Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-44
897 Az országgyűlés 44. ülése 1948. gyárnak mindenkor előír. (ÍJ an van! Ügy van! a néppárton') Én most nem akarok eiébevágni az ő sorsukat enyhíteni igyekvő tárgyalásoknak ... (Dömötör Ferenc (kp) közbeszól: Mit mond képviselőtársam? (DÖMÖTÖR Ferenc (kp): Janoss azérrfc csinált ott valami kövesei! — P.. ABRAHAM Dezső (mid): Hát nem elég szerencsés .a molsillani sizterzpdés sem, képviselő úr!) ELNÖK: Tessék folytatni. BABÓTHY FERENC (dn:>: Csak fel szeretném hívni a magyar kormány figyelmét ezeknek a tárgyalásoknak mielőbbi megkezdésére. Tudom azt, hogy a imi lehetőségeink ezen a' téren szintén eléggé kicsinyek. Tudom azt is, hogy iát nagyhatalmak ellentétei, Kína, Japán, Közép- vagy Kelet-Európa problémái mellett eltörpül ez a dolog, de számunkra ez nem ad felmentést az alól, hogy aggódó szeretettel és együttérzéstsel f ügyelj ük az ő sorsukat és mindent meigtegyünk annak jobbrafordítása érdekéhen. (Úgy van! Úgy van! — Taps az ellenzéken.) T. Ház! Szabadságévet ünneplünk. Ennek az ünnepsorozatnak nagyon szomorú kísérője lesz a sziovenszkói magyarság rendezetlen' helyzete. Reméljük, hogy a magyar kormány mindent megtesz ennek mielőbbi rendbehozatalára. Szeretném aszpnban remélni azt is, hogy a 48-as sziabadságévben mindenképpen meg tudjuk teremteni szomszédainkkal a megértés útját és meg tudjuk szüntetni a demokrácia szellemével össze nem egyeztethető igaztalan bánásmódot. Annál is inkább remény van erre, mert most már ott is kezdik belátni egyesek, hogy helytelen utat választottak, amikor demokratikus jelszavak hangoztatása mellett egy népet csupán anyanyelve miatt kollektive akartaik megbüntetni. Éppen a minap olvastam egyik napilapban egy volt szlovák vezető nyilatkozatát, amely a többi között a következőket mondja: »Mind a szlovák, mind a magyar tömegek előtt problematikussá vált az a demokrácia', amely csupán anyanyelve miatt kollektív hajtóvadászatot indít az áBam egT rétege ellen.« Majd így folytatja: »Nem hatásos dolog jósolni, de meg kell mondanom, hagy a szlovák lelkiismeret számlája a magyair nemzet felé nagyon meg van terhelve.« Mindezek azonban — úgylátszik — egyelőre még csak ennek az egy szlovák embernek a szavai, mert hiszen — ahogy a Világban tegnap olvastam — Novomeszky szlovák közoktatásügyi miniszter sajnos, egészen másképpen nyilatkozott. Nekünk .azonban mindenkép"pen keresnünk kell a megegyezés lehetőségeit a kölcsönös bizalom és megértés alapján a demokrácia egyenlőségének elvei szerint, annál is ünkább, mert iái határon túl élő magyarjaink érdekeinek megvédése nekünk mindig becsületparanesolta kötelességünk kell, hogy legyen. T. Ház! A, kisebbségekkel kapcsolatban pár .szóval szeretnék uiég szólni a hazai német kisebbségről is. Ennek & néprétegnek egyes tagjai kétségtelenül súlyosan vétkeztek a magyarság ellen. Ezekkel szemben tehát a büntetés igazságos és jogos. Sajnos, azonban <a büntetés olyanokat is igen nagy számban ért, akikre semilyen komoly bűnt rábizonyltaínö nteön tudtunk, nem is igyekeztünk és ha netán efelől még kétségeink volnának, csak meg kell nézni a 12.300-as rendeletet, amely úgy intézkedik, hogy azok a németek, akik nem kerülnek kitelepítés alá, tehát nincs, bűnük, volt vagyoOESZÁGGYÜLÉSI NAPLÓ II. évi február hó 12-én, csütörtökön. - 898 i nukból visszaigényelhetnek tíz hold földet, i vagy ennek megfelelő szőlőterületet. Ez a rendélet tehát maga is elismiri, hogy ezeknek bűnük nincs. Akkor kérdem én, vájjon milyen címen részesülnek abban a joghátrányban, hogy vagyonukat elvettük? Anyanyelvük miatt nem lehet. Anyanyelvével mindenki születik, ezzel senkit meg nem károsít, ez senkiitől sem vehető el, ez. mindönkinek tenmésiaetes veleszületett joga, ezért tehát büntetni nem lehet. T. Országgyűlés! Nem csinálhatunk, mi precedenst ezen a vonalon, mert ha megcsináljuk, akkor vájjon milyen címen fogunk tiltakozni az ellen» ha a határon túlélő magyarokat ugyanígy büntetik? (Taps a demokrata néppárt soraiban.) Nem akarom én újból a hibát beismerő szlovák vezető férfit idézni, de leszögezem, hogy a magyair demokráciának semmiképpen sem szabad ebbe a hibába esnie. A demokrácia jellemző tünetei sohasem lehetnek az elfogultság és a bosszúállás, lehet igazságos büntetés, de még inkább a megértő nevelés és nem egy esetben a megbocsátás. Jusson ez az elv előtérbe az itt maradó német kisebbséggel Szemben, is. T. Országgyűlés! Beszédem befejeztével a demokratikus magyar kormány gyeplőjét tartó miniszterelnökhöz az a kérésem, őrködjék minden erejével azon, * hogy a magyar demokrácia minél nemesebb, minél emberibb legyen, semmilyen formában ne hordozza magában azokat a fogyatékosságokat, amelyeket más rendszerekben elítél. Mivel a jelen költségvetés s annak indokolása az általam kifogásolt dolgokra orvoslást nem nyújt. a költségvetést elfogadni nem tudom. (Élénk taps a néppárt soraiban.) ELNÖK: Szólásra következik a kijieilölt szónokok közüli (11.00) CZÉH JÓZSEF jegyző: Kiss Károly! KISS KÁROLY (kp): T. Országgyűlés! Elöljáróban nem mulaszthatom el annak hangsúlyozását', hogy az 1947/48. évi költségvetésünkéi mennyivel nyugodtabb politikai légkörben tárgyaljuk, mint amilyenben az ezt megelőző, 1946/47. évi költségvetésünket t'ájrgyaltük. A magyar demokrácia belső eiUenségeinek kiszorítása a politikai élet vezető helyeiről lehetővé tette hazánkban a nyugodt, békés munka, biztosítását. Ennek nyomán komoly eredményeket értünk el az újjáépítés terén és gazdaságilag is erősödtünk. Az iparban és a mezőgazdaságban dolgozók helyzete *az , elmúlt év folyamán jelentősen javult. Népünk szorgalmának és munkaszeretetének köszönhetjük, hogy a stabilizációt meg tudtuk tartani, és az 1947/48, évre deficitmentes költségvetést tárgyalhatunk. T. Országgyűlés! Szeretnék mindjárt eàolr járóban néhány szóval igen t. előttem szólott képviselőtársamnak ' felelni : ő a papírelosztást és a papírkorlátozást kifogásolja, én viszont kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a korlátozás helyes. Súlyos valutaterljeink vannak a papírellátással kapcsolatban. (Mozgás a néppárton. — Egy hang ugyanott: Szüntessenek meg egy kioialíciós lapot, hogy arányosak legyünk!) Demokratikus kormányzatunknak az a lépése, hogy a papírbeszerzésre fordítandó pénz egy részén bort vásárolt az ország szükségletének" kielégítésére, igen helyes volt. Azt, hogy igen sokan kifogásolják a r papíirél osztás módját, magam is tudom. Ellenőrző munkám során, amelyet pártomban végzek, találkoztam olyan esettel is az elmúlt hetekben, amikor az • egyik hetilap szerkesztője egy tar>aoyórát kül57 /
