Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
777 Az országgyűlés 42. ülése 19Í8. T. Országgyűlés! Az előttünk fekvő költségvetési előirányzat tételei azonban nemesiak az elismerést váltják ki belőlünk a demokrácia gazdasági fejlődésének biztos menete felett, hanem az aggodalmat a figyelmeztetést is a pénzügyi kormányzat felé. azt iái figyelmeztetést, hogy ,a pénzügyi kormányzat már eddig is túl messze ment az adóprés megszorításában és igénybevételében. Szivesen vesszük tudomásul, amit Donáth igen t. képviselőtársam mondott» hogy a kormányzatnak törekvése, hogy a dolgozó osztályok adókulcsát minél inkább leszállítsa^ s az adóbevételeké^ az államosított üzemek bevételeiből fedezze, azonban ezidőszerint a költségvetés egyelőre az állami üzemek deficitjét kénytelen fedezni a parasztok, munkások» értelmiségiek, kisiparosok adóf idlereiből- (ügy van! a néppárton.) A pénzügyi kormányzat adópolitikája elérkezett oda, vagy talán már túl is van azon a vonalon, ahol a 'több eidó már nem jelent egyben több állami jövedelmet. Több jövedelmet jelenthet ugyan papírom, de nem a valóságban. Az állam adóbevételei csak akkor reálisifik, ha goindoskodük adóalanyainak fenntartásáról, ha gondoskodik arról 1 , hogy ezek az adóalanyok megmaradjanak é& ne pusztuljanak el az adóprés hajtása alatt. Éppen ezen a téren szolgáltat ugyanis gazdasági életünk egészen aggasztó jelenségeket. Sokszor az a benyomásunk, mintha a pénzügyi kormányzat szándékosan metszené el az «irány'tojást tojó tyúkok nyakát. De kérdezzük, mi lesz akkor ós honnan szedi az állam adóbevételeit, ha nem lesznek ilyen arauy^ tojást tojó tyúkok? Mert aiz államosított üzemek nyeresége egylelőre még távoli illúzió, aamiely, reiméleim» meg fog valósulni, de kérdés, hogy ebben az átmeneti, időben ez, a krudélis adópolitika nem teszi-e tönkre az adóalanyoklait. (ügy van! a magyar demokratapáfion.) Mi úgy érezzük hogy az adóprés elérkezett ahhoz a végső csavarmenethez» amelyen túl* a gazdasági élet teljes, niegnyomorításáig jutunk el, ahol az állam a mágia kiadásainak fedezésére a bevételeket már nem reális forrásból, hanem vérből, verítékből és (nyirokból szedi. Ezt a szempontot nyomatékosan ajánljuk a pénzügyi kormányzat figyelmébe, mert az adóprés most már végleg elérkezett ahhoz a végzetes limeshez amelyen túl a halál birodalma kezdődik és végetér az élet birodalma. A munkástól, aki valóban: heroikusan dolgozik, nem lehet több munkát kívánni, nifigasabb életszánvonal biztosítása nélkül. A parasztból! nem lehet több verejtéket kisajtolni^ ha ugyanakkor nem tudunk megfelelő, a világpiaci árakat valamiféle formában megközelítő mezőgazdasági árrendszert teremtem i és az értelmiségtől sem követélhetünk a mainál több áldozatot. T. Országigyűlés! E gazdasági és társadalompolitikai fejtegetések után legyen szabad áttérnem a magyar demokráciának egyik Jeg" időszerűbb és legfontosabb kérdésére: az egyház és az állam viszonyára. (Halljuk! Halljuk! a magyar demokratapárton és a néppárton.) A kérdés aktualitását Rákosi r Mátyás miniszterdlnökhelyettes úr január 10-iki beszéde vetette fel, amelynek nyomán széleskörű és reméljük termékeny vita indult el. Hogy e vitában tárgyilagos álláspontot foglalhassunk el» szükséges, hogy ezt a kérdést egyformán beállítsuk az egyház és a demokrácia távlataiba» az egyház kétezeréves és a demoévi február %ó 10-én, kedden. 