Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
891 * Az országgyűlés iL ülése 1948. kevés szó esett. E két kérdés: a sájtókérdés és a kisebbségi kérdés. Jóllehet a legutóbb kiadott sajtórendelet a különböző sajtótermékekkel kapcsolatos intézkedések vonalán igen széles jogkört biztosított" a tájókoztatásügyi és a belügyminiszter uraknak, mégis itt kívánnék ezzel foglalkozni, 'annál inkább, mivel a tájékoztatásügyi minisztérium időközben megszűnt. A sajtótermékek megjelenése, a lapengedélyek és a papírkiutalás ettől függetlenül is a miniszterelnökség ügykörébe tartozik. Az érvényben lévő sajtórendelettel kapcsolatban egyszer már hangoztattuk véleményünket és állásfoglalásunkat a t. Ház előtt, . Ahogyan akkor, úgy most is leszögezni kívánjuk, a következőket. A rendelet már megjelenésének pillanatában magában hordozta a törvénytelenség bizonyos fokát és így azt elfogadni nem tudtuk. E sajtórendelet minden .Sajtótermék kinyomatását és megjelenését a belügyi- és ia tájékoztatásügyi minisztériumok engedélyétől teszi függővé és ezzel lényegesen korlátozza a sajtószabadságot. (Ügy van! Úgy van! a néppárton.) De törvénytelen azért is, mert beleütközik a nemzetgyűlés által alkotott két törvénybe, éspedig a köztársaság alaptörvényébe, valamint a békeszerződést beeikkelyező törvénybe. (Ügy van! Úgy van! az ellenzéken.) Ez az intézkedés — az időszaki sajtót kivéve — mindenütt bevezette az előzetes cenzúrát, amit csak megütközéssel vehetünk tudomásul éppen most, a 48-as szabadságünnepségek folyamán, amikor tudjuk, hogy 1848 egyik legszebb vívmánya a sajtószabadság és <a márciusi ifjak legfőbb követeléseinek egyike a cenzúra eltörlése volt. (Úgy van! Ügy van! — Taps a néppárton.) A magunk részéről azért is tiltakozunk eme intézkedések ellen, mert szerintünk a szabad sajtó a parlamentáris demokráciának 1 egyik lényeges alkotó része, amelyet a végrehajtó hatalomnak kiszolgáltatni soha nem szabad. • Napjainkban a sajtó a közvélemény kifejezésének és befolyásolásának legfőbb eszköze és főként garancia arra, hogy a közélet minden mozzanata a nyilvánosság előtt játszódjék le. Éppen ezért a sajtó minden demokratikus államban a legfőbb szabadságbiztosíték, amelyet semmi egyéb pótolni nem tud, és amelyet senki meg nem sérthet anélkül, hogy a demokráciát lényegében ne sértetné meg. (Ugy van! 11 gy van! a néppárton.) Mint mindig, úgy ina is a szabad sajtó a demokrácia egyik legszebb jellemzője kell. hogy legyen. A sajtószabadságnak konkrét hiánya, hogy az ellenzéknek, nevezetesen a néppártnak csak egy hetilapja van, igen komoly mértékben hozzájárul ahhoz, bogy bűnös lélekmérgezők, lelkiismeretlen! rémhírterjesztők» d\& nem egy esetben ostoba fecsegők hírveréseinek olyan fkönnyen hitelt adnak. (TJgy van! JJgy van!' — Taps a néppárton.) Mindannyian tudjuk, hogy ma a felvilágosítás, a meggyőzés leghatásosabb eszköze a széles néprétegek számára a napisajtó. Amij lyen fontosnak tartják a kormánypártok azt. hogy tömegeiket ezen keresztül felvilágosítsák, hogy megmagyarázzák a dolgok miértjét, hogyanját, ugyanoly am fontosságú ez a koalíción kívülálló, kétségkívül igen népes tábor számára is.(Ugy van a néppárton.) Nyugodt lélekkel és erős meggyőződéssel állítom, hogy kellő számú ellenzéki sajtó birtokában a magyarságnak az a tábora, amelyre egyesek anyévi február hó 12-én, csütörtökön. 