Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-27
85 Az országgyűlés 27. ülése 1947- évi december hó 5-én, pénteken. hazatok dunamedeneei vezető szerepének állandó emlegetése. A magyar demokrácia. amely egy életképes, rugalmas, valamennyi nemzeti energia felszabadítására alkalmas társadalmi rendszert teremt, kifelé és befelé békés politikai eszközökkel is biztosítani tudia poligarai anyagi és kulturális felemelkedését. A. magyar demokrácia ugyanakkor, amidőn minden imperializmustól menftes, együttműködésre kész szellemével jelentékenyen hozzájárulhatna a r punamedenee feszült légkörének megenyhítéséhez, a mainál sokkal nagyobb mértékben rendelkeznék az önvédelem szükséges feltételeivel. Ennek a Magyarországnak felkészültsége és elszántsága tudatában nem kellene félnie más államok esetleges imperialista fellépésétől sem. A demokráciában egységbe forrott magyarság és a környező országok a végsőkig védenék magasabbrendű életformájukat és hazájuk határait. A demokrácia legyőzhetetlensége nem utópia- hanem olyan valóság, aminek a mai háborúban nem egy példáját látójuk.« Még egyszer hangsúlyosom, 1943 telén bocsátottuk közre ezt (Tovább olvassa:) »Nem is kel^ messzemennünk. Jugoszlávia példája bizonyítja, hogy a demokratikus szellem legyürhetetlenné tesz egy nemzetet. Német és olasz megszállás, áruló Ne dicsek és Paveliesek, izolált, hosszú ideig minden külső segélyforrástól elzárt helyzet, sem irtóháború. sem büntető expedíciók nem tudták földre teperni a szabadságukhoz és hazájukhoz ragaszkodó jugoszláv népet. Hősi küzdelmük, amely kivívta rangjukat a demokratikus Európában, azt bibonyítja. hogy egy demokratikus egységbe összeforrott nemzeten a poklok kapui sem vehetnek erőt. Nemzeti harc a békéért és demokráciáért: ezzel járulhat hozzá Magyarország a világnépeinek egyetemes nagy céljához, a háború megrövidítéséhez.« Akkor így hangzott a tatács. (Tovább olvassa): »Nemzeti harc a békéért és demokráciáért: ezzel járulhat hozzá Magyarorzág a Dunamedence népeinek megbékéléséhez és önálló, történelemformáló szerepének biztosításához a háború utáni Európában.« Ez volt a mi programmunk akkor, amikor nem volt túlságosan opportunus — hogy úgy mondjam — ilyen programmal előhozakodni Magyarországon és sokan SSL életükkél fizettek azért, mert e mellett a Programm mellett tartottak ki. De annál inkább szent ma számunkra ez a követelés, amikor már nemcsak a mi pártunk, hanem igenis az egész magyair nemzet, az-egész magyar nép előtt teljesen világos, hogy ez lett volna a helyes út akkor, és ez a helyes út ma is. A nagy különbség az, hogy ma megvan az erőnk és lehetőségünk is ahhoz, hogy rálépjünk erre az útra. Országunk, népünk érdeke azt követeli, hogy minél határozottabban haladjunk ezen az úton- Jólétünk, békénk, biztonságunk függ ettől a politikától és éppen ezért ta magam és pártom nevébem örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, amely bevezeti Jugoszláviával való szerződéses viszonyunk szorosra válását. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Szólásra következik a feliratkozott szónokok közül! POLÁNYI ISTVÁN* jegyző: Lupkovils Görgy ! LTJPKOVITS GYÖRGY (kg): T. Országgyűlés! A Független Kisgazda-- Földmunkás és Polgári Párt részéről szintén melegen üdvözöljük ezt a törvényjavaslatot, amely a magyar-jugoszláv kulturális egyezmény becikkelyezéséről szól. Hisszük és reméljük, hogy w ennek a törvényjavaslatnak 2. §-aban foglalt egyezmény valóban szolgálni fogja a magyar és jugoszláv államszövetségben tömörült népek békés együttműködését és el fogja felejtetni azokat a rémségeiket, ameüíyekre áz előttem szólott igen t. képviselő urak utaltak. Amikor ezzel a törvényjavaslattal, ill. a törvényjavadatban foglalt egyezménnyel foglalkozunk, meg kell emlékeznem arról, hogy a magyar és a délszláv népek között az elmúlt évszázadok folyamán tulajdoniképpen sohasem voltak lényege's népi ellentétek. Tudjuk jól, hogy a XVIII. század folyamán éppen Magyarország adott egy nemes gesztussal lehetőséget arra, hogy azok a szerbek, lalkiilk Csernovics Arzén ipelki pátriárka vezetése 1 laliatt, a törökök üldözése következtében kivonultak az akkori Szerbiából, otthont és új hazát találtak Magyarországon. Ezek a szerbek és délszlávok, akik a XVIII. század végén megerősítették aa ittlévő már letelepült szerbeket, meglehetősn nagy kulturális életet építettek'ki és igen élénk kulturális^ tevékenységet folytattak. Hogy milyen élénk volt e délszlávok kulturális tevékenysége, azt mutatja többek között az is, hogy Magyarországon igen jelentős jugoszláv alapítványok működtök, kulturális célok megvalósítása érdekében. Utalnom kell az Anigelinelim nevű budapesti alapítványra, valamint a Tökölianum nevű alapítványra, amelyet Tököli SzáA^a 'alapított a múlt évszázadban és amely ^ a budapesti egyetemen volt hivatva elősegíteni a szegény származású görögkeleti szerb tanulók tanulmányait Ezek a virágzó intézetek, valamint az ország déli részében annakidején létesült és működött Matiea nevű egyesület bizonyítják azt, hogy a szerbek milyen élénk kulturális életet éltek Magyarországon és milyen szabad kulturális életet folytathattak. Az első világháború alatt ez a szép kulturális élet [megszakadt, nem a,zért, — mondóim — mintha a magyar és délszláv népek között valami jelentékeny ellentét, vagy különösebb ellenségeskedés lett volna, hanem inkább azért mert a már kimúlt monarchiának hatalmi érdeke követelte azt, hogy a monarchia kebelében lévő népeket mindig egymás ellen játssza ki és sohasem azoknak összehangolására-és békés együttműködésére törekedjék, merít így sokkal jobban tudta a maga monarchisztikuis, a, maga abszolutisztikus és a maga im" perialisztikus törekvéseit megvalósítani. Az első világháború után hasonlóképpen szépen fejlődtek a magyar, a szerb (12.00) és a többi jugoszláv nép kulturális kapcsolatai, a jugoszláv kormánytényezők lehetővé tették azt, hogy a horvátországi magyar Julián-iskolák továbbra is működhessenek, és ezek az iskolák az ottani maQ'yarság kulturális igényeit megfelelően — legalább is hozzávetőleg megfelelően — elégítsék ki. Számos nemzetközi egyezmény szabályozta i magyar-jugoszláv kulturális, jogi és kereskedelmi kapcsolatokat, s ezek az egyezmények szintén előmozdíto + ták a két nép békés megegyezését és megértését. Ezt a megértést és ezt a szépen fejlődő együttműködést rontotta meg azután a második világháború és a második