Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-43

863 Az országgyűlés i3. ülése 1948. évi február hó 11-én, szerdán. 864 A. törvény javaslatot az alkotmányjogi és közjogii bizottság mind általánosságban, mind részüeteiben elfogadta. Tisztelettel! kérem az országgyűlést, méltóztassanalk a javaslatot ugyancsak mind általánosságban, mind rész­leteiben eDfogadni. ELNÖK: Szólásra következik a feliratko­zott szónokok közül? CZÉH JÓZSEF jegyző: Prieszol József! PRIESZOL JÓZSEF (kp); T. Országgyű­lés! A magyar népi demokrácia úgy, aftiogy eat más, haladó demokratikus államok is tették, rátért a tervgazdállSkodás útj ária, szem­ben a kapitalista demokráciákkal, ahol a ter" mêlés még n%a is anarchisztikus, amely 'anar­chisztikus termelési mód egy csomó szenve­dést, bánialtot, fájdalmat, nyomorúságot hoz az emberiségre és a pusztító háborúk sorozatát idézi elő. A magyar népi demokrácia eddig el­ért eredményei döntő módon bebizonyították, hogy a, magyar népi; demokrácia jó úton jájri A mi hároméves újjáépítési tervünk megvaló­sításán keresztül mind gazdaságilag, mind; po­litikaiiílag- még hatalmasabban megerősödve kerülünk ki ebből a küzdelemből, aimeJllyet ma is folytatunk; ebben hinni minden jogunk megvan eddig elért eredményeink állapján. Kik voltak azok, akik segítettek nekünk ezeknek az eredményeknek megvalósításábaim? Kik voltak azok, alkik a munka oroszlánrészét elvégezték'? Láttuk és megfigyelhettük, amint a romok felett megjeleintek a munkás-, pa­raszt" és értelmiségi dolgozók tömegei, hogy a romokat eltakarítsák, hogy azután a romok hieflyébe felépíthessék az új demokratikus, erős Magyarországot, Ezek a dolgozók nem kérdezték akkor, hogy mi lesz a bérük. Lerongyolódva, éhezve, fázva, fáradságot nem ismerve végezték kö­telességüket hazájukkal, a magyar népi demo­kráciával szemben, hogy mélyponton lévő or­szágunkat a felemelkedés útjára, vigyék. Lát­tuk a mezőkön, a földeken, s mindenütt az or­szágban különösen az eilső időkben a magyar parasztot, amint saját magát fogta az eke elé és próbálta megfeszített erővel rendbehozni kicsi gazdaságát, hogy az újjáépítést szolgálja. Nem egyszer láttuk inlnleiri», a parlament »ablakain keresztül is, hogy a jégzajlásos Duna felett hogyan dolgoztak a hídépítők, hogyan kockáztatták életüket, hogy a Duna zajló jege felett összeköttetést teremtsenek Budával és megindítsák a. közlekedést, megindítsák a gaz" dasági vérkeringést az országban! Láttuk az ipari vidékeken, Csepelen, Ózdon. Diósgyőrött és mindenütt az ország üzemeiben, hogyan dolgoztak a dolgozók tető nélküli üzemekben!, hogyan kaparták ki a romok alól, a jég alól, •a hó alól a leomlott gépi berendezéseket, hogy azokat újjáépítve, csurgó esővel a nyakukban, megindítsák' az újjáépítést a termelést az or­szágban. S láttuk azt is, hogy az országban mindenütt ablaknélküli irodákban, fűtetlen helyiségekben az értelmiségi dolgozók majd­nem kivétel nélkül áldozatosan teljesítették .kötelességüklet a magyar demokráciával szem­ben. Láttuk az építőmunkást, a vasutasok és nem utolsósorban a> bányászok hősi erőfeszíté" seit, afcilk) nem egyszer nyakig- sárban, vízben hozták rendbe báuya termelésünket és emelték a széntermelést olyan magas fokra, mint ami­lyenen most áll. De amíg a dolgozók hősi küzdelmüket folytatták a