Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-28
145 Az országgyűlés 28. ülése 1947. évi december hó 10-én, szerdán 146 re törekszünk — nekik is a hónuk alá nyúlnánk Vasárnap megjelent egy rendkívül érdekes és egy rendkívül magas szellemű cikk a Népszavában. Méltóztassék megengedni, hogy az időm rövidsége folytán csak néhány sort olvassak fel ebből. A cikk szerzője Hámori László- Nincs szerencsém-ismerni, nem akarok reklámot csinálni neki. de a cikk méltó arra, hogy felolvassam (olvassa): »Az az életnívó, amelyben a jobb híján középosztálynak nevezett réteg a múltban élt, ké'ségtelenül joggal megillette és éppen ezért senki sem kívánja azt tőle elkonfiskálni. De a kulturáltabb életforma jogos jussa a mun\ kasnak és parasztnak is- Éppen ezért a .demokrácia kötelessége setzt nekik megadni. Nem az életnívó leszállításáról, vagyis a magát proletárnak nem érzők gazdasági elproletarizálódásáról van szó, hanem a proletár éietszínvonaj Iának és életformájának polgári szintre való emeléséről, anélkül, hogy ezzel proletár mivoltát, és 'osztályöntudatát kívánnánk átalakítani polgári lagymatagsággá. A hitetlenek, vagy jobban mondva csak a felsőbb osztálynak hívői erre fejüket ingatva mondják: igen, ez az elmélet, és a gyakorlat a luxusa dó«Igen t Hölgyeim! (Derültség. — LUKÁCS V:T ! mos (md): így is jó!) Hiszen: hölgyek is vannak jelen! Igen t. Ház, ezt az önök sora" ból mondották, ezt az önök publicistája tette közzé, amit természetesen a legteljesebb mértékben, á legnagyobb lelkesedéssel és a legna~ gyobb szeretettel írok alá. Kénytelen vagyok azonban megállapítani, hogy a gyakorlat : mégis csak az, hogy minden ilyen ténykedéssel leszállítjuk azt a kis életnívót, amely még a kispolgárságban, a kisiparosságban, a kiskereskedők közt van. Leszállítjuk ezt az életnívót, ahelyett, hogy — amint az önök publicistája is mondoHa — arra a nívóra emelnénk •fel, amelyét egykor polgári nívónak nevezlek, az összes , dolgozók életszínvonalát, (ügy van! TJgy van a névpártop.) T- Ház! Azzal, hogy újabb és/újabb terheket rakunk a legkisebb emberekre és a legkevésbbé teherbíró rétegre, nem emeltük, hanem lesüllyesztettük az életnívót. T. Képviselőház! A magam részéről azért intéztem ezt az interpellációmat szándékosan nem az összkormányhoz, hanem az igen tisztelt s nagy örömömre jelenlevő miniszter úrhoz, mert meg vagyok győződve arról, hogy Rónai- miniszter úr a leghivatottabb és legszakavatottabb bírálója és ismerője a kiskereskedők és kisiparosok kérdéseinek. Epen ezért intézem hozzá interpellációmat, s nemcsak ezért, hanem azért is, mert neki a kereskedelem patrónusának Î6 kell lennie, mint ahogyan az is. Ö nem volt itthon» Svédbrszágbain tartózkodott akkor, amikor ezt a rendeletet kiadták és ezért meg vagyok győződve arról, hogy nem ért egyet ezzel a rendelettel- Arra kérem a miniszter urat, hogy befolyásának teljes latbavetésével hasson oda, hogy a kisiparosság és a kiskereskedők társadalma egyenlő elbánás 1bau részesükön a többi társadalmi osztállyal. (Helyeslés.) Nem elegendő módosítás az- amely eddig történt, mert az, hogy 27 forintról 38-ra, vagy, 12 forintról 18 forintig mentek fel, azt jelenti, hogy tulajdonképpen semmi sem történt. Még egy kérésem van itt a Ház szine előtt az igen t. miniszter úrhoz. Mint ezt már nem egyszer kilátásba helyezte, hasson oda, hogy ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ II. ] amikor ilyen életbevágóan fontos rendeletet adnak ki, akkor azok az érdekképviseleti tényei zőkkel letárgy a Itassanak- Ha ez megtörténik, akkor, meg vagyok győződve arról, hogy a rendeletek^ felét sem kell módosítani. Ez nem az érdekképviseletek, hanem az azokba tömörült társadalmi osztályok érdekében való volna. Ebben az értelemben kérem'a miniszter úr válaszát. (Helyeslés.) ELNÖK: A kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter úr kíván szólni. RÓNAI SÁNDOR miniszter: T. Országgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az a probléma, amelyet képviselőtársam vetett fel, sokkal súlyosabb, mint amilyennek az első pillanatban látszik. Sokkal súlyosabb, pedig azért, mert egy olyan természeti erővel, mint amilyen az aszály, sem a magyar köztársaság, sem más erő szembeszállni nem tudott. Ez a magyará" zata annak, hogy a kenyérellátás tekintetében a kormányzatnak olyan intézkedéseket kellett foganatosítani, amelyek lehetővé tették, hogy az ország dolgozó nagy többsége az adott viszonyok és körülmények figyelembevételével ellát'assék kenyérrel, mégpedig úgy. hogy,azt a kenyeret jövedelmének, fizetéséneik, megfelelő áron is kapja. Ez vonta maga után azt, hogy a kettős árrendszer kérdése felvetődött és a gyakorlatban akként érvényesült, hogy az ország dolgozó nagy tömegei, szellemi és fizi" kai dolgozói, akik a háborúelő'ti, egyébként is nagyon alacsony életszínvonalnak általában aUg az 50 százalékán éPnek, abban a helyzetben lehessenek, hogy a szükséges kenyeret meg tudják vásárolniKépviselőtársam ismeri a problémát. Mint mondottam, a dolgozók általában a háborií előtti életszínvonal 50 százalékán élnek. Ha egészen őszintén beszélünk, akkor pártkülönbség nélkül felvethetjük a kérdést, vájjon állítható e az, hogy a meghatározott fizetésért és bérért dolgozó szellemi és fizikai dolgozókon kívül élő rétegek hasonló életnívót élnek-e! Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy vannak foglalkozási ágak, amelyeiknek kereseti lehetősége nincs meghatározva, hanem szabadon alá" kulhait így vagy úgy. A vállalkozás rendszerint haszonniFll jár. több vagy kevesebb haszonnal. Készspe-sel elismerem, hogy néha ráfizetéssel is. (VÉRTES István (md): Sokszor!) Viszont az, a körülmény, hogy nincs kötött, meghatározott életnívója, lehetővé és szükségessé teszi. hogy a kettős árreTiftsízer mep«batq-nozá.jn4 1 ÍJ7, első réteg, »amely kötött f : zetésekért, bérekért dolgozik, s amelynek életnívójára, már utaltam, a magyar k 0 rmá-nvzat részéről •megfelelő védelemben részesüljön. Ez természetesen nem jelentheti, mint ahogy nem is jelenti, hogy a fixfizetésesek körén kívül élő emberek, mindenekelőtt a kismarosok és kiskereskedők szempontjait nem vennénk figyelembe. Hikenvieplot^rsurtik megnézi az intézkedéseket, megállapíthatja, hogy tévesen idézte a rendelet módosítását, mert ez a módosítás lobban az értelemben történ*, lw<rv az 1. és 2. adóosztályba tartozók kateg'ór ; áját kibővítette a 3., 4. és 5. kategóriákba tartozókkal. (VÉRTES István (md^: Nem nagy különbség!) Ha képviselőtársam szerint ez nem is jelfent lényeges eltérrést, azt mindenesetre jelent! — és ez igenis lényeges dolog —, hogy a kormányzat figyelemmel kíséri a dolgozó kiskereskedők és kisiparosok életét, ' és ha kívánságok, vágyak, merülnek fel, ha megállapítást nyer 10
