Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-43

849 Az országgyűlés 43. ülése 1948. állapítanom, hogy az álllami közigazgatás végtelenül megduzzadt. Vajda t. képviselőtársam ezt a szociális állam kialakulása egyik alap" vető feltételének: tekinti. Én ezt nem osztom. A bürokrácia mindem időkben egyik rákfenéje a nemzetgazdaság életének. A kevés, de jól fizetett tisztviselő a« az elv, amely ebben a kérdésben évezredek alatt kialakult, s ha talán Baránko

vies igen t, képviselőtársamat félre is Vezette az» hogy az állami üzemiek munkáslétszáma a költségvetés adatai szerint átalakult és ezek a, munkások ma már szolgálatban álló tisiztvisiellőkként és egyéb alkalmazottakként szerepelnek a költségvetésben, a költségvetés helyesen értelmezett adataiból azt kell megállapítanunk, hogy az állami, vármegyei és községi közigazgatás keretében az alkalmazottak száma igenis 7995 fővel szaporodott, noha a Bdistía folytán több tízezer tisztviselő vesztett© el kenyerét. Ha ehhez hozzávesszük azt az adatot, hogy az üzemek állandó munkásai az alkalmazottak közé soroltattak,^ még akkor is az a végső summája a mérlegelésnek, hogy aközigazgatásnál, és az üzemeknél összesen 20.849 fővel növekedett az alkalmazottak száma. T. Képviselőház! A bürokrácia veszedelméről már beszélt Kabakovits képviselőtársam. Én ezzel kapcsolatban egy körülményre szeretnék rámutatni, olyanra, amelyet mindannyian valóban a saját bőrünkön tapasztalunk. Mindig azt szoktam mondani: ha több a tisztviselő» nem az a legnagyobb veszedelem, a nép, az állampolgárok összessége számára, hogy ezek is fizetést kapnak az államtól, ha~ nem az, hogy az a tisztviselő» aki fellesleges, reggeltől leisítlig* azon gondolkozik, milyen munkát végezhetne, (ügy van! ügy van! a néppárton?) keresi a munkáját, amellyel nekünk» adófizető polgároknak csak kényelmetlenséget és kellemetlenséget okoz, A felesleges rovatok, a hatszor annyi rovat, mint amennyi kell, a kelleténél hatszor annyi kéz» ^ amelyhez el kell mennünk, hogy valami elintéződjék, ez a túlméretezett bürokrácia első megnyilatkozása és legnagyobb rákfenéje. (ügy van! ügy van! a néppárton.) Nekem nem az fáj, hogy egyes tisztviselők 300—400 forint éhbérért reggeltől estig ott vannak hivatalukban és még az sem fáj» hogy magasabb tisztviselők ott ülnek a maguk helyén;. Nekem aiz fáj, hogy isigy magasabb tisztviselő mellé mimdjálrt altiszt és gépírókisasszony is kell; nekem az fáíj, hogy fűteni kell termeket, amire nem volna szükség; nekem az fáj Végső sorban» hogy a túlméretezett tisztviselői létszám az ügyintézés rovására megy. Etekintetben nem is lehet, eltérés a pártok között, mert miffo* vagyok győződve róla, hogy a szemben ülő oldal ugyanúgy érezte már a saját bőrén, miit jelent a felesleges tisztviselő' mint ahogyan mi, ezen az oldalon mindannyian érez~ üäk azt. Igenis szót kell tehát emelnünk az ellem, foosry a tisztviselők száma* nemcsak nem csökkent, hanem sajnos» emelkedett

1 az* elmúlt esztendőben. Ez olyan veszedelem, amelyre a parlamentben szinte egyértelműen, kellene felhívnunk a kormányzat

1 figyelmét, hogy a legrövidebb időn belül segítsen. (GYURKOVITS Károly (szd): Tisztázódott a bizottsági tárgyaláson» hogy ez nem felel meg a valóságnak! — DÖGEI Imre (kp): Hiszen tízezreket elbocsátottak és csak hétezret vettek fel!) ELNÖK: Csendet kérek S VESZY MÁTYÁS (pk): Hétezerrel több a ORSZÁG GYŰLÉSI NAPLÓ II. évi február hó 11-én, szerdán. 850 számuk! En vigyáztam ezekre az adatokra, Gyurkovits igen t. képviselőtársam. Tegnap újra átnéztem ezeket a számokat és legjobb tudásom és lelkiismeretem szerint úgy látom, hogy az állami közigazgatás létszáma 7995 fővel duzzadt fel. (NYÁRÁDI Miklós miniszter: 2500-zal csökkent a létszám az állami közigazgatásban!) Az egyik oldalon csökkent» a másik oldalon 10.431-gyel növekedett, a kettő különbözete adja a 7995-öt. '(Derültség az ellenzéken. — NYÁRÁDI Miklós miniszter: A tavalyival szemben 2500-zal csökkent!) A másik oldalon az a helyzet» hogy a közigazgatás és az üzemek alkalmazottainak száma összesen 20.849 fővel emelkedett. De valóban nem magukon a számokon múlik a dolog, azokat a miniszter úrnak jobban kell tudnia és nyilván jobban is tudja. De a miniszter úr is tudja, hogy ezzel szemben a B-lisia során rengeteg tisztviselőt bocsátottak el. többet, mint 2500-at, tehát igenis emelkedés történt, amit helyes közigazgatással meg lehetett volna akadályozni. Nemcsak, hogy meg lehetett volna akadályozni, hanem a kérdésnek egy másik oldala is kialakulhatott volna. Ha nézzük a költségvetést, a tisztviselői járandóságokat, akkor mindenekelőtt azt látjuk, hogy ezek olyan alacsonyak, amilyen fizetésből igazán csak a legnagyobb önsanyargatással hebet megélni. Amennyire hibásnak tartottam, amikor a múltban a munkás és 'a tisztviselő fizetése között egészein szokatlan aránytalanság volt. annyira helytelenítem a mai alacsony_ tisztviselői fizetéseket. Régen az az anekdota járta, hogy: mi a különbség Magyarország és Svájc között? — amire a válasz az volt: ha Magyarországon villamosra ülök és megkérdezem a kalauz fizetését, akkor egy lehetetlenül kicsiny összeget mond. ha pedig megkérdezem, hogy mennyi az igazgató fizetése, akkor egyet legyint és azt mondja: legalább százszor annyi; ezzel szemben Svájcban az igazgató és a kalauz fizetése közötti eltérés csak maximum 60—70 százalék. Ez az utóbbi a helyes politika. De amikor ma a munkásság fizetése — amelyről tudjuk, mennyire alacsony még mindig — fölötte va,n a középtisztviselők járandóságának, ez megint olyan aránytalanságot jelent a másik oldalról, amelyet elsősorban a munka s s ágnak nem szabad megengednie, mert valamennyien tudjuk, hogy a nyomorúság sohasem visz jóra. Szabó Dezsőnek volt egy materialista, de nagyon bölcs mondása: korgó gyomorral nem lehet a Himnuszt énekelni. Ez igaz, minden időkben igaz. Éhbéren tartott, tisztviselőkkel nem lehet jó közigazgatást csinálni. (10.30) Minthogy pedig a kiadásokat éppen a bevételek végtelenül felfokozott volta miatt nem ••emelhetjük, mindannyiunknak, az egész parlamentinek egyértelműen kellene megnyilatkoznunk amellett, hogy kevés, de jólfizetett tisztvislot akarunk, akik a maguk munkáját teljes lelkiismeretességgel, teljes szaktudással és felelősségérzéssel százszázalékosan lássák el, mert csak akkor tudunk előrejutni. A Szabad Nép mai számá'han olvasom, hogy 15.000 romlakás helyreállítási aktáit nem intézték el egy esztendőm, keresztül. Bocsánatot (kérek, ha jólfizetett, felelősségtudattal megáldott és felelősséget ismerő, hatáskörrel és szaktudással bíró tisztviselők ülnek a helyükön, akik nemcsak politizálni és ezen keresztül előremenni akarnak, hanem tudnak és akarnak is dolgozni, akarnak a nép érdekébem harcolni, « akkor ezeket a tisztviselőket jól meg kell fizet94