Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-27

81 Az országgyűlés 27. ülése 1947. évi december hó 5-én, pénteken. -, toseg — a memet agresszivitás. Ebben talán, meglehet .az,a különbség, hogy nem a saját számlájára diolgoianék, -die mi már néhány száz ev óta szereztünk tapasztalatot a nemléttel és egyáltalán nem vigasztalna minket az, ha nemi a statját számlájára, hartem idegen zsoldban, folytatná ugyanazt a háborús politikait! a mű bőrünkre és a többi kis nép bőrére, amelyet évszázadokon .keresztül folytatott. Felltiétlienül szükséges tehát, hogy a Németország; szomszéd­ságábain és közelségében álló kis ország-ok fel­vértezzék imaguikiat ás megtegyék az elitenlépé­Fekéü. , -Azonban nemcsak német veszélyről lenne szo. Felesleges lenne túlsókat kertelni: van egy köizvewlen amerikai veszélv is, még hozzá szinten! nem azi Óceánom túl, hanem itt a szom­szédságunkban, itt Délkelet-Európában, ponto­san Görögországban. Görögország helyzete mutatna meg legjobban, hogy mit jelent; egv olyan ország, ahol akár angol, akár amerikai szuronyok biztosítják a rendet, A háborút! je­lenti, a polgárháborút jelenti és az iidegen elnyomást: jelenti, semmivel sem jobb formá­ban- mint ahogy a német vagy az olasz meg­szállás jelentette az elmúlt évtizedek alatt. Délkelet-Európa népei nagyon sokat tapasz­taltak. Ezt a területet puskaporos hordónak nevezték éle már két világháború szikrái Pat­tantak ki innen. Pontosan ez az a terület, amely nem akar többé figurája lenni az ilyen imperialista .sakk játéknak és sem mi, sem a jugoszláv nép, sem a többi délkeleteurópai orSziáig nem akar Görögország példájára egy ilyen beavatkozó 'területté válni. Szabadságunk, függetlenségünk megvédésére irányúiéi igyeke­zetünkben megint csak ugyanarra az: ered­ményre jutunk: feltétlenül és döntően s'züfcsée: Van arra, hogy kapcsolatainkat kiemeljük ezeknek az elvi barátságnyüatkozatoknak a keretéből és szoros, írásba foglalt, szerződéses viszonnyá tegyük azt a kapcsolatot, amely bennünket ebben az esetben éppen Jugoszláviá­hoz fűz. T. Országgyűlés! Ha ez is a legfontosabb eredménye ennek a (szerződésnek, hogy bizton­ságunkat és békénket védi, ne t tévesszük szem elől azt sem, hogv a szerződés, — ebben laz, esetben a kulturális szerződés — ínott betűje is mond valamit és önmagában nézve, telje­sen függetlenül az utána következő barátsági, meg nem támadási és kölcsönös isegélyiivujfási egyezménytől, mint kulturális Ikapcs'oliataink támasza és megerősítője m jelentékeny előre­haladást jelent. Jeleníti pedig azéirty — még pedig mindkét szerződő fél szempontjából^ — mert mindketten tudunk adni egymásnak valamit. < Van-e mit tanulnunk és mit kapnunk Jagosizláviától kulturális szemponftbóll FeP tétlenül Van. Az! a jugoszláv kultúra, amelyet rendszeresen és tervszerűen elzártak Magyar­országtól, amelyet rendszeresen! és tervszerűen olyannak bélyegeztek meg. mint amivel alig érdemes foglalkozni, most a felszabadult nép kezében nemcsak nemzeti, hanem igenis nem­zetköizi jelentőségűvé lett. Az a pá'r szemel­vény, amelyet a jugoszláv irodalomtói kapunk. feDtetlénlil! erre vall Akik olvasták például Kovacsicsnak, a háborúban elpusztult nagy jugoszláv költőnek verseit, amelyek magyarul is megjeilientek. megállapíthatják, hogy azoknak feltettem ül a világirodalom komoly, nagy aülklo­tásaí közötti yam a helyük­Ez azonban csak egy kikapott példa és ter­mészetes, hogy Jugoszlávia is, de bizonyos ér­O'RSZÁGGYÜLÉSl NAJPiLO H. telemben mi magyarok is a legelején tartunk a népi demokratikus kultúrai hatalmas teljesít­ményeinek. De mi is fogunk tudni nyújtani Jugoszláviának is, a környező országoknak is kültúrkincseket, mert komoly fordulat van most a magyar kulturális életben. Ha vannak is bajok és nehézségek, is ha a hivatalos apparátus nem is áll mindig feladatának magaslatán, van­nak eredményeink kulturális téren, amelyekre már büszkék lehetünk. Gondoljuk csak el, hogy például a népi kollégiumok mozgalma a semmiből milyen ko­moly teljesítményeket, milyen komoly ifjúsági mozgalmat teremtett. Mennyire fontos fegyver ez a vagyonosok kulturális monopóliumának áttörése terén! Milyen döntő tényező ez a népi származású új magyar értelmiség megterem­tésie terén! Egy olyan értelmiség, egy olyan kultúra megszületésének idejét éljük, amelytől már nem kell félni, amelytől már nem kell két­értelműséget várni, amely nem lesz hordozója akármilyen elvont értelemben valiamiféle új magyatr imperialista törekvésnek, amely nem lesz 1 reakcióval terhelve, mint volt nem egyszer régi kulturális tevékenységünk, hanem érmen olyan őszintén fogja szolgálni a szomszéd né­pek ügyét és érdekét is, mint a magyar kul­túráét-, és azzal, hogy a magyar kultúra vn'ág; zásnak fog indulni, hozzá fog járulni ahhoz, hogy iái sízomszéd népeknél is hasonló legyen a helyzet. De nemcsak erre az új magyar kulturális teljesítményre gondolok, t. Országgyűlés, ha­nem gondolok a régire is. Szó sincs arról, és őrültég, ostobaság lenne részünkről, ha egy­szerűen azt mondanók, hogy: letörölni a táb­lát, spongyálÜ rá, mindaz, amit eddig a ma­gyar kultúra alkotott, valamiféle reakciós terheltség, annak nem lehet értéke a jugoszláv és magyar népek számára, múzeumba vele, hátlat fordítani neki. Nem, éppen ellenkezőleg: az a feladatunk és kötelességünk, hogy a ma­gyar kultúra múltjából' igenis kibányásszuk azokat a döntő éritékeket, amelyek a mi sza­munkra és szomszédaink számára is értéket jelentenek. Vannak-e ilyenek! (VERTES ISTVÁN (md): Vannak! Tele vap-vunk!) Feltétlenül! Nemcsak a magyar nép számára, hanem éppen szomszédaink számára is jelentékeny teljesítmények vannak, és az is helyes meg­jelölés, ha azt mondjuk, hogy ki kell bá­nyászni, ment igenis, az elmúlt rendszer azon volt. hogy a magyar kultúra leghaladóbb al­kotásait minél mélyebbre temesse el elnyomás­sal. Gondoljunk azokra az ee-vóui sorsodra, amelyek a nagy magvar költőket, festőket érték, gondoljunk Derkovicsra, aki éhenhalt, József Attilára, akinek most ünnepeltük h»­lá'la, öngyilkossága tizedik évfordulóiát. Ok nemcsak éppoly üldözöttek, hanem fokozottab­ban üldözöttek voltak, mint bárki más ebben az országban, mert ezt a fajta magyar kul­túráit ellenségének érette IPZ uralkodó osztály. Es mos* itt van 1 az ideje, hogy ezt a kultúrát is kiszabadítsuk börtönéből, megmutassnk a magyar népnek, közel vigyük hozzá, és meg­mutassuk 1 a szomszéd! népnek is. Vannak más olyan magyar kulturális tel­jesítmények is, amelyek jelentékenyek lehet­nek. Gondoljunk keleteurópai viszonylatban — és erre büszkék lehetünk — a magyar szak­munkások teljesítményére és szakképzettsé" 1 gère. Nem kétséges, hogy tanultság, műveltség 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom