Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-49

339 Az országgyűlés 49. ülése 1948. évi február hó 19-én, csütörtökön 340 Amikor a íöldmívelésügyi tárca költségveté­séhez hozzászólok, meg- kell állapítanom: sze­retném,, ha a magyar do-igo^ó parasztság mil­liós tömegeinek szemével vizsgálnánk ezeket a kórdóseket és nem a feudális földbirtokos osztály, annak ügynökei, ispánjai, volt gazda­tisztjei,vagy a ve-üktartó jómódúak szempont­jából. Őszintén meg kell mondanom, hogy -a dolgozó parasztság millióinak szemével nézve a kérdést, örömmel kell megemlékeznünk arról, amit a magyiar demokrácia ebben , a három év­ben a dolgozó parasztiságnak adott. Ez a támo­gatás hozzájárult ahhoz, hogy eredményeket tudjunk felmutatni. Most arra szeretnék válas z t adni,, hogy mi­ben nyilvánulnak meg ezek az eredmények és hogyan láthatjuk meg tisztán és világosan ezeket. Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy egy feldúlt, földesurak, bankárok által elpusz" tított -magyar mezőgazdaságot találtunk a fel­szabadulás után. A földek árkokká voltak téve, a tanyák rommá voltak lőve, gépeink, állataink nagy részét a hitlerista és fasiszita­rendszerű országokba szállították ki, csak azért- hogy ha mégis jöttök, dolgozó parasz­tok, akkor utánunk legalább legyenek nehéz­ségeitek és ne tudjatok boldogulni! Ez volt a céljuk, ha ezzel a szemmel vizsgál­juk a kérdést, megkell mondanunk, hogy a fél­milliónyi harmados kapás részes arató, aki a négymillió hold egyharmadát vagy kilenc­tizedrészét élvezte, igenis kapott a magyar demokráciától. Gondoljunk ezekre rekro, akik hordozták a láncod Gondoljunk arra, hogy mi, harmados kapások a szétosz­tásnál hogyan számolgattuk a tizedik, meg a tizenegyedik keresztet! (Egy hang a szociál­demokratapárton: A tizennegyediket!) Sajnos, helyenkint még a tizennegyediket is. Ez a helyzet a félmillió ember számára ma már a múlté. Ha ez a félmillió ember, ez a félmillió dol­gozó paraszt a sajátmaga számára kapta meg a föld eme terményeit, akkor világos lenét előttünk, hogy demokráciánk győzellme szem­pontjából a földreformnak döntő jelentősége volt. Hiszem a földreform tette biztossá, ra~ gaszkodóváa dolgozó parasztot, aki állat nélkül kapa és ásó nélkül, a tíz körmével termelt, aki már 1945-ben, 1946-ban, de különösen 1947-ben megmutatta, hogy ezzel a nagy áldozatos mun­kájával, jobban ellátta kenyérrel városi dolgo­zóinkat, inar; munkásainkat, értelmiségeinket, mint a világ bármely más államában történt. Ez döntően járult hozzá ahhoz, hogy ipari termelésünk terén elérhettük azt az ered" ményt, amelyet már felmutathatunk és amely­nek következtében fokozatosan eltudjuk látni ipari termeivényekkel az egész ország dol­gozóit. Tisztelt képviselőtársaim közül nagyon so­kan úgy gondolják, hogy csak az újgaizdák kaptak valamit a demokráciától. Meg kell te" hát mondanunk, hogy a magyar mezőgazda­ságot a háború előtt egymilliárd pengőinél is nagyobb teher nyomta, aminek csak 10%-os kamata félmillió forint, három év alatt tehát másfélmilliárd forint. Ezeknek a terheknek a kamataitól mi,, -dolgozó parasztok megszaba­dultunk. Pedig emlékezzünk > vissza, annak idején, amikor a kamatok lejáróban voltak, már kiét nappal előtte járkáltunk, honnan sze­rezzük elő a pénzt, és ha nem sikerült, jött az óva