Országgyűlési napló, 1947. III. kötet • 1948. február 16. - 1948. március 5.

Ülésnapok - 1947-48

215 Az országgyűlés 48. ülése 1948. maga helyzetén szeretne könnyíteni a nevelő­szülő azzal, hogy gyermeket vesz ki tartásra. Ebben az esetben pedig nem tudom elképzelni; hogy egy relatíve vagy egészen szegény sors­ban élő szülő 86 forintból fel tudjon nevelni, táplálni tudjon egy gyermeket és i m előírt mennyiségű kalóriát tudja biztosi tani a reá­bízott gyermeknek. Éppen, ezért kívánatosnak tartom, hogy ezeket az összegeket még a folyó évi költségvetés keretében olyan mértékben eimelje fel a minisztérium, hogy áztok valóban reálisak vagy legalább a reálist megközelítő" összegek legyenek- _ Nagyoiní jól tudjuk, hogy gyermekvédelmi % vonatkozásokban is a társadalmi intézmények­nekr igen sokszor egyházi intézményeknek is komoly szerepük van- A minisztérium a költ­ségvetésben erre 5.5 millió forintnyi összeget irányzott elő. Ez végeredményben szép összeég, de az az érzésem, hogy tekintve ezeknek az in­tézményeknek túlzsúfoltságát, erre a célra talán kevés. Biztos vagyok benne, hogy szükség ese­tén póthitel ^biztosításával a hiányt majd át le­het jiidalni. A betegellátás' kérdéséhez szeretném hozzá­fűzni azt. hogy az ott szereplő dotációk önma­gukban mindennél ékesebben bizonyítják, hogy betegellátó kórházi személyzetünk, orvosi ka­runk és ezzel kapcsolatban ápolószemélyzetünk távolról sincs annyira megfizetve, mint azt munkájuk után megérdemelnék. Igaz ugyan, hogy a kórházak mellett működő orvosok e ápolónők mindig számításba vehettek bizonyos értelemben borravalókat. Amikor ezt a borra­valórendszert mint megalázó, emberihez nem méltó rendszert elítélem, hozzáfűzöm ehhez, még azt ,is, hogy ezek a borravalók — éppen a társ­pénztári beutalások következtében — annyira elapadtak, hogy meg ha számításba akarja is venni a. nép jóléti kormányzat, ezek alig jöhet­nek számításba. Az orvos, különösképpen a kór­házi orvos állandó permaneneiában. állandó idegfeszültségben, állandó készenlétben r tölti idejét, bármikor készen arra, hogy éjjel ágyá­ból felugorva, vagy nappal egyéb elfoglaltságáig abbahagyva, menjen embertársai segítségére. Az orvosok tehát megérdemlik, hogy rangösz­tályba sorolásuknál' vegyék figyelembe ezt az áldozatos munkat és úgy sorolják őket rang­osztályba, hogy az tényleg komoly dotációt je­lentsen számukra, ne pedig éhbérért legyenek kénytelenek dolgozni, különösen azok az orvo­sok; akik csak beosztott orvosok egy-egv kór­háznál. Különösen szeretettel kell itt megemlékez­nem az ápolószemélyzetről, akikről mindámy­nyiam tudjuk, akik valaha is voltunk kórház­ban, hogy mennyire alapvetően kiegészítő mun­katársai az orvosi munkánali' Ha elismerem is azt, hogy az ápolószemélyzet státusba, sorolása megtörtént, mégis azt kell^ látnom, hogy itt is elkövette a státusba soroló-bizottság azt. a hi- | bát, amelyet általában el szoktak követni, vagyis az iskolai végzettséget vették alapul, nem pedig a szakképzettséget. En nem tudom eikép- • zelni, hogy itt a szakképzettség háttérbe szorul­hasson, amikor az ápolónő, ha a gyógyszeres tálcát vagy az élelmiszeres tálcát beviszi a be­teghez, a legtöbbször odateszi mellé a maga éle­tót.^ a maga egészségét is. mert hiszen éppen az ápolónői karnál van a legtöbb lehetőség és a legtöbb veszély a fertőzésre, életveszélyes meg­betegedésekre. A hála kötelez bennünket arra, hogy ezeket az áldozatos lelkű, világi és szer­zetes ápolónőket beesüljük meg azzal, hogy &t>i február hó 18-án, szerdán. 216 megkapják pénzben is, anyagiakban' is azt a dotációt, amely még íg v ' is csak morzsája, an­nak az áldozatos szeretetnek, amellyel bennün­ket és általában a magyar közönséget ápolják. A társadalombiztosítás vonalán szóvá kel tennem egy kérdést. A köztisztviselő, amint szolgálati jogyiszonyba lép, minden nehézség nélkül automatikusan megkapja a maga csa­ládi pótlékát, úgyhogy felesége és gyermekei egyaránt családi pótlékban részesülnek. A fizi­kai dolgozók — legalábbis a legutóbbi időkig így volt — bár gyermekeik után megkapták a családi pótlékot, a feleség után családi pótlék­ban nem részesültek. A magam részéről nem tudom ennek a logikáját követni, viszont szo­ciális szempontból is végtelenül ; f ointosnak tar­tom, hogy a feleség után járó családi pótlékot * a fizikai dolgozók is megkapják az'Országos Társadalombiztosító Intézet útján éppúgy, mint a szellemi dolgozók, mert hiszen, ha a szellemi dolgozónak - kiadást jelent a feleség, ugyanúgy kiadást jelent és anyagi terheket je­lent a dolgozónak is a felesége. Végső fokon igazságtalannak tartom ezt a megkülönbözte­tést azért is, mert a feleség a családnak éppen olyan szerves alkotóeleme,, mint maga a gyermek. A hadigondozottak megsegítését és a sze­génygondozást nem akarom bővebben fejteget­ni, mert előttem szólott igen t. képviselőtár­saim ezt a kérdést kimerítően és véleményem­mel teljesen egyezően boncolgatták. Tanulságos fejezete a költségvetésnek a külföldi segélyakciókkal kapcsolatos beszámoló. Ebből megtudjuk, hogy a borzalmas háború pusztításai utáni elesettségünkben milyen szép összeggel, s természetbeni juttatásokkal siettek romba dőlt hazánk, .éhező társadálmunk megse­gítésére, nemcsak élelmiszerrel és ruhával, ha­nem — ami igen fontos — gyógysizerellátásunk biztosítása terén is. Sajnálatos, módon ezek a külföldi segélyakciók a költségvetés indokolása szerint éppen kiapadóban vannak­Nem így áll azonban a dolog azokkal az, ak­ciókkal, amelyek a világnézeti összeköttetést, a világnézeti együvétartozást kívánják szol­gálni. Ilyen értelemben a katolikus segélyszol­gálat adatai szerint ezek a külföldről jövő tá­mogatások, adományok nemhogy, csökken népek, hanem éppen a napjainkban kapott értesülések szerint erősen emelkedőben vannak. (Mozgás a kommunistapárton-) A múltban csak az amerikai katolikus se­gély szolgálat egyedül 177 vagon élelmiszert, ruhát és főképpen gyógyszert adott. ami annak­idején mind még- arannyal sem megfizethető kincseket jelentett a magyar éhezők és betegek számára, Ezenkívül Svájc, Írország. Belgium, Hollandia, Dánia s a latinamerikai államok közül jónéhánv sietett segítségünkre. > hogy ezeket az éhezőket megsegítsük,, nem világné­zeti alapon, hanem a Vörös Kereszt útján és társadalmi alapon. Svédország volt az, amely a nyilas terror idején, é zt követő időkben hatalmas embermentő akcióval segítette^ át a szerencsétlenül üldözötteket és betegeket életük egyik legnehezebb szakaszán. Ez az állapot azonban nemcsak anyagiak­ban, hanem a gyermeküdültetés kapcsán is kifejezésre jutott. Svájc, Belgium, Hollandia, Dánia, sőt az utóbbi időben Portugália bekap­csol ásával eddig a katolikus akció 4585 gyerme­ket helyezett el. Ezek az üdültetési, illetőleg nyaraltatási akciók jót tettek elsősorban ma­guknak a szegény éhező, ruhátlan gyermekek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom