Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-49
339 Az országgyűlés 49. ülése 1948. évi február hó 19-én, csütörtökön 340 Amikor a íöldmívelésügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok, meg- kell állapítanom: szeretném,, ha a magyar do-igo^ó parasztság milliós tömegeinek szemével vizsgálnánk ezeket a kórdóseket és nem a feudális földbirtokos osztály, annak ügynökei, ispánjai, volt gazdatisztjei,vagy a ve-üktartó jómódúak szempontjából. Őszintén meg kell mondanom, hogy -a dolgozó parasztság millióinak szemével nézve a kérdést, örömmel kell megemlékeznünk arról, amit a magyiar demokrácia ebben , a három évben a dolgozó parasztiságnak adott. Ez a támogatás hozzájárult ahhoz, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. Most arra szeretnék válas z t adni,, hogy miben nyilvánulnak meg ezek az eredmények és hogyan láthatjuk meg tisztán és világosan ezeket. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy egy feldúlt, földesurak, bankárok által elpusz" tított -magyar mezőgazdaságot találtunk a felszabadulás után. A földek árkokká voltak téve, a tanyák rommá voltak lőve, gépeink, állataink nagy részét a hitlerista és fasiszitarendszerű országokba szállították ki, csak azért- hogy ha mégis jöttök, dolgozó parasztok, akkor utánunk legalább legyenek nehézségeitek és ne tudjatok boldogulni! Ez volt a céljuk, ha ezzel a szemmel vizsgáljuk a kérdést, megkell mondanunk, hogy a félmilliónyi harmados kapás részes arató, aki a négymillió hold egyharmadát vagy kilenctizedrészét élvezte, igenis kapott a magyar demokráciától. Gondoljunk ezekre rekro, akik hordozták a láncod Gondoljunk arra, hogy mi, harmados kapások a szétosztásnál hogyan számolgattuk a tizedik, meg a tizenegyedik keresztet! (Egy hang a szociáldemokratapárton: A tizennegyediket!) Sajnos, helyenkint még a tizennegyediket is. Ez a helyzet a félmillió ember számára ma már a múlté. Ha ez a félmillió ember, ez a félmillió dolgozó paraszt a sajátmaga számára kapta meg a föld eme terményeit, akkor világos lenét előttünk, hogy demokráciánk győzellme szempontjából a földreformnak döntő jelentősége volt. Hiszem a földreform tette biztossá, ra~ gaszkodóváa dolgozó parasztot, aki állat nélkül kapa és ásó nélkül, a tíz körmével termelt, aki már 1945-ben, 1946-ban, de különösen 1947-ben megmutatta, hogy ezzel a nagy áldozatos munkájával, jobban ellátta kenyérrel városi dolgozóinkat, inar; munkásainkat, értelmiségeinket, mint a világ bármely más államában történt. Ez döntően járult hozzá ahhoz, hogy ipari termelésünk terén elérhettük azt az ered" ményt, amelyet már felmutathatunk és amelynek következtében fokozatosan eltudjuk látni ipari termeivényekkel az egész ország dolgozóit. Tisztelt képviselőtársaim közül nagyon sokan úgy gondolják, hogy csak az újgaizdák kaptak valamit a demokráciától. Meg kell te" hát mondanunk, hogy a magyar mezőgazdaságot a háború előtt egymilliárd pengőinél is nagyobb teher nyomta, aminek csak 10%-os kamata félmillió forint, három év alatt tehát másfélmilliárd forint. Ezeknek a terheknek a kamataitól mi,, -dolgozó parasztok megszabadultunk. Pedig emlékezzünk > vissza, annak idején, amikor a kamatok lejáróban voltak, már kiét nappal előtte járkáltunk, honnan szerezzük elő a pénzt, és ha nem sikerült, jött az óva tolás,, jött az árverelés és így a banka rok nyomása alatt éltünk. (Úgy van! Úgy van! a kommunistapárton.) Gondoljuk el mi, azok a kepvíse'lők, "akik itt a dolgozó parasztságot képviseljük bármelyik pártban, mit jelent a mi előrehaladásunk szempontjából a hároméves pusztulás után ez a másfélmilliárd forint. Hány parasztgyerek, hány parasztifjú tudott egy öltözet ruhához vagy bármi egyéb előhaladáshoz jutni az ettő'l a tehertől való megszabadulás folytán! Mindez eltűnt a dolgozó gazda feje felől három év alatt. Nem lebeg felette már ez a kard. mert a demokrácia tudta, hogy ettől meg- kellett szabadítania a dolgozó parasztságot, ,hogy könyuyebbé váljék ennek a fasiszták által leromlott országnak a felépítése. Nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne emlékezzünk arról, hogy mi. föld nélkül maradt mezőgazdasági dolgozók, mi munkavállalók is már eredményeket értünk el a hároméves aszály, a lerombolt orsizág és a nehéz gazdasági körülmények ellenére is. Munkabérünket rendszerbe tudtuk foglalni; munkaszabadságot tudtunk teremteni, a társadalombiztosításba bele tudtunk vonni negyedmilliónál több parasztot. Ezek-azok az eredmények, amelyeiket a demokrácia biztosított a dolgozó parasztság számára. Jól tudom, hogy amikor ezeket a könnyítéseket említettem, sok képviselőtársam úgy gondo ja, hogy túlmagas az adó, hogy — amint ezt egypárszor hallottuk is már. — az adót nem lehet kibírni. Ezeknek csak azt ajánlom, vizsgálják felül ezt a kérdést és megrállaDÍthatják, hogy mezőgazdasági adózásunkban az egyenesadók ma kisebb százalékkal szerepelnek, mint 1938-ban. Ezzel magyarázható az, hogy a földesurakkal szövetkező össz»eesküvők táborának nem lehetett igaza, amikor azt mondták, hogy a felszabadulás, a demokrácia lesüllyeszti termelésünket. A valósán az. hogy a tulajdonossá vált gazda, a szabaddá vált munkavállaló, azt adósságaitői megszabadult régi gazda szívvel-lélekkel érzi ragaszkodásait ehhez a demokráciához. Nem mulaszthatjuk el azoknak a támogatásoknak a megemlítését, lamielyet a demo- ^ krácia nyújtott dolgozó parasztjainknak. Ezek között elsőnek említem meg azt a gondoskodást, amelynek keretén belül a lehetőségek szerint igyekeztünk mindent megtenni , dolgozó parasztjainknak vetőmaggal való ellátására, továbbá a traktorjiavítá&ok és a más téren való ellátás és segítés terén is. Ezeknek a támogatásoknak erediménye az, hogy állatállományunk ma már 90—92 százalékkal magasabb, mint volt a felszabadulás utáni pusztulás idejében. Itt egy mondattal szeretnék -válaszolni Ko" váts képviselőtársamnak, aki minden egye-? tételnél 1938-at hasonlította össze 1948"cal. Nem tudom, milyen célból tette ezt, a tárgyilagosságot mindenesetre sokkal jobban megközelítette volna, ha 1938 J hoz az 1944"es pusztulás utáni állapotot hasonlította volna és ehhez fűzte volna hozzá, hogy az azóta eltelt három év alatt miiven eredményeket értünk el- (Ügy van! Ügy van! — Taps a kommunista- és a szoeiáldemokrotapárton.) Ez lett volna a tárgyilagosabb eljárás. (NONN György (kp) gúnyosan: Akkor nem lehetne kimutatni, hogy a gonosz uralma van Magyarországon!) . Ezeknek az eredményeknek az elérését nagy mértékben elősegítette a rizstermelés növelése, útján rizsgazdálkodásunk javulása