892 nyira szeretnék ma minden válogatás nélkül ráfogni a reakeionizmus, vagy demokráeiaellenesség vádját, a dolgok tisztánlátása után igen komoly támasza tudna lenni a demokráciának. (ügy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A lelkiismereti szabadság szintén egyik leghatásosabb eszköze szerintünk annak, hogy Magyarországon a széles néprétegek magukévá tegyék á demokrácia minden törekvését. Ha a kormány ezt a szabadságot tiszteletben tartja, — mi szeretnénk hinni, hogy igen, — érthetetlenül állunk ama gesztiója előtt, amellyel elzárja ennek gyakorlását azzal, hogy a választások után csaknem féléve még mindig elzárkózik az ország második legnagyobb pártjának az elől az igazán minimális kérése elől, hogy ez egy napilaphoz az engedélyt és a szükséges papirt megkapja. (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton. — MÉSZÁROS Ödön (d,n): Ez a sajtószabadság! — Közbeszólás a kqmunistapárton: Fasiszta lap lenne! — BELSŐ Gyula ('din): Hogyan mondhat ilyet! — Közbeszólások a néppárton: Szégyellje magát!) T. Országgyűlés! Mi hajlandók vagyunk elhinni azt. hogy kevés a papír és a kormány az ^ezen a téren megnyilvánuló kívánalmakat nem tudja mindig kielégíteni, ha azonban megnézzük á nálunk megjelenő sajtótermékek statisztikáját, azt kell látnunk, hogy igen kevés jóakarattal a kormány eleget tehetne a néppárt ezen a téren megnyilvánuló kívánságának. A statisztika szerint ugyanis ma Magyarországon megjelenik Budapesten különböző pártok (kiadásába». 13 napilap, (Halljuk! Haliluk!) ebből 2 ellenzéki párti, de nem a mienk. (BARANKOVIGS -Hatván, (dn) : De az is minket »mószerol«! — Közbeszólás a néppárton: Eíz már rájuk jellemző! — BABANKOVICS István (dn): Nyálaz!) Megjelenik továbbá Budapesten heti képes- és szaklap 63. Vidéken megjelenik a kisgazdapártnak 18 napi- és 14 hetilapja. A szociáldemokrata pártnak vidéken 24 hetilapja és 13 napilapja van,; a kommunistapártnak megjelenik vidéken 15 napilapja ós 43 hetilapja, a parasztpártnak a Szabad Szón kívül 5 lapja. (Egy hang a néppárton: Szép!) T. Országgyűlés! Ehhez nem akarok semmit hozzáfűzni, a számok beszélnek maguk. A bennünket e téren ért sérelem ellen már többször igyekeztünk orvoslást találni illetékes szerveknél, azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy a néppártnak mind a pártot, mind a sajtóját érintő ebbeli jogos és, igazán minimális igényét még mindig elutasították. Ma, amikor a nem is annyira fontos plakátok tízezreit látjuk még mindig a falakon, vagy amikor egészen jelentéktelen a közérdeket egyáltalán nem, vagy csak igen "kis mértékben szolgáló dolgok hirdetésére egyesek komoly mennyiségű papírt tudnak felhasználni, ugyanakkor a néppártnak a legutóbb beadott minimális papírigényét is elutasították. (MÉSZÁROS Ödön (dn): A »Pesti Izé« van anynyira fontos!) Ez & kivételes, egyenlőtlen elbánás lehet jellemzője bármilyen társadalmi, vagy politikai rendszernek, de nem szabad, hogy a demokrácia, jellemzője legyen. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a néppárton.) T. Országgyűlés! Ha az említett lapok cikkeikkel, szellemi nivójukkal még maradéktalanul szolgálnák a demokrácia érdekeit, egy szót sem lenne szabad ellenük szólni. Sajnos, azonban e lapok között van jó pár olyan, amely olcsó szenzációhajhászásból, nem utolsósorban üzleti érdekből egyszerűen felcsapott , az emberi aljasságok ós bűnök propagálójának.