tolás,, jött az árverelés és így a banka rok nyomása alatt éltünk. (Úgy van! Úgy van! a kommunistapárton.) Gondoljuk el mi, azok a kepvíse'lők, "akik itt a dolgozó parasztságot képviseljük bárme­lyik pártban, mit jelent a mi előrehaladásunk szempontjából a hároméves pusztulás után ez a másfélmilliárd forint. Hány parasztgyerek, hány parasztifjú tudott egy öltözet ruhához vagy bármi egyéb előhaladáshoz jutni az ettő'l a tehertől való megszabadulás folytán! Mindez eltűnt a dolgozó gazda feje felől három év alatt. Nem lebeg felette már ez a kard. mert a de­mokrácia tudta, hogy ettől meg- kellett szaba­dítania a dolgozó parasztságot, ,hogy köny­uyebbé váljék ennek a fasiszták által leromlott országnak a felépítése. Nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne emlé­kezzünk arról, hogy mi. föld nélkül maradt me­zőgazdasági dolgozók, mi munkavállalók is már eredményeket értünk el a hároméves aszály, a lerombolt orsizág és a nehéz gazda­sági körülmények ellenére is. Munkabérünket rendszerbe tudtuk foglalni; munkaszabadságot tudtunk teremteni, a társadalombiztosításba bele tudtunk vonni negyedmilliónál több pa­rasztot. Ezek-azok az eredmények, amelyeiket a demokrácia biztosított a dolgozó parasztság számára. Jól tudom, hogy amikor ezeket a könnyí­téseket említettem, sok képviselőtársam úgy gondo ja, hogy túlmagas az adó, hogy — amint ezt egypárszor hallottuk is már. — az adót nem lehet kibírni. Ezeknek csak azt ajánlom, vizs­gálják felül ezt a kérdést és megrállaDÍthatják, hogy mezőgazdasági adózásunkban az egyenes­adók ma kisebb százalékkal szerepelnek, mint 1938-ban. Ezzel magyarázható az, hogy a földesurak­kal szövetkező össz»eesküvők táborának nem le­hetett igaza, amikor azt mondták, hogy a fel­szabadulás, a demokrácia lesüllyeszti termelé­sünket. A valósán az. hogy a tulajdonossá vált gazda, a szabaddá vált munkavállaló, azt adós­ságaitői megszabadult régi gazda szívvel-lélek­kel érzi ragaszkodásait ehhez a demokráciához. Nem mulaszthatjuk el azoknak a támo­gatásoknak a megemlítését, lamielyet a demo- ^ krácia nyújtott dolgozó parasztjainknak. Ezek között elsőnek említem meg azt a gon­doskodást, amelynek keretén belül a lehető­ségek szerint igyekeztünk mindent megtenni , dolgozó parasztjainknak vetőmaggal való el­látására, továbbá a traktorjiavítá&ok és a más téren való ellátás és segítés terén is. Ezeknek a támogatásoknak erediménye az, hogy állatállományunk ma már 90—92 száza­lékkal magasabb, mint volt a felszabadulás utáni pusztulás idejében. Itt egy mondattal szeretnék -válaszolni Ko" váts képviselőtársamnak, aki minden egye-? tételnél 1938-at hasonlította össze 1948"cal. Nem tudom, milyen célból tette ezt, a tárgyi­lagosságot mindenesetre sokkal jobban meg­közelítette volna, ha 1938 J hoz az 1944"es pusz­tulás utáni állapotot hasonlította volna és ehhez fűzte volna hozzá, hogy az azóta el­telt három év alatt miiven eredményeket ér­tünk el- (Ügy van! Ügy van! — Taps a kommu­nista- és a szoeiáldemokrotapárton.) Ez lett volna a tárgyilagosabb eljárás. (NONN György (kp) gúnyosan: Akkor nem lehetne ki­mutatni, hogy a gonosz uralma van Magyar­országon!) . Ezeknek az eredményeknek az elérését nagy mértékben elősegítette a rizstermelés növelése, útján rizsgazdálkodásunk javulása

Next

/
Oldalképek
Tartalom