Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.

Ülésnapok - 1947-42

783 Az országgyűlés 42. ülése 1948, beszél.) Mit mondtál,.Géza bácsi? (MALASITS Géza (sad): Annál inkább sem, mert ingyen javítják meg a templomokat!) Nagyon helyes, hogy megjavították. T. Országgyűlés! Tudjuk, hogy katolikus testvéreink ' közül akadnak szép számánál olyanok, akik az egyház és az állam meg­egyezése érdekében kifejtett társadalmi, poli­tikai és publicisztikai működésünket rossz értelemben nevezték hídverésnelk (Egy hang az ellenzéken: Harmadik út!) Ez a szó — »Brückenbau« — a hitlerizmus sötét idejében keletkezett, amikor egyes katolikus: körök vagy jóhiszeműségből, vagy opportunizmus­ból módus vivendit kerestek a náci rend­szerrel. A hídverésnek ez a hasonlata azonban szerény véleményem szerint nagyon is sántít. Mi neim az egyház és, az antikrisztust hirdető, a legkegyetlenebb barbarizmust megteremtő nácizmus között hirdetjük az együttműködést, nem a nácizmus és az egyház között akarunk hidat verni, hanem az egyház és a demo­krácia között. Ez talán mégis csak más-. (Ugy van! Ugy van!) Igaz^ hogy ennek a demokrá­ciának vannak hibái, fogyatékosságai, túl­kapásai, mi keveseljük a politikai szabadságok mértékét, amelynek korlátozását azzal magya­rázzák a túloladalon, hogy a demokrácia biz­tonsága és megerősödése érdekében van szük­ség ezekre a korlátozásokra. (Közbeszólás a kommunistapártról: Ezt tények bizonyítják!) . Mi azonban ezeknek a hibáknak, túlkapá­soknak, fogyatékosságoknak kiküszöbölésén akarunk fáradozni az egyházzal egyetemben. Mi vállaljuk mind a hídverés., mind a hibák kiküszöbölésének feladatát, minden gyanúsí­tás' és minden félreértés ellenére. Ugyanis csak az egyház és az állam kiegyezése nyo­mán áll helyre a lelki egyensúly, amelyre a magyar közéletnek, a magyar nép emelkedő jólétének és a hároméves terv végrehajtásá­nak szempontjából éppen olyan nagv szükség van, mint — ahogyan a költségvetésben is kifejezésre jutott — a gazdasági egyensúlvra. A gazdasági egyensúly feltételezi a lelki egyensúlyt, a lelki _ stabilizáció kiegészíti a gazdasági stabilizációt. Csak a kettő együttes léte biztosíthatja álmagyar demokrácia virág­zását, a magyar nép testi és lelki jólétét. T. Országgyűlés! Nem térhetek ki egyéb fontos kérdésekre, melyek alapvető kérdések, amelyeknek taglalására azonban — remélem — az elkövetkezendő vita során még sor kerül. Tekintettel arra, hogy a kormánynak — de nem a demokráciának — ellenzéke vagyunk, a költségvetést általánosságban nem szava­zom meg. (Taps «£ ellenzéken. — A szónokot üd­vözlik.) ' ELNÖK: Szólásra következik a kijelölt szónokok közül? CZÉH JÓZSEF jegyző: Bognár József! BOGNÁR, JÓZSEF (kg): T. Országgyűlés! A költségvetés, mint a szilárd, tervszerű és a nép által is ellenőrizhető állami gazdálkodás alapja, mindenkor rendkívül fontos az jállam életében, hiszen nemcsak bevételeinek és ki­adásainak az összeegyeztetéséről, nemcsak ia Bord sízámok és a irádeg rovatok egymásmellé állításáról van szó, hanem egy lüktető, eleven ország lakosságának egyéni és kollektív életé­ről, amelyben a számadatok mögött ott lélek­zik egy egész nép; a dolgozó kisemberek, a évi február hó 10-én, kedden. 784 verejtékező munkások, a testi erejük meg­feszítésével dolgozó parasztok, az ellátatlan öregek és a művelődés kapui felé meginduló fiatalok. Ezt a lüktető és eleven emberi életet, sok-sok millió ember életét szolgálja a kormány a mindenkori költségvetés elkészíté­sével és a népképviselet legfőbb szerve: az országgyűlés elé való terjesztésével. Hazánk jelenlegi helyzetében azonban nem pusztán erről a rendkívül fontos» de minden évben megismétlődő kormányzati funkciónak ; a végrehajtásáról van szó. hanem sokkal több­ről: arról, hogy három évvel ezelőtt a magyar nép évszázadok merev társadalmi, politikai és gazdasági berendezkedése után új utakon indult el és ma nemcsak arra kell emlékez­nünk, hogy ez az elindulás milyen mélységből ; történt, hanem azt is meg kell néznünk, hogy i| mennyire viszik előbbre népünket a haladás, a felemelkedés útján a költségvetés szám­adatai is, és így a költségvetés bírálata egy kicsit visszatekintés arra az útra, amelyet ez alatt a három év alatt megtettünk és ame­lyet kemény elhatározással kívánunk járni továbbra is. r Az az út, - melyet megtettünk, nemcsak azért vollt nehéz és küzdeCimekkel teljes, mert az értelmetlen és a nemzet érdekei ellen vívott háborúban nemzeti vagyonunk jelentős része megsemmisült, mert az új élet elindításának íj első napjaiban az emberi civilizáció elemeihez szükséges materiális eszközökkel 1 is alig ren­delkeztünk, hanem mert a régi társadalom ke­retei teljesen szótestek és nekünk olyan körül­mények között kellett és kell m a is sok tekitn­; tétben formálni új politikai és gazdasági be­rendezkedésünket, hogy az emberek jelenltős része a múltban fennállott berendezkedést neim egy politikai és társadalomtudomány termino­lógia szerinti feudalistia-kapitalista berendez­kedésnek érezte, hanem — annak hosszú idlőn át való változatlan f ennálásánál fogva — szinte egyedül lehetséges berendezkedési for­máknak vélte és így nekünk utunkon egyszerre kellett lajz élet megindításának elemi feltételeiről gondoskodnunk, a régi társadalom szétesett kereteit egyszerre átlépni és magunk mögött hagyni, máskor kemény hareeaC és tusakodás­sal leküzdeni, hogy ezen három év alatt politi­kai tériem melgiteremthessük a népi demokrácia alapjait és gazdasági térien hozzáfoghassunk az országépítő és népünk életszínvonalát fel­emelő hároméves terv megvalósításához. Ma már politikai berendezkedésünk jeCen­liegi fázisában és gazdasági életünknek a tervgazdaság alapjaira való fektetése után bi­zonyos perspektívákból nézhetünk vissza a megtett útra és emlékezhetünk vissza, e három eseménydús esztendőre, amelyek során több történtt társadalmi erőink átszervezése terén, mint évszázadok alatt. Bizonyos perspektívá­ból nézhet vissza az egész magyar: demokrácia, s a- Független Kisgazdapárt is, amely a népi demokratikus politikai berendezkedések kere­teit építő és fejlesztő demokratikus kormány­koalíció egyik tagja. S ha ez a visszatekintés a Független Kisgazdapárt részéiről az erőseköt jellemző kemény önkritika és nem aiz illúzio­nizmus vagy a mardosó önvád, hanem az el" követett hibákból tanulni kívánó organizmus önbírálata jegyében történik, akkor azt kell mondanunk, hogy ebben a három évben sok hi­bát, tévedést követtünk el, sok volt a tétová­zás és a bukdácsoHás, súlyosak voltak néha a

Next

/
Oldalképek
Tartalom