Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

309 Az országgyűlés íé. ülése 1948. megváltozott viszonyok folytán. Lehetetlenség, hogy egyes községeket, egyes adózó polgárokat ma is olyan hatalma® adótöbblettel sújtsanak, mint a múltban. (Ugy van! Ugy van! u néppáron.) A vízitársulatok fenn tartása- és működtetése nemcsak egyes községeknek, hanem az egész országnak, valamennyiünknek közös érdeke. Éppen ezért lehetetlenségnek tetrtom, hogy akadjanak olyanok, akik ennek a tehernek viselése alól kivonják magukat. Van olyan község,'amelynek vízi társulati adó járuléka magasam meghaladja az állami egyenes a dó összegét. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Csak 'néhány községet szeretnék példaképpen megemlíteni. így Heves megyében a mintegy 2900 lelket számláló Pély község évi vízi társulat^ adójának összege 80.000 forint, egy másik kisközségnek, Kiskörének az esetében pedig_ugyaneiz az összeg évi 70.000 forintot tesz ki. Viszont az ármentesítési, illetve társulati zónán kívül eső községek ezzel szemben vajmi kevés víztársulati járulékot fizetnek, sőt mondhatnám, egyáltalán nem fizetnek ilyet, amikor pedig a legtöbb esetben — sőt mondhatnám: mindem egyes esetben — ezeknek a vizét is a víztársulatok közreműködésével vezetik le. A múltban,, amikor felmerült a víztársulat, az árvízszabályozás és az ármieintesítés kérdése, ezek a községek hatalmas anyagi és természetbeni, pénzbeli támogatással járultak hozzá ennek a kérdésnek a megoldásához. Ezzel nemcsak saját jövőjüket tették biztosaíbíbá, hanem — azt hiszem — nagyban hozzájárultak a nemzeti vagyon, a nemzeti érték (növeléséhez is. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Lehetetlenség egy demokratikus állairnélethen fenntartani egy olyan állapotot, amely az egyik' adózó polgárra, az egyik községre sokkal _ súlyosabb adót mér, mint a másikra. Itt az ideje tehát, hogy ezzel a kérdéssel az illetékes hatóságok, az illetékes tényezők komolyan foglalkozzanak. I Legyen ^ szabad mindjárt megemlítenem, hogy helyénvalónak tartanám a víztársailati járulék helyett országos vízadó bevezetését. Ezt az iíj adónemet éppen úgy be kellene vezetni, mint ahogyan az OTI járulékot azokra is kitérje sztottlék, akiknek egyáltalán nincs alkalmazottjuk, továbbá, mint a vármegyei,útalapba azok a községek is fezeinek), amelyeiknek egyáltalán nincs is megyei köves útjuk. Ezzel az új adónemmel igazságosain meg lehetne oldani az egész víztársulati járulék kérdését. T. Országgyűlés! Van ennek) ,a kérdésnek egy másik oldala is. lapniért érdeimies lenn© ezt az új adómemet bevezetni. Tudniillik anost a víztársulati járulékot egyes adóalanyojk. vállalatok, társaságok és telepek, mondjuk a. foilyók mentén lévő fűrésztelepek egyáltalán néni vagy csak nagyon kis mértékben fizetik, viszont az új adónem nevezetesével ezekre a vállalatokra és telepekre is ki lehetne terjeszteni '& teherviselést.^ Végül azért is érdemes lenne bevezetni az általánosan fizetendő víztársnilati járulékot, mert országosan elosztva kis adlótöbblletet, mindössze csak egypár fillért jelentene, viszont lai omlóst érdekelt községek és adióző polgárok válláról súlyos adótöbbletet vennénk le. (KANTOK József (dm): Pont azokéról, akik a vázét temmeilik!) évi február hó 18-án, szerdán. 310 A maipokbjji olvashattuk a Gazdasági Fő" tanács főtitkárnak nyilatkozatát a víztársulatok államosításáról, de utalt erre az előttem /felszólalt Gosztonyi képviselőtársam is. En mpst ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni, csak annyit szeretnék megjegyezni. hogy. a társulatok jelenleg is- teljes egészükben, iminden tevékenységükben állami felügyelet és ellenőrzés alatt állanak. Elsősorban, tehát a víztársulati járulékot kell országosan kivetni és azután lehet majd a tények mérlegelésével iái vizi társulatok esetleges fejlesztéséről beszélni.!(NAGY Károly (kp): Fordítva! Először államosítani!) Amiig azoniban a vizi társulatok tekintetében fennálló problémáknak nehezebb részlét nem tudják vagy nem akarják megoldani, addig szerinteia a vizi társulatok államosításáról felesleges beszélni. (MÓNIT S Illésné (szd): Az az első! — KERESZTES Sándor (dm): A terhet kell állaimosítani!) Természetes, hogy azt. Mélyen t. Országgyűlés! Mindezeknek figyel emíbe vételé vei arra kérem elsősorban a földművelésügyi miniszter urat, hogy kövessen el mindent és tegye lehetővé, hogy ez a sokak által előterjesztett kérés végre igazságos és eredményes elintézést nyerhessen. (Helyeslés és taps a néppárton.) ELNÖK: Az országgyűlés az interpellációt kiadja a földművelésügyi miniszter úrnak. Következik Nagy Lajos képviselő úr interpellációja lai földimívelésügyi miniszter úrhoz az alföldi területeik, utak, dűlők kötelező fásítása, valamint a községi faiskola felállításai tárgyában. Kérem a jegyző urait, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. POLÁNYI ISTVÁN jegyző (olvassa): ^Kérdezem a földművelésügyi miniszter urat, milyen intézkedést tett arra, vonatkozólag, hogy kipusztított átmenti fasorok, csak fásításra, alkalmas területek a legrövidebb időn belül haladéktalanul pótoltassanak? Van-e tudomása arról, hogy a még meglévő kisebb és zárt, fás területek is naprólnapra fogynak, pusztulnak? Mit kíván tenni a miniszter,úr a fás területek hathatósaíbb megvédése, valamint a fásítás fejlesztése érdekében^ ELNÖK: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! NAGY LAJOS (din): T. Országgyűlés! Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem és ecsetelmem Magyarország szomorú helyzetét erdőterületeink, faállományunk, r f ^szükségletünk tekintetéiben. Mindenki tisztában van a helyzettel. Mégis szükségét érzem interpellációm elmondásának, mert nagyon _ elszomorító, nagyon lesújtó, szinte kétségbeejtő az az állaipot, amelyet a fa irtás terem mindmáig tapasztalhattunk. ' A háború és ai földreform által felidézett mélyrehatói változás meglévő faállományunkat/ erdőterületeinket is mélyen érintette. Hiszen akármerre utazunk, vagy megyünk, mindenütt láthatjuk erdős területeink nagymérvű megfogyatkozását, sőt kis túlzással, talán teljes pusztulását. (RÓNASZÉKI Lajos (dn): Az Alföldön!* A hegyvidéket, a dombokat borítő erdőké az Alföldöm öly nehezen létrehozott kisebb fás területiek, az, országutak mentén lévő fasorok, a dűlőket szegélyező különböző mézelő fák, akácfasorok, mind-mind, napról-napra pusztulnak, fogynak, tűnnek el szemünk elől. De itt a fővárosban is látjuk ezt képet: sze20*