Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

263 Áz országgyűlés 48. ütése 1948, nak, akiknek javarésze árva vagy ia szülők rossz anyagi helyzete miatt szorult- támoga­tásra. Ebből a számból szerintem nagy meny­nyiség esik a vidékre is. Kérem, hogy az így előálló aránylagos' számnak megfelelően része­süljön a vidéken lakó mezőgazdasági munka­vállaló gyermeksereg is támogatásban. T. Országgyűlés! Ha már a. társadalom­biztosításinál tartok, nem hallgathatom el azt, hogy a kézműiparosság állandó panasza, hogy ajz iparosok nyugdíjbiztosítása még mindig nem nyert törvényes rendezést Elismerem, hogy az önálló kisemberek társadalombiztosí­tásának ügye nehezen megoldható probléma. Ennek tulajdonítható, hogy az önálló iparo­sok és kereskedők betegség-, és öregségi bizto­sításának kérdése évtizedek óta napirenden vaui, a megoldás aszon-ban mégis késik- Demo­kratikus kormányunk feliadatának tekinti tal kérdés szabályozását, és a népjóléti miniszr térium az elmúlt évben rendelettervezetet is készített errevonatkozólag. Ez a reudeletterve­zet az önálló iparosok és kereskedők tetszésé­vel nem találkozott és tekintettel a biztosítás­sal elengedhetetlenül együttjáró megterhe­lésre, egyenlőre csak az öregségi biztosítás megvalósítását kívánják az érdekképviseletek. A népjóléti miniszter úr a múlt év nyarán a. f kereskedő és iparos érdekképviseletiek kép­viselőivel széleskörű ankéton megtárgyalta a rendelettervezetet, s az értekezlet azizal végző­dött, hogy az elhangzott kívánságokat) és észrevételeket a minisztérium mérlegelés tár­gyává * teszi. Az iparosok és kereskedők azt remélték, hogy az elhangzott kívánságoknak megfelelően ennek a kérdésnek szabályoizásá­ról ujabb rendelettervezet készül, amelyre nézve újból meghallgatják őket. Azóta hiva­talos helyről semmiféle idevágó nyilatkozat vagy közlemény nem jelent meg. Pedig az iparosok és kereskedők a demokrácia elvével egyezőnek azt tartják* ha a kisiparos és kis­kereskedő, aki {éppúgy munkát végez, mint ^ a munkavállaló dolgozó ós a termelést fizikai munkával támogatja, a mun­kavállaló dolgozóhoz hasonlóan Öregségéire és munkaképtelenségének esetére a munkavál­laló dolgozóval egyformán biztosítva van. A kézművesiparosiság és a kiskereskedők ezt a kívánságot állandóan napirenden tartják és teljesítését kérik. Annál isi inkább kérik, mert hiszen aiz a lehetőség, ami a régi békebeli múltban, mondjuk még az első világháború előtti időben fennállott a dolgozó kisiparos és kiskereskedő számára, — neveze­tesen az, hogy egész élete sízorgalmas munkája után kis házat, kertet szerzett és amjnak jöve­delméből öreg napjaiban megélt, ha ugyan közben nem bukott el — ma már többrendbeli oknál fogva alig van meg. Hiszen, hogy egye­bet ne mondjak, egy kis ház bérjövedelme^ a közterhek miatt éppen semmi, nemhogy még megélhetési alapul szolgálhatna. Tehát az iparosság és-a kiskereskedők is elsősortban az öregségi biztosításra, de ha lehet­séges, mégN a betegségelleni biztosításra is ugyancsak rá vannak utalva. Az iparosok és a kiskereskedők a ? kérdés megoldásánál túlnyomórészben azt kívánják, hogy biztosításukat ne az OTT keretében, ha­nem saját külön autonóm szerv útján oldják meg- s ezt a szervet maga az iparosság és a. k is kereskedők irányítsák. Ezek a kisiparosok és kiskereskedők létszámuknál és helyzetüknél fogva annál is inkább alkalmasak erre, mert hiszen az ő esetükben a társadalombiztosítás évi február hó 18-án, szerdán. . . %i költségeit maguknak a biztosítottaknak kell viselniök. Saját intézményükben jobban és ol­csóbban valósíthatják meg szociális biztosítá­sukat- A kisiparosok és kiskereskedők tisztá­ban vannak azzal, hogy a biztosítás által nyúj­tandó .szolgáltatások ellenértékeként járulék­terheket kell vállalniuk. ELNÖK; A képviselő ár beszédideje lejárni. POLÁNYI ISTVÁN (kg): Kívánatos azon­ban, hogy ez a járulékteher olyan legyen, ame­lyet elbírnak. Erre tekintettel, mint már emlí­tettem, egyelőre csak az öregségi biztosítás megvalósítását kérik. Bízva abban, hogy kor­mányunk, mivel a népből van és a népért cse­lekszik, ebben a szellemben fog eljárni, és mi* vei iránta bizalommal vagyok, a népjóléti mi­niszter úr költségvetésének 6. címét mind a magam, mind pártom nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? SZABÓ PIROSKA jegyző: Kőműves Jó­zsef! KŐMÜVES JÓZSEF (szd): T. Országgyű­lés! Amikor a népjóléti tárca részletes vitájá­hoz felszólalok, akkor meg kell állapítanom valamit, éspedig azt, amit talán nagyon keve­sen tudnak ebben az országban: az, hogy a fel­szabadulás pillanatában ezt az országot nem lepte el a ragály ós nem lepte el a betegségek özöne, az elsősorban annak a tárcának köszön­hető, amely r tárca költségvetését részleteiben tárgyaljuk. Éppen azért az az út, amelyet idáig a népjóléti minisztérium megtett, biztosíték arra, hogy a nemzetnek ezt az annyira fontos kérdését a jövőben is minden tekintetben he­lyesen és jól fogja intézni. Az a költségvetés, amely most előttünk fekszik, biztosíték arra. hogy szociálpolitikánk, valamint betegellátásunk lépésről-lépésre ál­landóan fejlődik. Ha megnézem az egyes rész­letkérdéseket, akkor olt is mindenhol szaka­datlan javulást látok- Ez szükséges is, hiszen az előttem felszólalók hangot adtak annak, hogy annak a sokévtizedes, talán mondhatnók év­százados elmaradottságnak, amely a mi szociál­politikánkat annyira jellemzi, mennyire nehéz ós mennyire körülményes * a megszüntetési, illetve milyen nagy munka ezen a téren a hiá­nyok pótlása. Éppen ezért engedjék meg, hogv pártom részéről és a magam részéről is ehhez a pro­blémához pár szóval hozzászóljak. f Nagyon fontosnak tartom a tanoncotthonok létesítését. Mi ipari munkások, akik a múltban tanoncok "voltunk, pontosan emlékszünk azokra a körűid­menyekre, amelyek között a magyar tanoncnak, a magyar ifjúmunkásnak le kellett élnie az , életét a műhelyekben és a piszkos munkahelye­ken. Tehát minél több ós minél kielégítőbb ta­noncotthonokra van szükség, hogy az ifjúmun­kás egészségesen érje meg azt a kort, amikor munkássá válik és a társédalom hasznos tagja lesz. Áttérve a szeretetiházak kérdésére, meg kell említenem, hogy Magyarországon ez a szó, hogy szeretetház. a múltban borzalmakat je­lentelt. Ezen a téren nekünk szintén új úton kell elindulnunk és továbhhaladnunk, hogy a szeretetház tényleg szeretetház legyen. Annak a dolgozónak, annak a munkásnak, aki egy éle­tet éli le ós egy életet dolgozott a magyar nem­zetnek, öregségére adassék meg a lehetősége az éltei további folytatására; adassék meg az a lehetőség, hogv Őtreg párjával az ő megszo­kott körülményei között élhesse tovább az éle-

Next

/
Oldalképek
Tartalom