Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

23 Az. országgyűlés 46. ütése 1948 mása ellen, ma azonban a központi államhata­lom a nép hatalma, ma a központi hatalom nem elnyomja a népet, hanem segíti ós támo­gatja gazdasági és politikai felemelkedésében. Ma a központi államhatalom feladata a terv­szerű gazdálkodás, a hároméves terv vezetése és öisszehangolása és csak a reakciónak ked­vezne, ha a központi hatalom ilyenirányú mun­káját gátolnák. A népi demokrácia államha­talmától annak van csak félnivalója, aki a nép ellensége. A közigazgatás két alapelvét, a cen­tralizációt éis az autonómiát, úgy kell össze­hangolni, hogy annak eredményekiént szélesed­jék és erősödjék az alsófokú önkormányzat te­vékenysége és érvényesüljön az*egységes köz­ponti irányítás is. Mi ilyenmódion képzeljük el az autonómia kiterjesztését. Reméljük, hogy a közigazgatási reform kapcsán sor kerülhet a községi választások ki­írására is. (Félkiáltások a néppárton: Minél hamarabb!) Természetesen mi tudjuk, hogy a választásokat csak akkor és olymódon szabad megtartani, hogy azok ne gátolják az ország politikai és gazdasági előrehaladását. Bizonyo­sak vagyunk abban, hogy a községi választá­sok megerősítik a magyar demokrácia alap­jait és szertefoszlatják egyes reakciósok hiú reményeit. Látván demokratikus rendünk megszilárdulását, bizalommal vagyok a belügy : minisztérium munkája iránt s ezért a belügyi költségvetést a magam és pártom nevében el­fogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? POLÁNYI ISTVÁN jegyző; Dénes István! DÉNES ISTVÁN (md): T. Országgyűlés! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy pár­tom részéről a belügyi tárca költségvetéséhez hozzászóljak. Elöljáróban nekem is le kell szö­geznem azt, hogy a magyar rendőrséig demo­kratikus rendőrség. Kötelességét becsületesen teljesíti, a közbiztonságot nagyjából helyreál­lította (ügy van! Ugy van! — Taps a mwgyaf demokratapárt soraiban.) és a belügyminiszter gondoskodott arról, hogy ezek a paraszt- ós munkásfiúk most már valóban rendes ruhá­ban, rendes felszereléssel biztosítsák demokrá­ciánk rendszerét és rendjét. Köböl t. képviselőtársam felelevenítette a multat, _ s megemlítette a nagybirtokrendszer belügyminiszterét. Hát bizony, bizony, ehhez nekem is van némi mondanivalóm. A régi rendszerben, vagyis a nagybirtokrendszerben és a félkapitalista rendszerben abelügyminisz­ter a nagybirtokrendszernek és a nagytőkés­rendszernek volt a védője 1 száz százalékig. (Ugy van! Ugy van!) Ma, amióta a munkások, a parasztok és a haladó értelmiségiek vették át a hatalmat, ennek következtében logikus ós természetes^, hogy a munkásság belügyminisz­tere nem a .kapitalistákat és a feudalizmus ki­szolgálóit védd, hanem védi a munkásság és a parasztság érdekeit. (Közbeszólások a kom­munistapárt oldaláról: Ez a helyes 1 ! így van jól!) Ez következménye annak, hogy a negye­dik rend már hatalomra került. Csak ez a ne­gyedik refld, a munkásság arra vigyázzon, hogy midőn most hatalomra került és midőn nincs már lejjebb rend, amely át tudná venni a hatalmat utána, — nem is lehet, mert a mun­kásság feladata, hogy az egyetemesség érde­Ikéit szolgálja, — nehogy redőibe mégis belekapaszkodjék egy új rend, az újgazdagok rendje, amely a munkásságot esetleg később évi február hó 18-án, hétfőn. ^ el tudja nyomni. (KOLBERT János (pfc): Ez az ötödik rend!) Mélyen t. Országgyűlés! A régi megbukott rend, a feudálisok, a nagybirtokosok rendje s annak belügyminisztere könyörtelen volt min­denkivel szemben, aki a munkásság •& a pa­rasztság érdekeit komolyan képviselte ebben az országban.