Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

891 * Az országgyűlés iL ülése 1948. kevés szó esett. E két kérdés: a sájtókérdés és a kisebbségi kérdés. Jóllehet a legutóbb kiadott sajtórendelet a különböző sajtótermékekkel kapcsolatos intéz­kedések vonalán igen széles jogkört biztosított" a tájókoztatásügyi és a belügyminiszter urak­nak, mégis itt kívánnék ezzel foglalkozni, 'an­nál inkább, mivel a tájékoztatásügyi miniszté­rium időközben megszűnt. A sajtótermékek megjelenése, a lapengedélyek és a papírkiuta­lás ettől függetlenül is a miniszterelnökség ügykörébe tartozik. Az érvényben lévő sajtó­rendelettel kapcsolatban egyszer már hangoz­tattuk véleményünket és állásfoglalásunkat a t. Ház előtt, . Ahogyan akkor, úgy most is leszögezni kí­vánjuk, a következőket. A rendelet már meg­jelenésének pillanatában magában hordozta a törvénytelenség bizonyos fokát és így azt el­fogadni nem tudtuk. E sajtórendelet minden .Sajtótermék kinyomatását és megjelenését a belügyi- és ia tájékoztatásügyi minisztériumok engedélyétől teszi függővé és ezzel lényegesen korlátozza a sajtószabadságot. (Ügy van! Úgy van! a néppárton.) De törvénytelen azért is, mert beleütközik a nemzetgyűlés által alkotott két törvénybe, éspedig a köztársaság alaptör­vényébe, valamint a békeszerződést beeikke­lyező törvénybe. (Ügy van! Úgy van! az ellen­zéken.) Ez az intézkedés — az időszaki sajtót kivéve — mindenütt bevezette az előzetes cen­zúrát, amit csak megütközéssel vehetünk tudo­másul éppen most, a 48-as szabadságünnepsé­gek folyamán, amikor tudjuk, hogy 1848 egyik legszebb vívmánya a sajtószabadság és <a már­ciusi ifjak legfőbb követeléseinek egyike a cenzúra eltörlése volt. (Úgy van! Ügy van! — Taps a néppárton.) A magunk részéről azért is tiltakozunk eme intézkedések ellen, mert szerintünk a szabad sajtó a parlamentáris demokráciának 1 egyik lényeges alkotó része, amelyet a végrehajtó hatalomnak kiszolgáltatni soha nem szabad. • Napjainkban a sajtó a közvélemény kifeje­zésének és befolyásolásának legfőbb eszköze és főként garancia arra, hogy a közélet min­den mozzanata a nyilvánosság előtt játszódjék le. Éppen ezért a sajtó minden demokratikus államban a legfőbb szabadságbiztosíték, ame­lyet semmi egyéb pótolni nem tud, és amelyet senki meg nem sérthet anélkül, hogy a demo­kráciát lényegében ne sértetné meg. (Ugy van! 11 gy van! a néppárton.) Mint mindig, úgy ina is a szabad sajtó a demokrácia egyik legszebb jellemzője kell. hogy legyen. A sajtószabadságnak konkrét hiánya, hogy az ellenzéknek, nevezetesen a néppártnak csak egy hetilapja van, igen komoly mértékben hoz­zájárul ahhoz, bogy bűnös lélekmérgezők, lel­kiismeretlen! rémhírterjesztők» d\& nem egy esetben ostoba fecsegők hírveréseinek olyan fkönnyen hitelt adnak. (TJgy van! JJgy van!' — Taps a néppárton.) Mindannyian tudjuk, hogy ma a felvilágo­sítás, a meggyőzés leghatásosabb eszköze a széles néprétegek számára a napisajtó. Ami­j lyen fontosnak tartják a kormánypártok azt. hogy tömegeiket ezen keresztül felvilágosítsák, hogy megmagyarázzák a dolgok miértjét, ho­gyanját, ugyanoly am fontosságú ez a koalí­ción kívülálló, kétségkívül igen népes tábor számára is.(Ugy van a néppárton.) Nyugodt lélekkel és erős meggyőződéssel állítom, hogy kellő számú ellenzéki sajtó birtokában a ma­gyarságnak az a tábora, amelyre egyesek any­évi február hó 12-én, csütörtökön. 