Országgyűlési napló, 1947. II. kötet • 1947. december 3. - 1948. február 13.
Ülésnapok - 1947-42
757 Az országgyűlés 42. ülése 1948. A költségvetés fősommáziatáiiak kimutatása szerint van. Ha viszont a részletezés I. Füzetének igen» szűkszavú XXXIV. Fejezetét megnézem a 161. oldalon, ahol a hároméves terv gazdasági beruházásairól történik említés, akkor kiderül, hogy a hároméves terv 'keretéiben történő beruházások 1326 millió forintot igényelnek» (amelyből azonban költségvetésileg csiak 800 millió forintot fedezünk. (Uay van! Ugy van! az éilenzéken.) A fősommáwatban mé"-is úgy jön ki azután a 22 millió forintos többlet, hogy a már kihirdetett, hatálybalépett és a-pénzügyi kormányzatot is kötelező hároméves tervről szóló törvény 1326 millió forintos «beruházásából csak 800 millió forintot fedetnek álljami bevételekből, a hiányzó 526 millió forintról pedig, — mint mondják — hitelművelet utján akarnák gondoskodni. Erről azonban a fősommázat bölcsen hallgat, a fősommázatbain erre vonatkozólag számadat nincs és csak úgy mellékesen ési szűks'zavúan átrohanva ai kérdés felett, a XXXIV. Fejezet említi meg ezt a mégiscsak tekintélyes összeget, egy félmilliárd forintot. T. Országgyűlés! Tegyük fel, hogy az. állami bevételekből csak 800 millió forintot kell majd igény be vennünk abból a célból, hogy a háromévesi ( tervről szóló törvény álltai parancsolóan előírt 1326 millió forintos beruházás valóban eszközölhető legyen, mivelhogy a kormányt a hiányzó '526 milMó forintot csakugyan hitelművelet útján fogja tudni előteremteni: ebben az esetben is a költségvetésiben, ea a félmilliárd hiányként mutatkozik és ez esetben is meg kell kérdeznem a pénzügyminiszter urat, hogy milyen hitelforrásokra gondolt . Fel kell ugyanis tételeznem, hogy a pénzügyminisizter úrnak idevágóan, nemcsak a fejében* baneim a fiókjában is kész terv áll már rendelkezésére, hiszen a költségvetési év fele letelt, tehát az, idő sürget. Külföldi hitelre, kivált hosszúlejáratú hitelre, azt hiszem, aligha gondolhatunk, jóllehet mái örülnénk a legjobban, ha sikerülne^ a külföldi pénzpiac bizalmát' szegény országunk fele fordítani. Betétképződésünk legújabb gyarapodása nem olyan nagy. nogy a bankok a, rövidlejáratú forgótőkeszükséglet^ kielégítésén túl még ilyen hatalmas összegű hitelt — még hozzá, iaimi bankbetéteknél nem isi szokás, hosszúié járatú hitelt — tudnának nyújtani az államnak. Szerintem tiöbb mint kétséges, hogy egy belső kölcsön vagy egy kötvényesített kölcsön kezdeményezése' komoly sikerrel járna. A munka jőve deliem kényszerelvomásláSn alapuló fedezési lehetőségre, amely nagyon antiszociális 1 , bizonyára nem gondol a kormány egyetlen tagja sem; mindén államháztartásii egyensúlypolitikának ezt a legantiszociálisabb útjait egy szoeüáiEs állam nem^ is járhatja. A vásárlóerő tervszerű felszívásának, illetve lefölözésének cinikus eszközéhez csak a hitlerizmus nyúlt. (Ugy van! Ugy van! — Élénk taps a néppárton.) Ujabb vagyondézstma vagy vagyonszaporulati dézsma az előzőnek nehézségei után, azt' hiszem, nem jöhet számításba. A bankóprést sem működtethetjük anélkül, hogy az államra és az adózókra akaratunk ellenére ne mérnénk a legsúlyosabb^ csapíálst. Kérdezem tehát, milyen hitelforrásból akarja ezt a hatalmas összeget, ezt a fél milliárdot'. amelyet okvetlenül elő kell teremtenünk, a pénzűPTminiszter úr előteremteni'? T. Ház! A költségvetés legnagyobb hibáját azonban a kiadási politikában látioni(Halljuk! a néppárton.) A pénzügyminiszter évi február hő 10-én, kedden. 75 8 rium alig tanúsított elleniállást a felmerült tárcaikivániságokkal szemben, hiszen a költség" Vetés kiadási oldalát 4.4 milliárdról" egy év alatt: 7.6 milliárd forintra engedte feltornázni. Valójában azonban nem is ennyire, hanem azzal a félmilliárd forinttal többre, amelyet majd; hitelművelöt útjain akarnak fedezni A kiadási politikának, amelyet a jelenlegi pénzügyi kormányzat folytat, jellegzetessége az, hogy egy év alatt» az előirányzat 90 százalékkal, a nemzeti ^jövedelem pedig, a hivatalos becslés* szerint csak 29 százalékkal emelkedett. A felfelé licitáló légtornászati mutatvány verjsenyéből egy-kéti kivétellel vúgyszólvláú minden tárca, és minden üzem kivetít© a maga részét. A két legfeltűnőbb kivétel a közlekedésügyi és a földmívelésügyi tárca- Ezek a tárcák — úgy látszik — nemi is indultak a tárcakeretek tágításának versenyében. Engem bizonyára senki sem vádolhat azzal, hogy világnézeti vagy politikai szempontból a közlekedésügyi miniszter úr iránt, illetve az ö javára elfogult és részrehajló vagyok. A tárgyi igazság azonban megkívánja, — és ennek szívesen eléget is teszünk — hogy megállapítsuk: a közlekedésügyi tárca dotációjával egyenes arányban tudott a múltban és tud ma is sikereket felmutatni. Éppen ezért csak sajnálatos ennek a: tárcának az a kiváltsága, hogy ^ kiadásai, amelyekből pedig nemzetgazdaságilag is igen fontos újjáépítési feladatokat volt és van hivatva megoldani, nem nőttek, hanem csökkentek, 93 millió forintról 81 millió forintra.. Ez a tárca egy képzett és erélyes szervező vezetése alatt áll. (Ugy van! a néppárton. — GERENCSÉR György (kp) az ellenzék felé: Tapsolni!)^ akinek volt erélye és szíve arra, hogy a r régi tételeket is'megszűkítse. akiben volt fölény arra, hogy |a múlton okulva a nem hasznos kiadásokait az új költségvetésből egyszerűen törölje. (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A másik kivétel a földművelésügyi tárca, A földmívelésügyi miniszter úr személye iránt érzett minden tiszteletem ellenére erről már sajnos, nem .mondhatok jót. A földmívelésügyi tárca kiadásai ugyan emelkedtek valamit, de ha, tekintetbe vesszük a földmívelésügyi tárcáinak a földosztás és a háborús mezőgazdasági pusztulás nyomán támadt fontos és széleskörű feladatait, ha továbbá tekintetbe veszem a (többi tárca kiadásainak emelkedését, mély szomorúsággal kell megiáfllapítanoan, hogy a földmivelésügyi minisztérium ennek a költségvetésinek árva gyermeke lett, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) amelynek a nagy osztozkodásban csak a maradékok jutottak. (Ugy van! Ugy van! — Taps a néppárton.) A többi tárca között nehéz megállapítani, hogy melyiké legyen a vigaszdíj a kiadások emelésének versenyében. A közellátásügyi minisztérium például, amely közben meg is szűnt, 34 millió forintról 44 millió forintra szöktette fel kiadásait. A belügyminisztérium kiadásai 214 millió forintról 453 millió forintra, (Mozgás és felkiáltások a néppárton: Ejha! Ejha!) a miniszterelnökség kiadásai 16 millióról 29 millióra, az iparügyi minisztérium kiadáfeai pedig 55 millióról 342 millió forintra nőttek, (RUDAS László (kp): Ez is baji) amiből azonban 292 millió forint esik a MÁSz és a NIK deficitjének fedezésére. Az állami közigaizgartás összes kiadásai végeredményben 2.7 milliárd! forintról 4.4 milliárd forintra emelkeditek, (Felkiáltások a ïïiêp48*