778 krácia hároméves, távlatába. (RUDAS László (kp): Nem! Nem! A demokrácia két és félezer esztendős!) A kótezeréves és a hároméves távlat nem jelent produktív szembeállítást, mert hiszen a kétezer év éppenúgy, mint a baromi év — a magyar demokráciáról beszéltek, nem a görög városállamok demokráciájáról •.. (RUDAS László (kp) : A demokrácia idősebb» mert előbb volt!) Ezt talán nem mondjuk, inert a magyarság- sem idősebb, mint az egyház. Ez nem akar provokáló szembeállítás lenni, mert végeredményben mindkettő történelem. Az egyház és az állam viszonyának kérdése ott lebegett már a mostani magyar demokrácia kezdete felett. Sajnálatos, hogy sem a Nemzeti Függetlenségi Front szegedi pro-1 gramjának megszövegezésénél, sem pedig a demokrácia debreceni elindításánál nem lehetett ott az egyház hivatalos képviselete» — amr főleg arra vezethető vissza, hogy Esztergom jóval később szabadult fel, mint Szeged vagy Debrecen — >mégis, tárgyilagosan állapítsuk meg, hogy miind Szegeden mind Debrecenben messzemenő figyelemben részesültek az egyházak, így a katolikus, egyház érdekei is. A Függetlenségi Front szegedi programinjának (1) bekezdése 10. pontja neomcsak a vallásszabadság gyakorlatát» hanem ennek a gyakorlatinak anyagi biztosítását is kimondja. Ez a pont szószer^nt így hangzik (olvassa): »Biztosítani kell a teljes vallásszabadságot, biztosítani annak anyagi feltételeit«. A demokrácia ellenségei ezzel szemben arra hivatkoznak, hogy az egyházat megfosztották anyagi feltételeitől, az egyházi birtokoktól. Való igaz, hogy az egyházak éppen úgy elveszítették a maguk nagyobb birtokait, mint más földbirtokosok. Hazug azonban az a beállítás, mintha a földreformot az egyház ellen hajtották volna végre. A földreform a demokrácia legnagyobb szociállis és politikai cselekedete. A korszerűtlen nagybirtokrendszer fenntartása az egyház szociális lelkiismeretével éppen úgy összeegyeztethetetlenné vált, mint ahogyan azt összeegyeztethetetlennek tartották a modern fejlődléssel a demokratikus pártok. Az egyháznak is tudomásul kellett vennie a földreform végrehajtásának elkerülhetetlenségét, amit Prohászka Ottokár püspök már 1916-ban meghirdetett. A földreformban tehát nem lehet egyházellenes intézkedést látni» anmál kevésbé, merth'szen jakadtak szép számmal plébániák, amelyeknek azelőtt nem volt földjük és aimelvek a demokráciától kanták első földjüket. ÍGRÓH József (nt): Az erdőt miért vették el?) Az erdőket általában államosították. (GRÖH József (int): Ez is elvétel volt!) A községekét is elvették, minden községtől vettek el Elvették Sopron 10.000 holdját, Szeged 8000 holdját ás a kis vasmegyei parasztok 10—14 holdjait» .ami sokkal súlyosabban érinti őket, mert végeredményben ez volt egész gazdasági egzisztenciájuk alapja. Természetes, hogy a reform végrehajtása során az egyházat «érelmék is érték, ami a forradalmi idők velejárója, ez azonban nyugodtabb légkörben talán orvosolható. Más azonban az elkövetett hibák orvoslása és más a földreform visszacsinálása. Az egyház illetékes körei részéről örömmel olvastuk az Uj Emberben és részben Rákosi Mátyás amerikai interjújára az illetékes egyházi hely részéről legutóbb adott válaszban, hogy.-az egy-