^ Könyörtelen volt mindenkivel szemben, akiről tudta azt, hogy nem a nagy­birtokrendszernek vagy a nagytőkésrendnek az uszály hordozó ja. T. Országgyűlés! Én ebben a parlament­iben küzdöttem velük szemben; ott ültem, ahol most Orbán László t. képviselőtársam ül, s szemben álltam a nagytőkésekkel és a; nagy­birtokosokkal. (Egy hang a kommunistapár­ton: Szép ki s félkör!—KOLBERT János (pk): Igen, ez egy félkör! — Egy hang a magyar demokratapárton: Ez a fejlődés jele! Derült­ség és zaj. — Az elnök csenget.) Én úgy tudom, t. képviselőtársaim, hogy ebben a parlamentben a munkásság, a paraszt­ság^ és a haladó értelmiség képviselői vannak,* {Közbeszólás a kommunistapárfon: Nemesiafk!) tehát olyan mindegy ebből a szempontból- hogy hoj] ül valaki; itt csak az a lényeges, hogy mit eseüekszik. (Helyeslés a magyar demákrata­párton. -- BALOGH Istvánt (md): Egyébként is a kormánynak kellene ezen az oldalon ül­nie, jog szerint az volna a, mi helyünk!) Egy pár esetet el kell mondanom. Én a brosüráimban, könyveimben, parlamenti beszé­defmb«n és a népgyűlésekem az 1920 ias és 30-as években megalkuvás és félelem nélkü] — bár­mennyi csendőrszuröny állt is velem szemben, s ha tízszer is keresztül akartak lőni — min­dig azt hirdettem, hogy a földmíves- ós mun­kásnóp leükébe kitörölhetetlenül bele kell vésni, hogy mindaddig, amíg magiai nem veszi kezébe sorsának irányításiát, csak játékszere lesz a maga érdekeit képviselő idegen pártoknak. Mindig ez volt ; a magatartásom tenorja a múlt­ban. Természetesein mi lett ennek a következ­ményei Tótkomlóson 1926 ban a képviselőválasztá­sok alkalmával! —- tudjuk, hogy abban az idő­ben a cenzusos választójog- tehát munkás- és parasztellenes választójog volt érvényben kivezényeltek Szegedről elgv »fajmagyar«-t, Armandola Vladimír nevezetű alezredest. (De­rültség és zaj.) aki egy század sorkatonaság­gá] jött ki. Rajta kívül kivezényelték oda, a kerület egész csendőrségét; felállították a gén­fegyvereket. (Zaj a kommunistapárton) A vá­lasztás ellőtt ós a választás napján pára szíjai­mat és a földmunkásságot bezárták két óriási elkerített teiiiletre- az egyikre 3000-et, a má­sikra 1000-et és aztán közrefogták őket. Körü­löttünk állt a sorkatonaság géppuskákkal, a sorkatonaságot pedig a csendőrség fogta kö­rül, így vontak kettős kordont a parasztok és földmunkások köré, ás* amikor elérfceteett a sza­vazás ideje, azt mondották: »Na, büdös pa­raszt, most menj szavazni!« Természetesen senki sem mozdulhatott meg. Engem letartóz­tattak, az egész vezetőségiemet elhurcolták a szegedi Csillag-börtönbe a választás előtti na­pon, és megengedték, hogy a hatezer választó­ból ezer szavazót felvonultassanak sűrű csend" őrkordon közepette a szíavazóhelyisóglbe. Amikor a parasztság és a földműnk áss ág ebbe nem nyugodott bele és követelték, hogy engedjék őket szavazni Armandola Vladimír »fajma)gyar« csendőralezredes azt mondotta: 1 »Fogjátok be a szátokat, büdös kommunisták'

Next

/
Oldalképek
Tartalom