892 nyira szeretnék ma minden válogatás nélkül ráfogni a reakeionizmus, vagy demokráeiaelle­nesség vádját, a dolgok tisztánlátása után igen komoly támasza tudna lenni a demokráciának. (ügy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A lelkiismereti szabadság szintén egyik leghatásosabb eszköze szerintünk annak, hogy Magyarországon a széles néprétegek magu­kévá tegyék á demokrácia minden törekvését. Ha a kormány ezt a szabadságot tiszteletben tartja, — mi szeretnénk hinni, hogy igen, — ­érthetetlenül állunk ama gesztiója előtt, amellyel elzárja ennek gyakorlását azzal, hogy a választások után csaknem féléve még min­dig elzárkózik az ország második legnagyobb pártjának az elől az igazán minimális kérése elől, hogy ez egy napilaphoz az engedélyt és a szükséges papirt megkapja. (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton. — MÉSZÁROS Ödön (d,n): Ez a sajtószabadság! — Közbeszólás a kqmunistapárton: Fasiszta lap lenne! — BEL­SŐ Gyula ('din): Hogyan mondhat ilyet! — Közbeszólások a néppárton: Szégyellje magát!) T. Országgyűlés! Mi hajlandók vagyunk elhinni azt. hogy kevés a papír és a kormány az ^ezen a téren megnyilvánuló kívánalmakat nem tudja mindig kielégíteni, ha azonban meg­nézzük á nálunk megjelenő sajtótermékek sta­tisztikáját, azt kell látnunk, hogy igen kevés jóakarattal a kormány eleget tehetne a nép­párt ezen a téren megnyilvánuló kívánságá­nak. A statisztika szerint ugyanis ma Magyar­országon megjelenik Budapesten különböző pártok (kiadásába». 13 napilap, (Halljuk! Hali­luk!) ebből 2 ellenzéki párti, de nem a mienk. (BARANKOVIGS -Hatván, (dn) : De az is minket »mószerol«! — Közbeszólás a néppárton: Eíz már rájuk jellemző! — BABANKOVICS Ist­ván (dn): Nyálaz!) Megjelenik továbbá Buda­pesten heti képes- és szaklap 63. Vidéken meg­jelenik a kisgazdapártnak 18 napi- és 14 heti­lapja. A szociáldemokrata pártnak vidéken 24 hetilapja és 13 napilapja van,; a kommunista­pártnak megjelenik vidéken 15 napilapja ós 43 hetilapja, a parasztpártnak a Szabad Szón kívül 5 lapja. (Egy hang a néppárton: Szép!) T. Országgyűlés! Ehhez nem akarok sem­mit hozzáfűzni, a számok beszélnek maguk. A bennünket e téren ért sérelem ellen már több­ször igyekeztünk orvoslást találni illetékes szerveknél, azonban sajnálattal kell megálla­pítanom, hogy a néppártnak mind a pártot, mind a sajtóját érintő ebbeli jogos és, igazán minimális igényét még mindig elutasították. Ma, amikor a nem is annyira fontos plakátok tízezreit látjuk még mindig a falakon, vagy amikor egészen jelentéktelen a közérdeket egy­általán nem, vagy csak igen "kis mértékben szolgáló dolgok hirdetésére egyesek komoly mennyiségű papírt tudnak felhasználni, ugyanakkor a néppártnak a legutóbb beadott minimális papírigényét is elutasították. (MÉ­SZÁROS Ödön (dn): A »Pesti Izé« van any­nyira fontos!) Ez & kivételes, egyenlőtlen el­bánás lehet jellemzője bármilyen társadalmi, vagy politikai rendszernek, de nem szabad, hogy a demokrácia, jellemzője legyen. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a néppárton.) T. Országgyűlés! Ha az említett lapok cik­keikkel, szellemi nivójukkal még maradékta­lanul szolgálnák a demokrácia érdekeit, egy szót sem lenne szabad ellenük szólni. Sajnos, azonban e lapok között van jó pár olyan, amely olcsó szenzációhajhászásból, nem utolsó­sorban üzleti érdekből egyszerűen felcsapott , az emberi aljasságok ós bűnök propagálójának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom