Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-44

909 Az országgyűlés M. ülése 1948. irányából. A kispolgári rétegek érdekei tehát nem állhatnak szemben a népi demokráciával. Egészen más azonban a helyzet a középosztállyal, és itt megint csak Parragi György igen tisztelt képviselőtársam tegnapi beszédére kell hivatkoznom. Ö azit állítja» hogy a középosztály hibái elsősorban azj elmúlt rendszer hibái voltak és ez a társadalmi _ osztály íísatlósia volt áz akkori társadalmi rendnek. Én azt hiszem, hogy a középosztálynak ez a passzív beállítása nem alkaLmazkodik a történelmi hűséghez. A középosz-* tály .ugyanis nem alárendelt csatlósa volt aiz úri világnak» hanem a nagytőkének ós a nagybirtoknak egyik mellérendelt szerve, végrehajtó és védelmező organizmusa. (VÉSZY Mátyás (pk) : Mi volt a középosztályi) Itt a mellérendeltségen van a hangsúly, de még jobban megközelítjük a valóságot akkor, ha iái biológiából! veszünk Hasonlatot és azt mondjuk, hogy a középosztály és a fasizmus szimbiózis* ban élt egymässafl. A nagybirtok felosztása és a nagytőke megtörése talajtalanná tette a középosztály jelentős részét, egyáltalában nem csoda tehát, ha ezek az elemek »visszakívánják a számukra kényelmes multat és azt a kiváltságos osztályhelyzeitet, amelyből kicseppentek; nem csoda, ha azon törik a fejüket és abban mesterkednek, miként kerülhetnének ismét nyeregbe, miként ülhetnének megint a lenézett »proli« és, a »büdös paraszt« nyakára. Ezek az elemek 'nagyon jól tudják, hogy ez csak a népi demokrácia megdöntésiével válnék lehetségesséilyen törekvések és ilyen szimptomák jelen tkeztek a népi demokrácia három esztendeje alatt. Közvetlenül a felszabadulás után éppen a mi pártunkba tódultak be ezek a középosztálvbeli elemek. (Mozgás az ellenzéken.-^PARRAGI György (md): Hát hol lettek volna!) akik le akarták kapcsolni a koalíció szerelvényéről a párt kocsiját és azzal a visszafelé ható mozdítóerővel, amellyel rendelkeztek, ellenkező irányba, tehát a múlt felé szeretitek volna sodorni a pártot, annak tömegeit és az egész • nemzetet. EzitJ a mozdító erőt sikerült még idejében ártalmatlanná tenni: a népi demokrácia vasfalán az ilyen alamuszi támadások megakadtak. (Mozgás.) Nem állíthatjuk azonban, hogy a középosztálynak ezek az elemei beleitörődtek sorsukbaMost kívülről várják a megváltást, amely egy eljövendő világháború képében jelentkezik előttük. (Egy hiO-na a kisgazdavárton: Ezt lesük, de hiába!) Miint ahogy- a fasiszita korszakban nem törődtek a haza sorsával, mint ahogy a Horthy-rendszerben csendőreikkel verették a parasztot és tiszteikkel vezényeltették ki á Donhoz a magyar nép fiait, mint ahogy mit sem törődtek a számbelileg amúgy is leolvadt magyarság vérveszteségévél, csakhogy önös céljaikat a nagytőke és a nagybirtok érdekében is védelmezzék : ma sem okoz náluk lelkiismereti kérdést az a probléma, hogy vájjon mi mindent kellene feláldozni egy újabb világháború oltárán. A népi demokrácia fogalma azonban egyenlő a béke fogalmával s a békés néni demokráciának melléről lepattan 'az ilyen háborús uszítás. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy nálunk időnként felüti a fejét a háborús pszichózis, és

> tagadhatatlan, hogy ennek az olykor igen virulens háborús hangúlatnak éppen ezek az elemek a Iteriesztői és a legkörmönfontabb ügynökei. Mi azonban a félrenevelt és tudatosan félrevezetett tömegeknek továbbra is baráti „kezet nyuj'tunk és riiegnyerő,' felvilágosító szóéin február hó 12-én, csütörtökön. 910 val hívjuk őket táborunkba. (LUKÁCS- Vilmos (md): Ezt kell csinálni!) s a letűnt rendszeír sokszor nagyon ügyesen álcázott ügynökeinek, az imperializmus simaszavú szószólóinak nincs helyük nálunk és nincs helyük a népi demokráciában. (VÉSZY Mátyás (pk): Sehol sincs helyük!) \ . A középosztály ma még gyökériíelen elemei válaszút előtt állnak: vágy beleilleszkednek a demokratikus társadalmi rendszerbe és becsű" . letes munkával szolgálják a haza felemelkedésének ügyét, vagy széthullanak és feloldódnak a történelem olvasztótégelyében. Természetesen egészen más a helyzet a haladó értelmi seggel- Ez a haladó értelmiség, amelynek jelentékeny része pártunkban is tömörült, már a Horthy-rendszer idején hátat fordított saját osztályának, amelyből önkéntes száműzetést vállalt, és csatlakozott a népi erőkhöz. A haladó értelmiség népi demokráciánknak egyik legerősebb és legjelentősebb tartópillére és még nagy feladatok várnak rá az ország szellemi felemelkedése terén is. Ugyancsak fontos -tényezője/ mai társadalmunknak az a tisztviselői réteg, amely már elhelyezkedett a koalíciós pártokban, megtalálta a maga szerepét a népi demokráciában és ugyanolyan tisztelletreméltó munkával szolgálja az ország felemelkedésének ügyét, mint a fizikai dolgozó tömegek. (VÉSZY Mátyás (pk): Mi marad a középosztályban?) Sem a haladó értelmiséget, sem pedig a demokratikus tisztviselői kart nem vomhatjuk a középosztály fogalma alá. T. Országgyűlés! Az előbb megnyerő és felvilágosító szóról beszéltem, és ha most visz~ szatérek rá, annak sa a háttere, hogy a felvilágosító szó nagy szerepére, éppen a miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalásakor kell rámutatnom; hiszen a tájékoztatásügyi minisztérium megszűntével a belföldi sajtó ügyei a minisziterelnökség hatáskörébe mentek át. Az a költségvetési tétel» amelyet a tájékoztatásügyre szántak, kétszerese az elmúlt évinek, több mint négymillió forint. A tájékoztatásügy i. minis»: érium felszámolásával ez a tekm

T télyes summa is illnzóriussá vált, és a miniszl terelnökség kebelében létesült sajtóosztály egyelőre még nem rendelkezik önálló alappal. sőt úgy tudom, átszervezés- alaitt is áll. Ha ez így van, akkor kívánatos volna, hogy ez az átszervezés minél előbb' megtörténjékHa körülnézünk a világban, azzal a szomorú tapasztalattal érkezünk haza, hogy minden országban, így közvetlen szomszédainknál is, lényegesen nagyobb összeget fordítanak tájékoztatási célokra, mint nálunk. Sokat beszélhetnénk arról, hogy a velünk szemben barátságtalanul és illojáüsan viselkedő külföldi sajtó milyen elképesztően hazug és olykor már a komikum határát is túllépő cikkekben foglalkozik a magyar demokráciával. Természetesen szükségtelen arról beszélnem, hogy ezeknél a lapoknál az iniciálás honnan származik és hogy milyen gazdasági hatalmak állnak az ilyen sajtó mögött. Ezzel a gyakorlattal szemben — valljuk be — majdnem teljesen tehetetlenek vagyunk. Hiszen -ha politikai okok miatt írnak hazugságokat és félrevezető rágalmakat rólunk, akkor valóban legfeljebb csak súlyos bankókkal lehetne az ilylen sajtót rábírni arra, hogy a másik félnek, az ártatlanul szenvedő félnek ellenkező véleményét^ is meghallgassa, illetőleg annak is teret engedjen hasábjain. Vannak azonban — és nem is olyan lebecsülendő kis számmal — .az úgynevezett pol-