Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-46

23 Az. országgyűlés 46. ütése 1948 mása ellen, ma azonban a központi államhatalom a nép hatalma, ma a központi hatalom nem elnyomja a népet, hanem segíti ós támogatja gazdasági és politikai felemelkedésében. Ma a központi államhatalom feladata a tervszerű gazdálkodás, a hároméves terv vezetése és öisszehangolása és csak a reakciónak kedvezne, ha a központi hatalom ilyenirányú munkáját gátolnák. A népi demokrácia államhatalmától annak van csak félnivalója, aki a nép ellensége. A közigazgatás két alapelvét, a centralizációt éis az autonómiát, úgy kell összehangolni, hogy annak eredményekiént szélesedjék és erősödjék az alsófokú önkormányzat tevékenysége és érvényesüljön az*egységes központi irányítás is. Mi ilyenmódion képzeljük el az autonómia kiterjesztését. Reméljük, hogy a közigazgatási reform kapcsán sor kerülhet a községi választások kiírására is. (Félkiáltások a néppárton: Minél hamarabb!) Természetesen mi tudjuk, hogy a választásokat csak akkor és olymódon szabad megtartani, hogy azok ne gátolják az ország politikai és gazdasági előrehaladását. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a községi választások megerősítik a magyar demokrácia alapjait és szertefoszlatják egyes reakciósok hiú reményeit. Látván demokratikus rendünk megszilárdulását, bizalommal vagyok a belügy

: minisztérium munkája iránt s ezért a belügyi költségvetést a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? POLÁNYI ISTVÁN jegyző; Dénes István! DÉNES ISTVÁN (md): T. Országgyűlés! Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy pártom részéről a belügyi tárca költségvetéséhez hozzászóljak. Elöljáróban nekem is le kell szögeznem azt, hogy a magyar rendőrséig demokratikus rendőrség. Kötelességét becsületesen teljesíti, a közbiztonságot nagyjából helyreállította (ügy van! Ugy van! — Taps a mwgyaf demokratapárt soraiban.) és a belügyminiszter gondoskodott arról, hogy ezek a paraszt- ós munkásfiúk most már valóban rendes ruhában, rendes felszereléssel biztosítsák demokráciánk rendszerét és rendjét. Köböl t. képviselőtársam felelevenítette a multat, _ s megemlítette a nagybirtokrendszer belügyminiszterét. Hát bizony, bizony, ehhez nekem is van némi mondanivalóm. A régi rendszerben, vagyis a nagybirtokrendszerben és a félkapitalista rendszerben abelügyminiszter a nagybirtokrendszernek és a nagytőkésrendszernek volt a védője

1 száz százalékig. (Ugy van! Ugy van!) Ma, amióta a munkások, a parasztok és a haladó értelmiségiek vették át a hatalmat, ennek következtében logikus ós természetes^, hogy a munkásság belügyminisztere nem a .kapitalistákat és a feudalizmus kiszolgálóit védd, hanem védi a munkásság és a parasztság érdekeit. (Közbeszólások a kommunistapárt oldaláról: Ez a helyes

1

! így van jól!) Ez következménye annak, hogy a negyedik rend már hatalomra került. Csak ez a negyedik refld, a munkásság arra vigyázzon, hogy midőn most hatalomra került és midőn nincs már lejjebb rend, amely át tudná venni a hatalmat utána, — nem is lehet, mert a munkásság feladata, hogy az egyetemesség érdeIkéit szolgálja, — nehogy redőibe mégis belekapaszkodjék egy új rend, az újgazdagok rendje, amely a munkásságot esetleg később évi február hó 18-án, hétfőn. ^ el tudja nyomni. (KOLBERT János (pfc): Ez az ötödik rend!) Mélyen t. Országgyűlés! A régi megbukott rend, a feudálisok, a nagybirtokosok rendje s annak belügyminisztere könyörtelen volt mindenkivel szemben, aki a munkásság •& a parasztság érdekeit komolyan képviselte ebben az országban.^ Könyörtelen volt mindenkivel szemben, akiről tudta azt, hogy nem a nagybirtokrendszernek vagy a nagytőkésrendnek az uszály hordozó ja. T. Országgyűlés! Én ebben a parlamentiben küzdöttem velük szemben; ott ültem, ahol most Orbán László t. képviselőtársam ül, s szemben álltam a nagytőkésekkel és a; nagybirtokosokkal. (Egy hang a kommunistapárton: Szép ki

s félkör!—KOLBERT János (pk): Igen, ez egy félkör! — Egy hang a magyar demokratapárton: Ez a fejlődés jele! Derültség és zaj. — Az elnök csenget.) Én úgy tudom, t. képviselőtársaim, hogy ebben a parlamentben a munkásság, a parasztság^ és a haladó értelmiség képviselői vannak,* {Közbeszólás a kommunistapárfon: Nemesiafk!) tehát olyan mindegy ebből a szempontból- hogy hoj] ül valaki; itt csak az a lényeges, hogy mit eseüekszik. (Helyeslés a magyar demákratapárton. -- BALOGH Istvánt (md): Egyébként is a kormánynak kellene ezen az oldalon ülnie, jog szerint az volna a, mi helyünk!) Egy pár esetet el kell mondanom. Én a brosüráimban, könyveimben, parlamenti beszédefmb«n és a népgyűlésekem az 1920 ias és 30-as években megalkuvás és félelem nélkü] — bármennyi csendőrszuröny állt is velem szemben, s ha tízszer is keresztül akartak lőni — mindig azt hirdettem, hogy a földmíves- ós munkásnóp leükébe kitörölhetetlenül bele kell vésni, hogy mindaddig, amíg magiai nem veszi kezébe sorsának irányításiát, csak játékszere lesz a maga érdekeit képviselő idegen pártoknak. Mindig ez volt ;

a magatartásom tenorja a múltban. Természetesein mi lett ennek a következményei Tótkomlóson 1926 ban a képviselőválasztások alkalmával! —- tudjuk, hogy abban az időben a cenzusos választójog- tehát munkás- és parasztellenes választójog volt érvényben kivezényeltek Szegedről elgv »fajmagyar«-t, Armandola Vladimír nevezetű alezredest. (Derültség és zaj.) aki egy század sorkatonasággá] jött ki. Rajta kívül kivezényelték oda, a kerület egész csendőrségét; felállították a génfegyvereket. (Zaj a kommunistapárton) A választás ellőtt ós a választás napján pára szíjaimat és a földmunkásságot bezárták két óriási elkerített teiiiletre- az egyikre 3000-et, a másikra 1000-et és aztán közrefogták őket. Körülöttünk állt a sorkatonaság géppuskákkal, a sorkatonaságot pedig a csendőrség fogta körül, így vontak kettős kordont a parasztok és földmunkások köré, ás* amikor elérfceteett a szavazás ideje, azt mondották: »Na, büdös paraszt, most menj szavazni!« Természetesen senki sem mozdulhatott meg. Engem letartóztattak, az egész vezetőségiemet elhurcolták a szegedi Csillag-börtönbe a választás előtti napon, és megengedték, hogy a hatezer választóból ezer szavazót felvonultassanak sűrű csend" őrkordon közepette a szíavazóhelyisóglbe. Amikor a parasztság és a földműnk áss ág ebbe nem nyugodott bele és követelték, hogy engedjék őket szavazni Armandola Vladimír »fajma)gyar« csendőralezredes azt mondotta: 1 »Fogjátok be a szátokat, büdös kommunisták'