termelés fokozása és az ország gazdasági talpraállása érdekében, addig sa reakciósok, (Egy hang a kisgazdapártról: Suttogó propagandát folytatnak!) az úri gaz­emberek ittmaradt követői mindent elkövet­tek, hogy ezekről a hősi erőfeszítésekről hall­gassanak, hogy ezekről a hősi erőfeszítésekről' lebeszéljék a "magyar dolgozó népet. Nem egy­szer kiáltották vagy suttogták, hogy nem ér­demes, kár minden fáradságért, s nem egyszer magam hallottam, hogy az igen t. túloldalon ülő képviselőtársaim bizony hányszor próbál­ták a magyar demokráciát lebeszélni arról, hogy ezeket a hősi erőfeszítéslkiet megtegye. (VERTES István (md): Ugyan! Ugyan! Ki volt az? Kár ebbe politikát belevinni!) A magyar demokrácia és a nép ellenségei nem egyszer kuvikolták a magyar parlamen" ten belül is. — sőt teszik ezt még napjainkban is — hogy külföldi tőke nélkül nincs újjáépí­tés az országban. Nem látták, vagy nem akar­ták látni, hogy nekünk van minden külföldi tőkénél nagyobb tőkénk és drágább kincsünk: a magyar uép munkaereje, munkakészsége és élníiiakairásia, (Úgy: van,! Úgy nap,! — Nagy taps a kammunisttdípárton, taqxs- a szociáldemokrata' párton. Szórványos taps a kisgazdapárton ) Ez a mi tőkénk és einnefc a tőkének a kamatai most mutatkoznak meg, most bontakoznak ki, amikor a folyton emelkedő életszínvonal már jobb jövőt enged sejtetni, amikor már napról­napra látjuk, hogy az ország mind jobban és jobban áll helyre gazdaságilag is, de politi­kailag is. A magyar demokrácia — hála a dolgozók hősi erőfeszítéseinek — megnyerte a küzdel" met, amelylet az újjáépítésért folytatott. Ma már megváltozott a dolgozó nép viszonya is a termeléssel szemben. A magyar dolgozó már nem az űri betyároknak, a földbirtoko­soknak, a kapitalistáknak, hanem saját ma­gának termel. Ma már mindéin magyar dol­gozó tudja, hogy ez az ország már a mi or­szágunk, a dolgozók országa. Ilyen körülmények között, nem mindegy, hogy milyen mértékiben tudjuk fokozni terme­lésünket, hogy milyen mértékben tudjuk mi" nél hamarabb talpra állítani a magyar demo­kráciát gazdaságilag is, politikailag is. Két­ségtelen, hogy vannak még nehézségeink, két­ségtelen, hogy keményen kell még dolgoznunk a termelés fokozásai az ország gazdasági talpraáillítása érdekében. Mindent el kell kö­vetnünk, hogy ez a munka sikerrel járjon s akik ebben a munkában segítaniek, akik annak oroszlánrészét végzik el, bizonyára megérde­melnek minden jutalmat és dicséretet. Örömmel üdvözlöm tehát mind a magam, mind pártom részéről a most tárgyalásra ke" rült törvényjavaslatot, amely hivatva van megalapítani a Magyar Munka Érdemrendet és ÉrdemórmetL & ezzel kapcsolatban pénzjutalma­kat állapít meg. Ezekkel az érdemrendekkel s ezzel az érdeméremniel fogjuk majd jutal­mazni mindazokat a dolgozókat, mindazokat a rohammunkásokat akik hősi erőfeszítéseikkel a magyar demokrácia ügyét előre viszik. A múltban azok) a bitangok kaptak kitün­tetéseket, jutalmakat, akik a nép ellenségei voltak, akik családi összeköttetéseik révén kö­zel álltak az uralkodóosztályhoz, akik magu­kévá tetteik az uralkodóosztály gazember­politikáját, akik mintaszerűen: kizsákmányol­ták és korbácsolták a népet, szóval akik az urak érdekeit szolgálták. Azóta fordult egyet a világ a mi javunkra, a dolgozó nép javára-

Next

/
Oldalképek
Tartalom