Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.
Ülésnapok - 1947-48
215 Az országgyűlés 48. ülése 1948. maga helyzetén szeretne könnyíteni a nevelőszülő azzal, hogy gyermeket vesz ki tartásra. Ebben az esetben pedig nem tudom elképzelni; hogy egy relatíve vagy egészen szegény sorsban élő szülő 86 forintból fel tudjon nevelni, táplálni tudjon egy gyermeket és i m előírt mennyiségű kalóriát tudja biztosi tani a reábízott gyermeknek. Éppen, ezért kívánatosnak tartom, hogy ezeket az összegeket még a folyó évi költségvetés keretében olyan mértékben eimelje fel a minisztérium, hogy áztok valóban reálisak vagy legalább a reálist megközelítő" összegek legyenek- _ Nagyoiní jól tudjuk, hogy gyermekvédelmi % vonatkozásokban is a társadalmi intézményeknekr igen sokszor egyházi intézményeknek is komoly szerepük van- A minisztérium a költségvetésben erre 5.5 millió forintnyi összeget irányzott elő. Ez végeredményben szép összeég, de az az érzésem, hogy tekintve ezeknek az intézményeknek túlzsúfoltságát, erre a célra talán kevés. Biztos vagyok benne, hogy szükség esetén póthitel ^biztosításával a hiányt majd át lehet jiidalni. A betegellátás' kérdéséhez szeretném hozzáfűzni azt. hogy az ott szereplő dotációk önmagukban mindennél ékesebben bizonyítják, hogy betegellátó kórházi személyzetünk, orvosi karunk és ezzel kapcsolatban ápolószemélyzetünk távolról sincs annyira megfizetve, mint azt munkájuk után megérdemelnék. Igaz ugyan, hogy a kórházak mellett működő orvosok e ápolónők mindig számításba vehettek bizonyos értelemben borravalókat. Amikor ezt a borravalórendszert mint megalázó, emberihez nem méltó rendszert elítélem, hozzáfűzöm ehhez, még azt ,is, hogy ezek a borravalók — éppen a társpénztári beutalások következtében — annyira elapadtak, hogy meg ha számításba akarja is venni a. nép jóléti kormányzat, ezek alig jöhetnek számításba. Az orvos, különösképpen a kórházi orvos állandó permaneneiában. állandó idegfeszültségben, állandó készenlétben r tölti idejét, bármikor készen arra, hogy éjjel ágyából felugorva, vagy nappal egyéb elfoglaltságáig abbahagyva, menjen embertársai segítségére. Az orvosok tehát megérdemlik, hogy rangösztályba sorolásuknál' vegyék figyelembe ezt az áldozatos munkat és úgy sorolják őket rangosztályba, hogy az tényleg komoly dotációt jelentsen számukra, ne pedig éhbérért legyenek kénytelenek dolgozni, különösen azok az orvosok; akik csak beosztott orvosok egy-egv kórháznál. Különösen szeretettel kell itt megemlékeznem az ápolószemélyzetről, akikről mindámynyiam tudjuk, akik valaha is voltunk kórházban, hogy mennyire alapvetően kiegészítő munkatársai az orvosi munkánali' Ha elismerem is azt, hogy az ápolószemélyzet státusba, sorolása megtörtént, mégis azt kell^ látnom, hogy itt is elkövette a státusba soroló-bizottság azt. a hi- | bát, amelyet általában el szoktak követni, vagyis az iskolai végzettséget vették alapul, nem pedig a szakképzettséget. En nem tudom eikép- • zelni, hogy itt a szakképzettség háttérbe szorulhasson, amikor az ápolónő, ha a gyógyszeres tálcát vagy az élelmiszeres tálcát beviszi a beteghez, a legtöbbször odateszi mellé a maga életót.^ a maga egészségét is. mert hiszen éppen az ápolónői karnál van a legtöbb lehetőség és a legtöbb veszély a fertőzésre, életveszélyes megbetegedésekre. A hála kötelez bennünket arra, hogy ezeket az áldozatos lelkű, világi és szerzetes ápolónőket beesüljük meg azzal, hogy &t>i február hó 18-án, szerdán. 216 megkapják pénzben is, anyagiakban' is azt a dotációt, amely még íg v ' is csak morzsája, annak az áldozatos szeretetnek, amellyel bennünket és általában a magyar közönséget ápolják. A társadalombiztosítás vonalán szóvá kel tennem egy kérdést. A köztisztviselő, amint szolgálati jogyiszonyba lép, minden nehézség nélkül automatikusan megkapja a maga családi pótlékát, úgyhogy felesége és gyermekei egyaránt családi pótlékban részesülnek. A fizikai dolgozók — legalábbis a legutóbbi időkig így volt — bár gyermekeik után megkapták a családi pótlékot, a feleség után családi pótlékban nem részesültek. A magam részéről nem tudom ennek a logikáját követni, viszont szociális szempontból is végtelenül ; f ointosnak tartom, hogy a feleség után járó családi pótlékot * a fizikai dolgozók is megkapják az'Országos Társadalombiztosító Intézet útján éppúgy, mint a szellemi dolgozók, mert hiszen, ha a szellemi dolgozónak - kiadást jelent a feleség, ugyanúgy kiadást jelent és anyagi terheket jelent a dolgozónak is a felesége. Végső fokon igazságtalannak tartom ezt a megkülönböztetést azért is, mert a feleség a családnak éppen olyan szerves alkotóeleme,, mint maga a gyermek. A hadigondozottak megsegítését és a szegénygondozást nem akarom bővebben fejtegetni, mert előttem szólott igen t. képviselőtársaim ezt a kérdést kimerítően és véleményemmel teljesen egyezően boncolgatták. Tanulságos fejezete a költségvetésnek a külföldi segélyakciókkal kapcsolatos beszámoló. Ebből megtudjuk, hogy a borzalmas háború pusztításai utáni elesettségünkben milyen szép összeggel, s természetbeni juttatásokkal siettek romba dőlt hazánk, .éhező társadálmunk megsegítésére, nemcsak élelmiszerrel és ruhával, hanem — ami igen fontos — gyógysizerellátásunk biztosítása terén is. Sajnálatos, módon ezek a külföldi segélyakciók a költségvetés indokolása szerint éppen kiapadóban vannakNem így áll azonban a dolog azokkal az, akciókkal, amelyek a világnézeti összeköttetést, a világnézeti együvétartozást kívánják szolgálni. Ilyen értelemben a katolikus segélyszolgálat adatai szerint ezek a külföldről jövő támogatások, adományok nemhogy, csökken népek, hanem éppen a napjainkban kapott értesülések szerint erősen emelkedőben vannak. (Mozgás a kommunistapárton-) A múltban csak az amerikai katolikus segély szolgálat egyedül 177 vagon élelmiszert, ruhát és főképpen gyógyszert adott. ami annakidején mind még- arannyal sem megfizethető kincseket jelentett a magyar éhezők és betegek számára, Ezenkívül Svájc, Írország. Belgium, Hollandia, Dánia s a latinamerikai államok közül jónéhánv sietett segítségünkre. > hogy ezeket az éhezőket megsegítsük,, nem világnézeti alapon, hanem a Vörös Kereszt útján és társadalmi alapon. Svédország volt az, amely a nyilas terror idején, é zt követő időkben hatalmas embermentő akcióval segítette^ át a szerencsétlenül üldözötteket és betegeket életük egyik legnehezebb szakaszán. Ez az állapot azonban nemcsak anyagiakban, hanem a gyermeküdültetés kapcsán is kifejezésre jutott. Svájc, Belgium, Hollandia, Dánia, sőt az utóbbi időben Portugália bekapcsol ásával eddig a katolikus akció 4585 gyermeket helyezett el. Ezek az üdültetési, illetőleg nyaraltatási akciók jót tettek elsősorban maguknak a szegény éhező, ruhátlan gyermekek*
