Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

Ö91 Az országgyűlés 48. ülése 1948, járóban megfelelni arra a kérdésre, miért van nekünk magyaroknak két elvesztett világháború után szükségünk hadseregre, a hadsereg fejlesztésére. Annál inkább is fontosnak tartom az e kérdéssel való foglalkozást, mert sajnos,. országszerte találkozhatunk olyan jelenségekkel, — természetesen népellenes, reakciós propaganda hatásai alatt — amelyek azt mutatják, hogy &, magyar falvak lakosságának jórészét ellene hangolták hadseregünk fejlesztésiének, ellene hangolták még a sorozásoknak m, Nyilvánvaló dolog, hogy a hadseregünk, mai méretei mellett sem, de még abban az esetben sem, ha a békeszerződésekben megengedett 70.000 főre emelnők hadseregünket. nem szolgálhatna semmiféle háborús célt. Éppen ezért azokkal a konkrét feladatokkal és kötelességekkel szeretnék foglalkozni ezúttal, amelyek ma hadseregünk egyes részlegeire várnakA'határőrség szerepéről és helyzetéről előttem szólott igen t. képviselőtársaim is említést tettek már. Én ugyancsak szeretném aláhúzni azt, amit Szőnyi Tibor képviselőtársam isi aláhúzott, hogy határőrségünk többmilliós vagyoni értékeket mentett meg a magyar népnek azzal, hogy megakadályozta ezeknek az értékeknek az országból való kivitelét. De ezen túl is nagyrabecsülendő az a szerep, amelyet a határőrség egységei az egyes politikai és egyéb bűnösök elfogásával kapcsolatban betöltöttek. A határőrség szerepén és feladatán túl feltétlenül meg kell emlékeznem 'honvédségünk ama csapatainak tevékenységéről, amelyek az egyes katonai objektumot őrzik. Erről is volt már szó az előttem szólott képviselőtársaim előadásában. Ezzel kapcsolatban csak szeretném felhívni a minisztérium figyelmét arra, hogy azok a csapategységek ós az a katonai létszám, amely pillanatnyilag a meglévő objektumoknak, tehát a repülőtereknek' laktanyáknak, raktáraknak' és egyebeknek az őrzésére van szánva, teljesen elégtelen, mert például tudomásom van arról, hogy a karcagi laktanyát hosszú időn keresztül alig három-négy katona őrizte felváltás nélkül, ami természetesen tarthatatlan állapotnak mondható. Foglalkoznom* kell még azoknak a műszaki alakulatoknak a munkájával is. amelyek határőrségünk mellett a legnagyobb feladatot látták el katonai szempontból, fiatal demokráciánk eddigi történetében. Mindenekelőtt foglalkoznom kell a tűzszerész alakulatokkal, amelyek legelsőisorban segítették elő a magyar parasztság újjáépítését és talipraállítását, amikor saját életük feláldozásával is mentesítették aiz aknáktól és egyéb robbanóanyagoktól ós robbanótestektől a háború idején harcterekké vált területeket. Azt hiszem, hogy az egész magyar parasztság nevében kell méltóképpen megemlékeznem azokról a hősökről, akik ebbéli tevékenységük közben életüket áldozták fel azért, hogy minél több területet mentesítsünk a robbanótestektől és aknáktól,- és minél nagyobb területet tudjunk a mezőgazdaság számára használható állapotba helyezni. Ezzel kapcsolatban az a helyzet, t. Országgyűlés, hogy például az 1946. és 1947. esztendőben minden tíz tűzszerész közül kilenc áldozta életét azért, hogy a háborúnak ilyenféle nyomaitól is megszabaduljon hazánk. A tűzszerész alakulatok munkája mellett azonban feltétlenül foglalkozni kell az utászévi február hó 18-án, szerdán* . 2 és egyéb műszaki alakulataink eddigi tevékenységével is. Derék. utászaink ott voltak szintié valamennyi budapesti és egyéb nagy közúti és vasúti híd építésénél, a Kossuthhídtól, a iSzabadsághídtól kezdve úgyszólván valamennyinél. Azonkívül ez az egység volt az, amely a legutóbbi tiszai nagy árvíz alkalmával mint egyetlen számba jöhető honvédségi alakulat, emberfeletti munkát végzett. sokszor 48 órás szolgálattal is. Ez a három terület az, ahol új honvédségünk egységei pillanatnyilag dolgoznak ós védik magyar népünk érdekeit. Ez a három szempont is igazolja azt, hogy hadseregünk fenntartására, sőt fejlesztésére valóban feltétlenül szükség van. De ezeken túlmenően szeretnék csatlakozni Székely Béla és Szőnyi Tibor képviselőtársaimnak azokhoz a megállapításaihoz' hogy nem eshetünk mi, magyarok, pacifista életszemléletbe, marosak azért sem, mert a világban, sőt mondjuk meg egészen őszintén, hazánk területén is elég nagyoknak mondhatók azok az erők. amelyek a dolgozó népek nyugalmát és békéjét veszélyeztetik. Amíg tehát a világban ilyen jelenségek, ilyen erők működni fognak, s amíg- az imperialista nyugati hátaknak olyan nagy összegeket fordítanak hadseregeik fejlesztésére, a dolgozó magyar nép szempontjából szinte öngyilkosságra való ve temed és t jelentene az, ha hadseregünk fejlesztésével nem foglalkoznánk komolyabb mérteikben. Mindazok, akik az országon belül hadseregünk fejlesztése ellen beszélnek, ténylegesen nép- és nemzetellenes politikát folytatnak, mert nyilvánvaló, hogy a dolgozó magyar nép, a parasztság és a, munkásság is csak abban az esetben tud nyugodtan dolgozni és többet termelni, ha érzi azt, hogy mögötte ott van egy erős, jól felfegyverzett ós jól kiképzett hadsereg, amely az ő békéjét és nyugalmát biztosítja. A mi pártunknak, a nemzeti parasztpártnak az az álláspontja, hogy igenis erős hadseregre van szükségüník. amely azonban már a mi hadseregünk, tehát a nép hadserege lesz. Ennek a kitételnek aláhúzása ugyancsak a parasztpárt és ezen keresztül a magyar parasztság szempontjából szükséges. Pártay képviselőtársam is célzott már arra, hogy a múltban is ós a jelenben is az a helyzet, hogy a honvédség tagjai 70—80 százalékban mindig a parasztság soraiból kerültek ki. Én ,giz, eddigi helyzetről, a felszabadulás előtti magyar hadseregről különösképpen megemlékezni nem akarok. A magyar parasztság fiai, akik tagjai és katonái voltak akár a régi császári és királyi, akár a

, Horthy-fóle had" seregnek, á (gyűlölteiékinek voltaik jó csupán;, és az a bánásmód, lamelyben a magyiaír parasztiokból lett katonákat nemcsak a harctéren, hanem a laktanyákban ós az úgynevezett kiképző idő alatt is részesítették, csak barominak és- embertelennek nevezhető. A mi álláspontunk tehát az, hogy „hadseregünk legyen a népé, ami egyúttal azt :s jelenti, hogy tisztikarában a dolgozó nép';, a parasztság és a munkásság fiai legyenek képviselve, legalább olyan százalékban, ' mint amilyen százalékban az ország területét lakják. De ezentúl a néphadsereg azt is jelenti, hogy a »bajtárs« megszólítás neesafc megszólítás legyen, hanem ténylegesen a gyakorlatban való viszonyt is jelentse a tiszt és a közlegény között. Ezért örülünk mi a paraszt-