudnánk fenntartani, és ugyanakkor az abraktakarmányban sem lenne annyi a veszteség. T. Országgyűlés! Ha a magyar köztársaság igen t. és általiam nagyrabeesült kormánya alapos megszívlelés után mindezeket megvalósítja, ha a magyar paraszt, a. munkás és a velünk haladó értelmiség ebben laz országban megtalálja igazi otHhonát, ahonnan nem kell többé kivándorolnia idegenbe, szolgamunkásnak, ha mindenki elmondhatja: »Ez az én hazám, ahol félelemmentesen élhet mindenki«, és végre beteljesülnének a nagy költő szavai, hogy »Itt élned, halnod keiil«, a>klkor én a magam részéről, de pártom részéről is a legnagyobb örömmel fogadom el a költségvetést. (Taps a kisgazdapárton.) . ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közüli POLÁNYI ISTVÁN jegyző: Papp István! PAPP ISTVÁN (ind): T. Országgyűlés! A mostanában szokásos udvariasság azt követelné meg- tőlem, hogy először dicsérjem meg iá' földművelésügyi tárca költségvetését, majd egy »de« után elmondjam kritikámat is. Sajnos, a »de« előtt olyan kevés mondanivaló lehet,- hogy ezt kénytelen vagyok átengedni utánam következő koalíciós képviselőtársaimnak, viszont a »diei« után olyan sokat- kell mondanom, hogy engedelmükkel mindjárt a »de« után kezdem el. A pénzügyminiszter úr szerint a költségvetés számai mögött a magyar élettempó lüktet. Ha ez igaz, akkor a földmívelésügyi tárca szerény szegényes számadatai mögött a lerongyolódott magyar mezőgazdaság hallgat. Túlnagy a csend, amely megüli a mezőigazdaságot. Ez nem. a nyugodt munkának a csendje, hanem a mögött a csend mögött komoly válságok első jelei húzódnak meg. (BAKÓ Kálmán (kp): Vészmadár!) Mezőgazdaságunk igenis leniiatradt. Mezőgazdasági 'termelésünk elmaradt, és ennek nemcsak a háborús pusztításokban, nemcsak a kétévi aszályban kell keresnünk az okát, mert oka volt ennek a helytelen gazdaságpolitika is. (KOVATS László (dn): Főleg!) A lemaradásnak mintegy jelzője, indexszáma már a földmívelésügyi tárcának a többi 'tárcákhoz, vagy az egész költségvetéshez való arányosítása is. Ha visszanézünk a közelmúltba, azt látjuk, hogy a földmívelésügyi tárca az egész költségvetésnek 1942-ben 7,11%-át, 1943-ban 9.6%-át, 1944-ben 6.63%-át. 1945-ben 5.65%-át, az idén pedig, — jóllehet a tárcánál!) szerepel most az a 40 millió forint is, amely az áttelepítési kormánybiztosság kiadásainak fedezetére szolgál, s amely tavaly még a miniszterelnökségi tárcán volt megtalálható, — ezzel együtt csak 4.86% ;

át.teszi ki! (DÖGEI Imre (kp): Abban az időben mégis romlott a parasztok helyzete, most meg javul! — OLÁH Mihály (kp) a szónok felé: Ugy látszik, a Horthy-korszak tetszett maigának!) i ! Nagyon örültem volna, ha a miniszer úr előbbi felszólalása megcáfolta volna ezt ai tételemet. Nagy örömömre szolgált, hogy hallhattam a miniszter úrtól a demokratikus rendőrség fejlődéséről. (GERENCSÉR György (kp): Nem látjuk az Örömét!) de — sajnos, — 24*