Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

263 Áz országgyűlés 48. ütése 1948, nak, akiknek javarésze árva vagy ia szülők rossz anyagi helyzete miatt szorult- támogatásra. Ebből a számból szerintem nagy menynyiség esik a vidékre is. Kérem, hogy az így előálló aránylagos' számnak megfelelően részesüljön a vidéken lakó mezőgazdasági munkavállaló gyermeksereg is támogatásban. T. Országgyűlés! Ha már a. társadalombiztosításinál tartok, nem hallgathatom el azt, hogy a kézműiparosság állandó panasza, hogy ajz iparosok nyugdíjbiztosítása még mindig nem nyert törvényes rendezést Elismerem, hogy az önálló kisemberek társadalombiztosításának ügye nehezen megoldható probléma. Ennek tulajdonítható, hogy az önálló iparosok és kereskedők betegség-, és öregségi biztosításának kérdése évtizedek óta napirenden vaui, a megoldás aszon-ban mégis késik- Demokratikus kormányunk feliadatának tekinti tal kérdés szabályozását, és a népjóléti miniszr térium az elmúlt évben rendelettervezetet is készített errevonatkozólag. Ez a reudelettervezet az önálló iparosok és kereskedők tetszésével nem találkozott és tekintettel a biztosítással elengedhetetlenül együttjáró megterhelésre, egyenlőre csak az öregségi biztosítás megvalósítását kívánják az érdekképviseletek. A népjóléti miniszter úr a múlt év nyarán a.

f kereskedő és iparos érdekképviseletiek képviselőivel széleskörű ankéton megtárgyalta a rendelettervezetet, s az értekezlet azizal végződött, hogy az elhangzott kívánságokat) és észrevételeket a minisztérium mérlegelés tárgyává * teszi. Az iparosok és kereskedők azt remélték, hogy az elhangzott kívánságoknak megfelelően ennek a kérdésnek szabályoizásáról ujabb rendelettervezet készül, amelyre nézve újból meghallgatják őket. Azóta hivatalos helyről semmiféle idevágó nyilatkozat vagy közlemény nem jelent meg. Pedig az iparosok és kereskedők a demokrácia elvével egyezőnek azt tartják* ha a kisiparos és kiskereskedő, aki {éppúgy munkát végez, mint ^ a munkavállaló dolgozó ós a termelést fizikai munkával támogatja, a munkavállaló dolgozóhoz hasonlóan Öregségéire és munkaképtelenségének esetére a munkavállaló dolgozóval egyformán biztosítva van. A kézművesiparosiság és a kiskereskedők ezt a kívánságot állandóan napirenden tartják és teljesítését kérik. Annál isi inkább kérik, mert hiszen aiz a lehetőség, ami a régi békebeli múltban, mondjuk még az első világháború előtti időben fennállott a dolgozó kisiparos és kiskereskedő számára, — nevezetesen az, hogy egész élete sízorgalmas munkája után kis házat, kertet szerzett és amjnak jövedelméből öreg napjaiban megélt, ha ugyan közben nem bukott el — ma már többrendbeli oknál fogva alig van meg. Hiszen, hogy egyebet ne mondjak, egy kis ház bérjövedelme^ a közterhek miatt éppen semmi, nemhogy még megélhetési alapul szolgálhatna. Tehát az iparosság és-a kiskereskedők is elsősortban az öregségi biztosításra, de ha lehetséges, mégN a betegségelleni biztosításra is ugyancsak rá vannak utalva. Az iparosok és a kiskereskedők a

? kérdés megoldásánál túlnyomórészben azt kívánják, hogy biztosításukat ne az OTT keretében, hanem saját külön autonóm szerv útján oldják meg- s ezt a szervet maga az iparosság és a. k

is kereskedők irányítsák. Ezek a kisiparosok és kiskereskedők létszámuknál és helyzetüknél fogva annál is inkább alkalmasak erre, mert hiszen az ő esetükben a társadalombiztosítás évi február hó 18-án, szerdán. . . %i költségeit maguknak a biztosítottaknak kell viselniök. Saját intézményükben jobban és olcsóbban valósíthatják meg szociális biztosításukat- A kisiparosok és kiskereskedők tisztában vannak azzal, hogy a biztosítás által nyújtandó .szolgáltatások ellenértékeként járulékterheket kell vállalniuk. ELNÖK; A képviselő ár beszédideje lejárni. POLÁNYI ISTVÁN (kg): Kívánatos azonban, hogy ez a járulékteher olyan legyen, amelyet elbírnak. Erre tekintettel, mint már említettem, egyelőre csak az öregségi biztosítás megvalósítását kérik. Bízva abban, hogy kormányunk, mivel a népből van és a népért cselekszik, ebben a szellemben fog eljárni, és mi* vei iránta bizalommal vagyok, a népjóléti miniszter úr költségvetésének 6. címét mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? SZABÓ PIROSKA jegyző: Kőműves József! KŐMÜVES JÓZSEF (szd): T. Országgyűlés! Amikor a népjóléti tárca részletes vitájához felszólalok, akkor meg kell állapítanom valamit, éspedig azt, amit talán nagyon kevesen tudnak ebben az országban: az, hogy a felszabadulás pillanatában ezt az országot nem lepte el a ragály ós nem lepte el a betegségek özöne, az elsősorban annak a tárcának köszönhető, amely r tárca költségvetését részleteiben tárgyaljuk. Éppen azért az az út, amelyet idáig a népjóléti minisztérium megtett, biztosíték arra, hogy a nemzetnek ezt az annyira fontos kérdését a jövőben is minden tekintetben helyesen és jól fogja intézni. Az a költségvetés, amely most előttünk fekszik, biztosíték arra. hogy szociálpolitikánk, valamint betegellátásunk lépésről-lépésre állandóan fejlődik. Ha megnézem az egyes részletkérdéseket, akkor olt is mindenhol szakadatlan javulást látok- Ez szükséges is, hiszen az előttem felszólalók hangot adtak annak, hogy annak a sokévtizedes, talán mondhatnók évszázados elmaradottságnak, amely a mi szociálpolitikánkat annyira jellemzi, mennyire nehéz ós mennyire körülményes * a megszüntetési, illetve milyen nagy munka ezen a téren a hiányok pótlása. Éppen ezért engedjék meg, hogv pártom részéről és a magam részéről is ehhez a problémához pár szóval hozzászóljak. f Nagyon fontosnak tartom a tanoncotthonok létesítését. Mi ipari munkások, akik a múltban tanoncok "voltunk, pontosan emlékszünk azokra a körűidmenyekre, amelyek között a magyar tanoncnak, a magyar ifjúmunkásnak le kellett élnie az , életét a műhelyekben és a piszkos munkahelyeken. Tehát minél több ós minél kielégítőbb tanoncotthonokra van szükség, hogy az ifjúmunkás egészségesen érje meg azt a kort, amikor munkássá válik és a társédalom hasznos tagja lesz. Áttérve a szeretetiházak kérdésére, meg kell említenem, hogy Magyarországon ez a szó, hogy szeretetház. a múltban borzalmakat jelentelt. Ezen a téren nekünk szintén új úton kell elindulnunk és továbhhaladnunk, hogy a szeretetház tényleg szeretetház legyen. Annak a dolgozónak, annak a munkásnak, aki egy életet éli le ós egy életet dolgozott a magyar nemzetnek, öregségére adassék meg a lehetősége az éltei további folytatására; adassék meg az a lehetőség, hogv Őtreg párjával az ő megszokott körülményei között élhesse tovább az éle-